– Akác –
Tücsök-lármás, szélfútta éjjel,
int az akác lombos ág-kezével:
Te előttem, hátad mögött a fák, s
az az egy akác pont a szívembe lát.
Hangod a nyár-éjben könnyedén
kering, fülembe száll, zenél, s néma
szívemben barangol – lágy és meleg,
mint az első, kacajtól édes otthon.
Maréknyi kis rőzseláng lobban
ájult szívemben, nagy sebbel-lobbal
világlik át vaksötét éjemen, s
beragyogja, ki osztozik énvelem
sorsomban – nem tüzes lángcsóva
hirdeti e szerelmet, se ócska,
fülsértő, éjféli tűzijáték;
csak egy láztól sima, békés halánték.
S egy parányi kis fáklya-csoda
lobogó, feszülő mellkasomban
árul el a pőre éjszakában:
szerelmes párom végre megtaláltam.
Tücsök-lármás, szélfútta éjjel,
int az akác lombos ág-kezével;
szívembe nem láthat senki más, csak
Te és az a részeges, öreg akác.
Szekeres Nóra
2018. január
Author: Szekeres Nóra
Szekeres Nóra az Irodalmi Rádió szerzője. „Ki szeretni, és lelkesedni képes, az csalódik, ám akkor is megy, minden fájdalmon, s bajon át, a verset csak ő érti meg, ki a szívével néz, s a lelkével lát.” (Sepsi Sándor: A verset ő érti meg… -részlet-) A magyar irodalom és költészet szeretete számomra gimnáziumban kezdődött – remek magyartanárom volt. Reálszakos diákként is mindig nagyon vártam az óráit. Imádtam a verseket, a verselemzéseket: általuk teljesen más világba csöppentem. Rájöttem, hogy a magyar nyelv mennyire árnyalt, kifejező és hogy a költői képekkel, eszközökkel a „hétköznapi” nyelven el nem mondható érzések, hangulatok, megélések is milyen szemléletesen érzékeltethetőek. Akkor indultak az első szárnypróbálgatások: amíg a kamasz lányok többsége naplót írt, én verseket. A gimnázium végeztével elmaradtak a magyar órák erőteljes impulzusai. A közgazdaságtudományi egyetemen eltöltött évek elején még írtam pár verset, de ez lassan háttérbe szorult, és átvette helyét a sok-sok tanulás, munka és a magánélet. Ha valami mélyen megérintett, akkor abból a későbbiekben is született vers, de csak elvétve. Komolyabban – közel 15 év kihagyás után – 2017 nyarán kezdtem újra az írással foglalkozni. Ehhez egyértelműen kellettek az elmúlt évek sokszor nehéz vagy épp lélekemelő tapasztalásai, önismereti munkái. Új csatornát nyitott bennem minden vers, segített...
Egy válasz
Kedves Nóri!
Ezt a versedet is mint korábban a Fekete címűt, megosztottam a falamon, mert beszippantanak a sorok Valóban lélekember vagy, pszichológiai szempontból végig lehetne analizálni a költeményedet. Ritka manapság, aki belülről is csinosítja magát és az itt található művek jó része arról vall. Én valószínű nem fogok erre a szintre emelkedni, csak megszületnek bennem sorok, amelyekből később valami versfélék vagy novella lesz. Végezetül egy mondatot emelnék ki, ami engem nagyon megfogott: “Az az egy akác pont a szívembe lát” Sok örömet még az írásban, költészetben.
Üdvözlettel
András