Csak azt az egyet
Csak azt az egyet szeretném,
azt a gúnyosat, azt a bántót,
azt az istenkáromló kegyetlen,
szókimondást tagadó
szádat csókolni szeretném,
csókolni szeretném
Csak azt az egyet szeretném,
azt a hamisat, azt a szemembe nem nézőt,
azt a zöldesen barna pettyeset,
azt a tekintetemet kerülő
szemedet csókolni szeretném,
csókolni szeretném.
Csak azt az egyet szeretném,
azt a kimondhatatlanul színjátszót,
azt a pillanatról pillanatra változó kedvedet,
azt a pillangó módra repdeső, s mélybe hulló
kedvedet felkapni, s vele szállni szeretnék,
vele szállni szeretnék.
Csak azt az egyet szeretném,
azt a meg nem állót, azt a sosem nyugvót,
azt a fejvesztett ártatlan gyermeki lelket,
mint a pegazust megzabolázó
kezedet csókolni szeretném,
csókolni szeretném.
Csak azt az egyet szeretném,
azt az egyetlen, mindig változó,
s mindig feszülten haragos lényedet,
azt a más előtt fölényes s érzéseimbe taposó
lényedet kedvessé tenni szeretném,
mindig szeretném.
RMB
Author: RosaMaria B.
Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.” Versei az életről, az emberi...