Ab bágyadt márciusi napfény egész nap a Duna fölött gomolygó köddel vívott csatát. Délre, mire a gyár dudája a delet fújta, a feltámadó szél segítségével a köd felszívódott.
A fáradt melódok fellélegeztek. Reggel óta megállás nélkül dolgoztak az építkezésen. így ott ahol voltak lecsapták szerszámaikat és kiegyenesítették a hátukat, megropogtatták derekukat, ledörzsölték a kezükre száradt maltert, téglaport. Ki-ki megkereste a kajás-szatyrát, kivett a közös rekeszből egy sört és helyet kerestek maguknak. Volt aki a téglarakásra, vpét ali a felfordított talicskára ült, de a cementes zsákokra is jutott fenék. Sokáig csak a fogak örlését, a hagyma harsanását lehetett hallani, ahogyan a kenyér-szalonna falatokhoz szelték bicskáikkal. Közben jókat húztak söreikből, majd nyers nevetésük jelezte az izmok lazulásával a viccelődés, ugratás kezdetét.
Ezalatt Fülöp csömdesen félrevonult, az árokpartján álló csenevész akácfa alá húzódott. Levette poros sapkáját, a kibukó félhosszú szőke fürtjeit a langyos szél összeborzolta, arcát a gyenge napfény felé fordította. Kinyitott étkezősdobozát a térdén egyensúlyozta.. Bár éhes volt, nem tudott enni, egy falat sem ment le a torkán. Valami végtelen szomorúság szorította a mellkasát és az óvegből húzott sör kortyai sem segítettek.
Nézte a fiúkat, mindent megtanult tőlük, ugyanolyan keményen dolgozott, hordta a cementes zsákokat, kavarta a malter, rakta a téglát a kezük alé, ugyanúgy káromkodott, ugyanolyan szürke overállt hordott, bakancsor, kötöttsapkát, mégis most nem tudott volna velük röhögni obszcén vicceiken.valamit várt. Talán egy csokor hóvirágot vagy ibolyát? a kövér könnycseppek akaratlanul buggyantak elő, csíkot húztak cementporos arcán.
Aztán valaki elállta a próbálkozó napfényt, Jocó, a brigádvezető állt az árokpart szélén.
- há’ itt vagy? Mi bajod Fülöp? Te sírsz?
- Á, csak valami a szemembe ment…. Ma nőnap van….
- Na és? Annak is kő’ lenni valamiko’. Azzal visszament a fiúkhoz.
Author: Soós Katalin
Soós Katalin az Irodalmi Rádió szerzője. Mindig nyitott szemmel járok-kelek a világban.Érdeklődéssel figyelem a házak homlokzatát, elgondolkodom, vajon kik és hogyan élnek az ablakok mögött, milyen életük, gondjuk-bajuk, örömeik lehetnek az ott lakóknak.Kíváncsian figyelem a villamoson, buszon körülöttem utazókat. Meggyőződéssel vallom, hogy mindegyiküknek az élete kész regény.Amióta tudom, hogy a szülők, nagyszülők feladata (lenne) a család, a közösség, a nemzet történetének, eseményeinek tovább adása a következő nemzedékeknek, erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy valamilyen formában megörökítsem a látott, hallott, megélt eseményeket, amelyek akárcsak marginálisan is érintették az életemet. A szerző netkötetei az Irodalmi Rádió szerkesztésében:Félpohár aszú gyertyafényben (2018.)A békák is tudnak sírni (2020.)Tarlófutás (2021.)
