Azt mondják, teliholdkor kívánj
magadnak valamit,
S a kívánság,majd egyszer
valóra válik.
Én is kívántam,talán egyszer
nagyon régen,
Hogy fenyőfámon egy kicsi
mókus szökdeljen.
Elképzeltem,ha mind megeszi a
fenyőtoboz magját,
Majd én adok neki enni, amit
szeretettel rágcsál.
Kibontom a dióval telt zsákom,
őt abból kínálom,
Csak végleg itt maradjon
az én fenyőfámon.
Ma reggel, mint mindig
ablakomhoz álltam,
Mit látok, egy mókust
ugrálni a fámon.
Azt hittem álmodom, tréfát
űz a képzelet,
A valóságban,itt van
az enyém lehet.
Ma a kis kosár diómat, a fa
ágára akasztom,
S nagyon várom majd,
a kicsi tolvajom.
Author: Kozma Barnáné
Kozma Barnáné Dandé Valéria vagyok, három éve írok verseket, novellákat és meséket. Az irodalom szeretete végig kísérte életemet. Különösen szerettem a mesék világát, az állatokat és a természetet. Az Irodalmi Rádió alkotótáborához 2016-ban csatlakoztam, amelynek közösségében jól érzem magam. Pályázataikon, sikeresen szerepeltem, nyolc antológiájukban jelentek meg írásaim. Három versemet Karády István zeneszerző zenésített meg. Történelmi novellám bekerült az Országút Társulat „ Akiket Isten kihívott csatára” című antológiájába. Verseim megjelentek a Montázsmagazin, Titera-Tura Kiadó,MANE, Raszter Kiadó, Tollforgatók E könyv, Szülőföldem, Mesél a Napló, Gold Pen Irodalmi Kör antológiáiban. A VII. Benedek Elek nemzetközi meseíró pályázat döntőjébe jutottam. Szerbiai Pannon RTV meghívására , Magyarországról egyedüli meghívottként vettem részt az „ Itthon vagy” pályázat díjazottjaként. Szlogenemet egy hónapig minden nap, többször bejátszották. Közel 300 versem vár kiadásra, nem sokára befejezem első történelmi regényemet. Nemrég a festészettel is barátkozom, ahol szintén megmutatkozik a természet szeretete.