AZ ÁRULKODÓ KÖNNYCSEPPEK

Ab bágyadt márciusi napfény egész nap a Duna fölött gomolygó köddel vívott csatát. Délre, mire a gyár dudája a delet fújta, a feltámadó szél segítségével a köd felszívódott.

A fáradt melódok fellélegeztek. Reggel óta megállás nélkül dolgoztak az építkezésen. így ott ahol voltak lecsapták szerszámaikat és kiegyenesítették a hátukat, megropogtatták derekukat, ledörzsölték a kezükre száradt maltert, téglaport. Ki-ki megkereste a kajás-szatyrát, kivett a közös rekeszből egy sört és helyet kerestek maguknak. Volt aki a téglarakásra, vpét ali a felfordított talicskára ült, de a cementes zsákokra is jutott fenék. Sokáig csak a fogak örlését, a hagyma harsanását lehetett hallani, ahogyan a kenyér-szalonna falatokhoz szelték bicskáikkal. Közben jókat húztak söreikből, majd nyers nevetésük jelezte az izmok lazulásával a viccelődés, ugratás kezdetét.

Ezalatt Fülöp csömdesen félrevonult, az árokpartján álló csenevész akácfa alá húzódott. Levette poros sapkáját, a kibukó félhosszú szőke fürtjeit a langyos szél összeborzolta, arcát a gyenge napfény felé fordította. Kinyitott étkezősdobozát a térdén egyensúlyozta.. Bár éhes volt, nem tudott enni, egy falat sem ment le a torkán. Valami végtelen szomorúság szorította a mellkasát és az óvegből húzott sör kortyai sem segítettek.

Nézte a fiúkat, mindent megtanult tőlük, ugyanolyan keményen dolgozott, hordta a cementes zsákokat, kavarta a malter, rakta a téglát a kezük alé, ugyanúgy káromkodott, ugyanolyan szürke overállt hordott, bakancsor, kötöttsapkát, mégis most nem tudott volna velük röhögni obszcén vicceiken.valamit várt. Talán egy csokor hóvirágot vagy ibolyát? a kövér könnycseppek akaratlanul buggyantak elő, csíkot húztak cementporos arcán.

Aztán valaki elállta a próbálkozó napfényt, Jocó, a brigádvezető állt az árokpart szélén.

  • há’ itt vagy? Mi bajod Fülöp? Te sírsz?
  • Á, csak valami a szemembe ment…. Ma nőnap van….
  • Na és? Annak is kő’ lenni valamiko’. Azzal visszament a fiúkhoz.
Soós Katalin
Author: Soós Katalin

Soós Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. Mindig nyitott szemmel járok-kelek a világban.Érdeklődéssel figyelem a házak homlokzatát, elgondolkodom, vajon kik és hogyan élnek az ablakok mögött, milyen életük, gondjuk-bajuk, örömeik lehetnek az ott lakóknak.Kíváncsian figyelem a villamoson, buszon körülöttem utazókat. Meggyőződéssel vallom, hogy mindegyiküknek az élete kész regény.Amióta tudom, hogy a szülők, nagyszülők feladata (lenne) a család, a közösség, a nemzet történetének, eseményeinek tovább adása a következő nemzedékeknek, erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy valamilyen formában megörökítsem a látott, hallott, megélt eseményeket, amelyek akárcsak marginálisan is érintették az életemet. A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:Félpohár aszú gyertyafényben (2018.)A békák is tudnak sírni (2020.)Tarlófutás (2021.)

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Virágok

Edit Szabó : Virágok “Virágok, szép virágaim, Be kedvesek vagytok nekem !” mikor kinyíltok, álmaim kertjében ragyog színetek. Kora tavasz hoz indulót, melyet követ minden

Teljes bejegyzés »

kártékony

szeretett engem mamám onnan tudom hogy bár csak a hasznosat kedvelte mégis sütött-főzött rám ha nála nyaraltam kecske nyulak tyúkok veteményes voltak a büszkeségei a

Teljes bejegyzés »

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »

Végső filozófiámban

Hétköznapi pszichológia… (Anaforás, 3 soros zártükrös) Esteledik már az életem, ez a vég a végső? Eszerint igaz a tétel, új gondolathoz, késő… Esteledik már az

Teljes bejegyzés »