– Mégis –
Nem előnyös nekem ez a fejtartás.
Túl sok a ránc az áll alatt, a tokán.
Mégis engedem, hogy így láss.
Nem előnyös nekem ez a megnyilvánulás.
Túl közönséges ez a hang Neked, túl lármás.
Mégis engedem, hogy így hallj és láss.
Nem előnyös sok stációm, válaszom, ruhám.
Ahogy szerepeimet húzom, hordom, sután.
Mégis engedem, hogy (piedesztálodról) le, földre ránts.
Néha kell Tőled egy huncut összekacsintás,
Egy hanyag rálegyintés, egy szótlan bólintás.
Engedd, hogy így is engem, engem láss.
Szekeres Nóra
2017. október
Author: Szekeres Nóra
Szekeres Nóra az Irodalmi Rádió szerzője. „Ki szeretni, és lelkesedni képes, az csalódik, ám akkor is megy, minden fájdalmon, s bajon át, a verset csak ő érti meg, ki a szívével néz, s a lelkével lát.” (Sepsi Sándor: A verset ő érti meg… -részlet-) A magyar irodalom és költészet szeretete számomra gimnáziumban kezdődött – remek magyartanárom volt. Reálszakos diákként is mindig nagyon vártam az óráit. Imádtam a verseket, a verselemzéseket: általuk teljesen más világba csöppentem. Rájöttem, hogy a magyar nyelv mennyire árnyalt, kifejező és hogy a költői képekkel, eszközökkel a „hétköznapi” nyelven el nem mondható érzések, hangulatok, megélések is milyen szemléletesen érzékeltethetőek. Akkor indultak az első szárnypróbálgatások: amíg a kamasz lányok többsége naplót írt, én verseket. A gimnázium végeztével elmaradtak a magyar órák erőteljes impulzusai. A közgazdaságtudományi egyetemen eltöltött évek elején még írtam pár verset, de ez lassan háttérbe szorult, és átvette helyét a sok-sok tanulás, munka és a magánélet. Ha valami mélyen megérintett, akkor abból a későbbiekben is született vers, de csak elvétve. Komolyabban – közel 15 év kihagyás után – 2017 nyarán kezdtem újra az írással foglalkozni. Ehhez egyértelműen kellettek az elmúlt évek sokszor nehéz vagy épp lélekemelő tapasztalásai, önismereti munkái. Új csatornát nyitott bennem minden vers, segített...