Az utolsó dobbanás

 

Fehér rácsos ágyak,
gépek harmóniában.
Csettegnek,csattognak,
szufláért kapkodnak.

Mindenki figyel a gép zajára,
sípolás jelzi a harc a vívódásban.
Rohanó léptek az ágynál teremnek
egy útólsóesély de hiába minden.

Jő a harc az utolsó küzdelem,
kéz a kézre nyomják a szívet,
De makacsul ellenáll mindennek,
a fájdalmas gyász lett az otthona a csendnek.

Felnézve az órára rá róják a papira,
fehér lepelbe takarják az elesettet.
Elcsitul lassan minden rendre,
a fájdalmas néma csend magányában szenved.

Leülnek kin egy másra néznek,
kezet fognak megköszöntek egymásnak mindent.
Jó idő múlva vissza térnek,
most egy másik testnél kezdődik újra minden.

Volt verejték,könnyezőszempár.
kifáradt ápolók,orvosok az élet utolsó útján.
Állják a sarat a nap minden szakában,
boldogság nékik ha valakik újra életet találnak.

Stern Ilona
Author: Stern Ilona

Stern Ilonának hívnak, Zircen születem az Úr 1969. évének forró nyarán. Gyermekkoromat a Bakony szívének városában töltöttem. Egyszerű munkáscsalád gyermekeként nőttem fel. Elvégeztem az általános iskolát, ezután nemsokára kiköltöztünk Olaszfalura, s a nagybetűs élet kínálta lehetőség szerint munkába álltam. Három gyermek édesanyja vagyok. A helyi plébániának a plébánosa és a Kolpyng családdal együtt rendezvényeken, kirándulásokon vettünk részt, s ez után próbáltam az átélt perceket visszaadni, ami kis sikerrel sikerült is. Majd elvégeztem egy számítógép-kezelő és a szociális gondozó, valamit ápolói iskolát. Miután az iskolákat sikeresen befejeztem, pályát változtattam. Szépkorúak bentlakásos otthonának dolgozója lettem egy gyönyörű Balaton parti intézményben, ami sajnos nagyon távol volt lakhelyemtől. Jelenleg egy romantikus gyönyörű környezetben lévő intézményben vagyok ápoló, ahol foglalkozás keretében is foglalkozom az irodalommal. Már régóta foglalkoztatott a versírás, és minden, mi az irodalomhoz kötődik. Közben autodidakta módon próbálgattam szárnyamat, s írtam, de nem még került kiadásra. Hivatalosan a Balaton parti intézményben kezdtem el foglalkozni a versírással, miután felkértek, hogy az ott élő lakók születésnapjára írjak verset,  amit nagy örömmel vettek. Majd egy úriember kért egy verset a helyi dalkörnek, amit a helyi lap le is közölt. Ezután, ahol az illető énekel, a Balatonalmádi Városi Vegyes kar megalakulásának évfordulójára - ami nagy meg tiszteltetés...

Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. A haláltól az élethez: méghozzá a halál ellen küzdő élethez. A más halála ellen küzdő élethez. Ezen az úton vezeti az olvasót. Jó a kiindulás, jó a cél. És szinte észrevétlen lépünk át ebből abba.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Egy gyermek mosolya

Amikor egy napsugár átragyog minden szürke álcán, súlytalanná válik a hétköznap, elhagyva páncélját, észrevétlen változunk gyermekké, érezzük mosolyát, benne van a védtelen kis lényünk, s

Teljes bejegyzés »

Szezonvég

  (részlet)   Verőfényes vasárnap délelőtt volt. A felhőtlen ég alatt békésen, lustán nyújtózott a sokszínű fátyolos ősz. A táj, amelyről a könnyű reggeli párát

Teljes bejegyzés »

Lebegés

Lehunyt szemmel fekszem a vízen, Úszás utáni lazulás. Meg volt az 1 kilométer, Gőz, szauna, vizes-masszázs. Teljes 3 órás program Szerda délután.   Tenyerén hordoz,

Teljes bejegyzés »

Ördögűzés

A lelketlen varjú kortalan fán ül. Kajánul örvend, megfogant átka! Szürke arcú lányok bávatag szemében Nem gyújtja meg tüzét a vágy szikrája. Fergetegek gyűljetek, Élet-örvényt

Teljes bejegyzés »

Kóbor lélek

Hófehér zúzmarát hintve Fagy szele surran az éjbe`. Ó, milyen megnyugvás lenne Tudni, hogy nincs minden veszve!   Mindig bocsánatot nyertem Gyermekként, ha rosszat tettem.

Teljes bejegyzés »

Elgondolkodtató

Rég leszámolt már a világ A sarlóval, kalapáccsal. Kegyetlenség és elnyomás Cukormázat ölt.   Most a vesszőfutás helyett Csak rózsaszín kertre ítél, S alkot bárgyú

Teljes bejegyzés »