Farkas Ilona Bak hava

 

Farkas Ilona

Bak hava

Rázkódik a Baknak hófehér szakálla,
zúzmarát hord hideg tetőre, tornácra,
sűrű hó ficánkol, komor az ég alja,
haragos a mennybolt,  arcát köd takarja;
vastag jégcsapoktól reszket a kopasz ág,
tél-fagyban didereg a sivár, csupasz táj!

Rideg tél a lelket tömlöcébe veti,
halk hangú a szépség, tompulnak érzeti;
én-bálvány sajkája egyhangúan lebeg,
öröm és hevület visszafojtva csepeg;
felhő csüng kedélyen, ábrándon füstgomoly,
sziszeg a sötét éj – csillag, hold bujdokol!

Elenyészik felhő, kéklik ég palástja,
kitetszik a hajnal napfényes varázsa,
csillag-miriádként csillognak hópelyhek,
jégcsap és zúzmara tűzkőként tükrenek;
fény-nyaláb karol át házakat, utakat,
jég-szívet olvaszt e tavaszi sugallat!

 

 

Farkas Ilona
Author: Farkas Ilona

Farkas Ilona az Irodalmi Rádió szerzője. Téten születtem 1942-ben. A gimnáziumi érettségi és a főiskola elvégzése után tisztviselőként dolgoztam. Mindig rajongtam a költészetért. Diák koromban több szavalóversenyt nyertem. Versírásra három évvel ezelőtt szántam rá magam. 3 hónap múlva megjelent egy versem a Kisalföld megyei napilapban. Lelkesen folytattam tovább a versírást. Ezt követően e lapban további 15 versem jelent meg. (Ma már nem közöl amatőr verseket a lap.) Jelenleg 420 versem van. 2016-ban a Szegedi Dél-Kapocs Művészeti Alapítvány pályázatán egy versemet a legjobbak közé választották. Verseim néhány antológiában is megjelentek. 2017-ben két önálló verses-kötetem jelent meg.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

mindhalálig

  a magányosság hasonlatos az elmúláshoz minden azt súgja: reménytelen bár biztos az út a végleges hazáig mégis dacol valamiféle erő a halódó lélekkel az

Teljes bejegyzés »

Hinned kell

Hinned kell­­ „Valaki jár a fák hegyén*”: az életünknek őre ő, nincs nála nagyobb erő. Megfordít sorsot, életet: csak kegyelméből élhetek. Vírussal büntet hitszegőt, hatalmi

Teljes bejegyzés »

November

Edit Szabó : November November,nem szeretlek, holnapjaim elvetted, első nap temetőben, erősen fogom őt meg. . Fejfán mosolygós arca, egykor régit mutatja, itt hagytalak titeket,

Teljes bejegyzés »

Tigris Tamás és Benjámin

Tigris Tamás a dzsungelben Fütyörészve ballagott, Néha széles jókedvében Ordított is egy nagyot.   A felhőtlen boldogsága Egy picikét hibádzott, Belefáradt a magányba, Keresett egy

Teljes bejegyzés »

A káposztalepke csodája

Élt egy fehér pillangócska A virágos szép mezőn, A szivárványt figyelgette, Nézegette ő merőn.   Csodálta a sokféle színt, Közben pedig kesergett, Egyszínű fehérsége miatt

Teljes bejegyzés »