A zongora
Billents! Billents! Billents már!
Sürget a zongoratanár!
S ha ujjaddal nem voltál elég gyors,
a vonalzó hirtelen lecsapott.
Játszottál Mozartot, Bach-ot,
a tanár úr egyre csak oktatott,
kicsi ujjaknak nehéz az elefántcsont,
a Szamárindulót könnyebb játszanod.
Zongorád pianino,
nem szirénázik, mint a rendőrautó,
made in Dresden, ezerkilencszázegyben,
s az idő foga tartja egyben.
Nem számít, mi szól, a zene az ikon,
csilingel a felső regiszter,
tanárod pisszenni sem mer,
s boldogan a keblére ölel.
Nincs előtted akadály,
lelked a muzsika misztériumában jár,
játszhatsz már tizenhatodot, harminckettedet,
a klaviatúrát minden ujjaddal vered.
Jöhet már Brahms, Beethoven, sőt, Chopin,
dzsezzesen játszod majd a bulin,
Bernstein is tett vele így,
hiába, nem kell a manír;
… csak a gyors kis futamok,
mi a szívekbe mosolyt lop,
a közönség megbabonáz,
s az arcokon kisimul minden ránc,
mikor felzúdul a TAPS!
RMB – 2017 június
Author: RosaMaria B.
Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.” Versei az életről, az emberi...
