Dobos Andrea bemutatkozása
1980. május 20-án születtem Nyíregyházán. Két éves koromban derült ki, hogy magzati korban egy Toxoplazma vírusfertőzés okozta gyulladás érte a látóideg hártyát és ez maradandó károsodást hagyott. Egyik szememmel csak fényt érzékelek, a másikon pedig a látásmaradvány 5%.
Szerencsére már a lakókörzetünk szerinti óvodában (Nyíregyházán) szívesen fogadtak az óvónők, gondozónők. Maximális segítségüket, gondoskodásukat élvezhettem, a gyerekek pedig egyenrangú társként kezeltek. Sajnos az iskolakeresés már nem volt ilyen egyszerű. Nyíregyházán speciális iskola még nem volt a fogyatékkal élők részére és az általános iskolák nem merték felvállalni, hogy látássérült tanulójuk legyen. A legközelebbi speciális iskola Debrecenben a Vakok és Gyengénlátók Általános Iskolája és Nevelőotthona volt. Ez egy bentlakásos intézmény, ahonnan csak hétvégén vitt haza a család. Nagyon nehéz időszak volt mindenki számára, hiszen kisgyermekként távol kerültem szüleimtől. Öt év után sikerült elérni a szülők összefogásával, hogy a nyíregyházi gyerekeket busszal szállítsák naponta Debrecenbe. Ez fárasztó volt számomra, de az otthon melege feledtette ezt a fáradtságot. Az általános iskola utolsó két évét sikerült Nyíregyházán elvégeznem, mert a rokonoktól a család tudomására jutott, hogy a nyíregyházi Gárdonyi Géza Általános Iskolában már fogadtak néhány fogyatékos tanulót. Az iskola vezetősége és tanárai mind szakmailag, mind emberileg maximális segítséget nyújtottak. Az általános iskolából elballagva semmi elképzelésem nem volt, hogy hova tovább? A családom nagyon féltett a rossz látásom miatt, ezért egyedül nem mozdulhattam ki otthonról. A tagdíj befizetésekor találkoztam egy irodalmi műhellyel. Engem is bevettek az irodalmi körbe. Proksa János szívesen vállalta, hogy angolra tanít. Lányuk is akkoriban költözött el a családjával, aki nagyon hiányzott nekik. Jól jött, hogy a hétköznapokon sem üres a ház – szinte gyermekükként szerettek. Találkozásom az irodalommal nagy élményt jelentett. Édesapa is velem jött Mátészalkára, hogy megtapasztalja, az irodalom nem csak hobby lehet az életünkben – hanem akár kitörés is.
A Proksa házaspár segített abban, hogy célom legyen a tovább tanulás. Meggyőzték szüleimet, hogy elengedjenek Budapestre a Vakok és Gyengénlátók Szakiskolájába. Ahol a három tanév elvégzése után szőnyegszövő szakmunkás bizonyítványt szereztem. Keresztanyám, aki édesanyám testvére, Budapesten él és rendszeresen bejárt hozzám az intézetbe. A hétvégéket pedig az Ő otthonában töltöttük együtt…
Tagja lettem egy látássérültekből álló zenei együttesnek, ahol én voltam az egyik énekes. Ezzel egy régi álmom teljesült. Az együttessel felléptünk a SOTE-n, a Kispesti Vigadóban, anyaotthonokban, templomokban és egy ifjúsági házban. A műsort mindig az aktuális ünnepekhez kötődően állítottuk össze: Anyák napja, különböző egyházi ünnepek és Karácsony.
Akkor még keresztanyám Csepelen a Fodor József Egészségügyi Szakközépiskola és Gimnáziumban tanított csecsemőgondozást és elsősegélynyújtást. Ebben az iskolában lehetőségem nyílt az érettségi megszerzésére. Nagyon kedvező feltételekkel, mert a Vakok és Gyengénlátók Szakiskolájában megszerzett végzettséget két évnek elfogadták, így két év alatt nappali tagozaton sikeres érettségi vizsgát tettem. Nagyon nagy kitartás kellett ehhez, de sok segítséget kaptam az iskola vezetőjétől és tanáraitól. Diktafont használhattam az órákon és délutánonként külön is foglalkoztak velem.
Az érettségi elvégzése után a Humán Szakközépiskolát javasolták. Ide felvételt nyertem és szintén két év alatt megszereztem a gyógypedagógiai asszisztens végzettséget. Ebben az iskolában is segítőkészek voltak a pedagógusok és itt támogattak legjobban a diáktársaim a tanulásban.
Közben az Óbudai Népzenei Iskolába is jártam népi ének szakra Fábián Évához. Talán itt éreztem a legjobban magamat, mert azzal foglalkozhattam, amit nagyon szeretek csinálni. Itt senki sem éreztette velem, hogy más vagyok.
Több álláshirdetésre is jelentkeztem, de látássérülésem miatt mindenütt visszautasítottak. Végül Piliscsabán egy látás- és mozgássérülteket foglalkoztató rehabilitációs intézményben, a FÉBÉ NONPROFIT KFT-nél sikerült elhelyezkednem. Sajnos itt csak egy évig dolgozhattam, mert csak arra az egy évre kötötték velem a szerződést, amig a pályakezdőknek járó kedvezményt kapták a foglalkoztatásomért. A munkába járás közel négy órát vett igénybe, de ennek ellenére szerettem ott dolgozni.
Még a fehér botért is küzdenem kellett, hogy kíséret nélkül közlekedhessek Pesten, hogy ne szoruljak másokra. Túl nagy volt a féltés a családom részéről, de nagy volt bennem a kitörési vágy. Titokban rendeltem meg a fehér botot, és szembesültem azzal, hogy nem szívesen látják a kezemben. Mintha titkolnom kellene az ismerősök előtt. Ha látják a kezedben a fehér botot, tisztelettel fognak útbaigazítani.
Ismét jött a munkahely keresés időszaka és ennek kapcsán kerültem a Motiváció Alapítványhoz. Ekkor részt vettem egy üzleti asszisztensi tanfolyamon, melynek költségeit az alapítvány fedezte. A tanfolyamot nem sikerült elvégeznem, mert nem tudtam levizsgázni írásban, ennek ellenére 9 hónapig munkaviszonyt biztosítottak. Az alapítvány mentorok segítségével egyengeti a sérült emberek útját a tanulásban és a munkában, valamint a munkahely keresésben is.
Ezután sem keseredtem el. Az alapítvány segítségével elhelyezkedtem az Ability Parkban animátorként (játékvezetőként). Három hónapos próbaidő után nem alkalmaztak tovább. Közben, hogy tovább képezzem magam, beiratkoztam a Hagyományok Házába. Itt elvégeztem a népi játszóházi foglalkozásvezető tanfolyamot, amit már önerőből finanszíroztam. Abban reménykedtem, hogy ez jól kiegészíti a gyógypedagógiai asszisztensi végzettségemet és végre egy állandó munkához juthatok.
Ekkor férjhez mentem. Megszületett a kisfiam, majd másfél év múlva a kislányom. Öt év GYES után újra munkát kerestem. 3 hónapig a FŐKEFE kispesti telepén dolgoztam. Jelenleg a KÉZMŰ-nél dolgozom betanított munkásként másfél éve…
Több mint 18 éve keresztanyámnál lakom, aki megtanított közlekedni a fővárosban. Ő tanít a háztartási ismeretekre (főzés, mosás, takarítás, vasalás). Ő segít a gyerekek ellátásában is és hasznos tanácsokkal lát el. A család, rokonok, barátok, ismerősök segítsége mellett szükség van a társadalom segítségére is, nem elég az akarat, a küzdeni akarás. Az állam részéről (a különböző támogatások mellett/helyett) még több olyan munkahelyre volna szükség, ahol fogyatékosokat (is) foglalkoztatnak. Az akadálymentesítés még csak gyerekcipőben jár. Budapesten sokkal több lehetőség, esély van a teljesebb életre egy fogyatékkal élő számára (ezt férjem is tapasztalta). De még itt sem jut el minden információ az érintettekhez. Embertársainktól több figyelemre, segítőkészségre volna szükség (a tömegközlekedési járműveken egy munkából hazafelé utazó idősebb, fáradt utas előbb átadja a helyét mint egy fiatal diák). Sok egyesület, alapítvány, civil szervezet és intézmény jogi, anyagi és erkölcsi támogatást nyújt lehetőségeikhez mérten. Mindezek és még sok más is szükséges ahhoz, hogy egy fogyatékkal élő élete nem teljes, de mégsem hiányos lehessen!
Kolarics Zoltán bemutatkozása
1974 április 30-án születtem az Ormányságban, Baranyában. A napvilágot Sellyén, az akkori járási székhelyen (ekkor még csak nagyközség, ma már városi rangja van) a „Vasgólya” nevű korházban láttam meg. Gyermekkoromat egy határ menti horvát nemzetiségű magyar faluban, Felsőszentmártonban töltöttem. A Dráva folyó menti határt a rendszerváltásig határsáv és a közeli laktanya védte. Határátkelő nyugat felé 25 km-re Barcson és kelet felé 30 km-re Drávaszabolcson van a mai napig is. Már 1235-ből való írásos feljegyzések emlitik Szentmárton nevét, melyet azóta is római katolikusok laknak.
Édesapám 1950-ben születet (4 testvére követte, 2 fiú és 2 lány). Legidősebb fiúként már gyerekkorában kivette a részét a nehéz falusi ház körüli munkákból. Délelőtt gondozta az állatokat, majd délután iskolába járt. Gyakran elkésett, de elnézték neki, mert dédapám volt a falu tűzoltó parancsnoka. Tizenévesen súlyosan megsebesült, amikor egy bikát legeltetett, amely egy tehéncsordát vett észre. Szerencsére a mezőn dolgozó falubeliek időben észrevették a bajt és segítségére siettek. Nem javasolták a fizikai munkát, de falun ez szinte lehetetlen. Megalakult a Termelő Szövetkezet, a család tulajdonát be kellett adni a „közösbe”. Édesapjával egy pécsi mélyépítő cégnél dolgozott segédmunkásként. Ekkor még több „munkás járat” indult a faluból a 60 km-re lévő megyeszékhelyre, Pécsre. Rendszerváltás után a szigetvári TSZ-nél dolgozott segédmunkásként, majd munkanélküli lett. Ezt az állapotot nehezen viselte. 53 éves korában agyvérzés következtében halt meg. 30 évesen félárva lettem!
Édesanyám harmadik lánygyermekként született (2 nővére van). A pécsi Bőrgyárnál dolgozott betanított munkásként. Idővel megalakult a bőrgyár telepe a faluban. A rendszerváltást a Bőrgyár helyi telepe sem élte túl. Ezután a helyi erdészetnél dolgozott. Jelenleg a TSZ utódjánál dolgozik. Három unokája és nemrég született dédunokája (akinek családjával együtt lakik) aranyozzák be mindennapjait. Tavaly múlt 60 éves és várja már a nyugdíjba vonulást (sajnos néhány év hiányzik…) A nagyobb ünnepeken, rendkívüli események alkalmával rendszeresen meglátogatjuk egymást. Telefonon gyakran beszélgetünk.
Húgommal a falu óvodájába és általános iskolájába jártunk. A Ratkó-korszakban még 16-18 gyerek járt egy osztályba. Ma a fiatalok elköltöznek, ezért kevés gyerek van s a falu elöregszik. A lakosság kétharmadára csökkent, alig 900 fő. Az iskola két tannyelvű iskolaként tudott fennmaradni, de ma már ez is veszélybe került… Eleinte együtt laktunk velük, majd egy másik utcában felépült a családi házunk 1979-ben. A nyarat nagyszüleinknél töltöttük. Szívesen segítettem a házkörüli munkákban.
Már hároméves koromban kiderült, hogy rosszabbul látok, ezért szemüveget írtak fel az orvosok. Ennek ellenére sportoltam, fára másztam, nehéz fizikai munkákat végeztem szinte a mai napig. Látásom fokozatosan gyengült, ennek következtében gyengénlátó lettem. Én voltam a legjobb tanuló az osztályban. Az általános iskola után a pécsi Széchenyi István Gimnázium tanulója lettem. Szerettem volna mérnöknek tanulni, de az orvosok lebeszéltek erről a szándékomról. A jogi egyetemre nem sikerült a felvételim. Ezután az Európa-gan Biztosítónál dolgoztam másfél évig, de jogosítvány és autó nélkül kudarcot vallottam. Majd segédmunkásként dolgoztam egy építőipari cégnél. Később a falubeli önkormányzat alkalmazott szezonális munkára. Nem sokkal ezután egy helyi vállalkozónál alkalmi munkásként dolgoztam. Majd az egyik élelmiszerboltban dolgoztam napi 12-13 órát.
Ekkor ismertem meg leendő feleségemet egy vakoknak és gyengénlátóknak szervezett nyári táborban. Feleségem aliglátóként a Motiváció Alapítványnál dolgozott, így segített munkát találni a főváros mellett. 10 éve költöztem fel a fővárosba. Szigetszentmiklóson dolgoztam egy elektronikai hulladékot bontó üzemben. Egy év után összeházasodtunk és összeköltöztünk (addig albérletben laktam). Megszületett kisfiunk, majd a kislányunk. Ekkor úgy éreztem ideje, hogy közelebb keresek munkát. (Napi három órát vett igénybe a munkába járás + 7 és fél óra munkaidő.) Szerencsére sikerült a Szempont Alapítvány által váltani. 6 és fél éve dolgozom a vecsési TESCO-ban lejárati Idő kontrollerként (4 megálló busszal)…
Válogatás a műsorban elhangzott alkotásokból
Kolarics Zoltán: Rád találtam
Ha majd felnézel a kéklő égre,
jusson eszedbe szemem kékje.
Nem kell nekem hírnév s vagyon,
csak a Te szerelmed kell nagyon!
Üstökösként robbantál az életembe,
hívő vagyok, nem hiszek a véletlenben.
Jer hozzám kedvesem s ülj az ölembe,
hadd súgjak szerelmes szavakat a füledbe.
Kérlek, ébredj velem minden hajnalon,
s maradj velem örökre, csakis ezt akarom!
Szerelmedben megtaláltam életem értelmét,
kérlek, bocsáss meg régi fájó vétkemért!
Mindig hallani szeretném bájos mosolyod,
mely elűzi minden gondom s bánatom.
Együtt haladunk most már a közös cél felé,
s kéz a kézben állunk majd az Úr színe elé!
Kolarics Zoltán: Tízparancsolat
Ez a törvény már több mint kétezer éve fennáll,
vésd jól szívedbe s elmédbe mindazt ami benne áll!
Isten saját ujjával írta fel egy kőtáblára,
nincs már többé szükséged semmilyen bálványra!
Mózes volt az első, ki e parancsokat megkapta,
lejött a Sinai hegyről s Izraelnek továbbadta.
Minden betűje fontos, az elsőtől az utolsóig,
tartsd be ami benne áll bölcsődtől a koporsódig!
Legyen az iránytűd, mikor válaszúthoz érsz,
számon kérik majd rajtad, mikor örök életet kérsz.
Igaz ember csakis e szabályok szerint él,
reggel mikor felkel s azután míg eljön az éj.
Tíz parancs, melyet naponta be kell tartanod,
a szeretetről szól s arról, hogy Istent kell imádnod!
Hogy ne térj le az ösvényről, bízd az Úrra magadat,
legyen a sötétben világító fehér botod a Tízparancsolat!
Kolarics Zoltán: Párbeszéd Istennel
Uram, újra hallom hívó szavad,
előtted résnyire kitárom kapumat.
Térdem reszket, ajkam dadog,
fogadj el olyannak, amilyen vagyok!
Ne félj tőlem! Nyisd ki bátran,
hisz e pillanatra régóta vártam!
Szeretetem határtalanul nagy,
úgy szeretlek ahogy vagy!
Uram, kitárom szívemet előtted,
kérlek, lépj hajlékomba beljebb!
Ülj le velem asztalomhoz,
mi szolgádnak örömet okoz!
De jaj, dicső fényed elvakít,
hisz felséged hozzám közelít!
Eltakarom arcom, mert félek,
tőled Uram, megbocsájtást kérek!
Ne félj! Krisztus végtelenül szeret,
ezért most szövetséget kötök veled!
Tudom, hogy szükséged van rám,
az én országom terád is vár!
Kolarics Zoltán: Kislányomnak
Elmúlt a Tél, március elsején megszülettél,
e naptól kezdve a Tavasz hírnöke lettél.
Te vagy a legszebb virágszál, ékköve kertünknek,
mikor mosolyogsz, kedves a szívünknek.
Kedves hangocskád betölti a házat,
Árpival együtt legóból építesz várat.
Sokféle játékkal eljátszol vidáman,
hogyha segítség kell, szólj bátran apának.
Szereted a meséket, mondókákat s dalokat,
ügyesen színezel és készítesz rajzokat.
Szereted az állatokat, megülőd a pónikat,
szívesen simogatod a cicákat s kutyákat.
Nagyon jól gyurmázol, festeni is szeretsz,
ha kitartó leszel, akár kézműves is lehetsz.
Ha jó a kedved, szeretsz nagyokat ugrálni,
fára mászol s megtanultál egyedül hintázni.
Mikor Édesanyával közlekedsz, segítesz neki,
szólsz, ha zöld a lámpa s a zebrán lehet átkelni.
Legyél szófogadó és fogadd meg tanácsomat,
legyen világító fehér botod a Tízparancsolat!
Dobos Andrea: Egymás védelmezői
Egymás kezét fogva az oltár elé álltunk,
varázslatos pillanat, melyre évekig vártunk.
Ha válaszúthoz érsz, hallgass majd a szívedre,
nem kell félned, bízd magad nyugodtan Istenre!
Összeköt minket a sok együtt töltött pillanat,
ha kettesben lehetünk, boldognak érzem magamat.
Házasságunk ápolásán fáradozzunk szüntelen,
egymást segítve kevésbé fáj a küzdelem.
Őrült szenvedéllyel testünk egymásba fonódik,
minden zavaró körülmény s a külvilág megszűnik.
Örökre Tied a szívem, csakis Érted élek,
köszönöm Istennek, hogy nekem adott Téged.
Naponta boldoggá tesszük szívünk választottját,
egymás kezét fogva járjuk az élet rögös útját,
Dobos Andrea: Hálaadás a nyaralásért
Hálát adok Uram, hogy így szeretsz minket,
bátran rád bízzuk halandó földi életünket.
Köszönjük, hogy testben és lélekben töltődtünk,
mikor egy hétre a Fecskepalotába költöztünk.
Hét év után újra kettesben nyaraltunk,
olyan volt ez, mint a második nászutunk.
Boldogok voltunk, mint kapcsolatunk elején,
kéz a kézben sétáltunk Férjem és én.
Varázslatos napokat tölthettünk a Vértesben,
a szerelem újra lángra gyúlt szívünkben.
E nyár örömeiből újra erőt merítünk,
Téged Uram mindketten szívből szeretünk.
Dobos Andrea: Kisfiamnak
Amikor hét évvel ezelőtt megszülettél,
az életembe kicsiny csodaként megérkeztél.
Megtanultál kúszni, mászni majd felálltál,
járni kezdtél, játszottál és anyának szólítottál.
Az óvodás évek után általános iskolás lettél,
ahol sakkozol és színdarabban szerepeltél.
A zenét és éneklést általam megszeretted,
most hegedülsz és kórustag is lehetsz.
Mutasd meg bátran, mire vagy képes,
a versírással szüleid nyomába léphetsz.
Mindenben segítünk Neked, bízz bennünk,
légy hozzánk őszinte, csak ennyit kérünk!
A jó Isten legyen mindig része életednek,
ne feledd, hogy szüleid nagyon szeretnek!
Az Egymás védelmezői című hangoskönyv, melyen Dobos Andrea és Kolarics Zoltán versei hangzanak el Zsoldos Adrienn és Zsoldos Árpád előadásában, meghallgatható YouTube csatornánkon:
A Sötétbe zárt szépség című dokumentumfilm, ahol Dobos Andrea is szerepel, elérhető a YouTube-on:
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn
Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket és galériáinkat. Szerzőinknek segítünk kötetük kiadásában, a teljes kiadási folyamatot elvégezzük nyomdai és értékesítő partnereink segítségével. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezzük felolvasóestjeinket, nyári táborunkat, születésnapi rendezvényünket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését és lebonyolítását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók (írók, költők, képzőművészek, előadók) jelentkezését is. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 2019-ben a Médiapiac című szakmai lapban jelent meg rólunk egy cikk Sárközi László tollából: Méltóképpen és minőségben English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 22 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.
