MINDIG UGYANAZ(T) TESZI!

MINDIG UGYANAZ(T) TESZI!

 

(Parafrázis Radnóti Miklós Razglednica (4) című versére)

 

Most ezt is fogjam egyedül a sorsomra,

mintha a felelős mindenért ő volna,

hogy rányomta homlokomra a bélyeget,

mint marhára, mit izzó vassal égetett?

 

Rajtam van az első születésem óta

elrejtve mondatba, a kiejtett szóba;

ami most, az már megtörtént százszor velem.

A sárba vért bugyog számból a türelem,

 

ürülék és nyál, csontszilánk és agyvelő

szakadt szövet repedésén bukkan elő.

Hóhérom csizmája zsigerembe tapos,

a munkája – mint mindig – most is alapos.

 

Remélem, rám talál a várva-várt csoda,

s már nem én leszek minden bajnak az oka,

ami elmúlt, s ami még meg sem megtörtént.

De én csak gyártom, továbbgyártom a töltényt,

 

amivel a fegyvert csőre töltik újra,

hogy átlőhessék jelenemet a múltba,

és kezdődjön minden elejétől fogva;

az időnek így leszek örökre foglya.

 

De most sárral keveredik húgy és a vér,

a gyűlölet most is tarkómban célba ér,

nedveim másokéval vegyülnek egybe;

amit eddig mindig, azt most is megtette.

 

De én akkor sem tudok más lenni, csak az,

kit dísznek letéphetsz, s nem egy kikapált gaz,

hisz a felhő sem havazik forró nyáron,

ki hóra vágyik, az télre kell hogy várjon.

 

Mi szerves, elbomlik, de a kimondott szó marad,

ha emlékszel rájuk, egyre igazabb lesz szavad;

A hóhér megölheti százszor is a testemet,

de vállalom, ha benned újra megszülethetek.

Bárdosi Attila
Author: Bárdosi Attila

Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni.De úgy gondolom (inkább remélem), a verselés tudományában – hisz minden tudomány klasszikus értelemben művészet is (ez fordítva is érvényes) – nem a mennyiség a meghatározó tényező, jól lehet korunk „fejlődése“ sajnos ebbe az irányba mutat.Hogy hány éves vagyok? – Nem jelent semmit! Már elég öreg ahhoz, hogy komolyan gondoljam azt, amit leírok, de még elég fiatal ahhoz, hogy azt gondoljam, van értelme leírnom, amit gondolok.Hogy mi a foglalkozásom? – Nem költő, patológus.Hogy mikor kezdtem el verseket írni? – Nem fontos, a lényeg az, hogy írok!Hogy miért? – Mert nem tehettem mást!Hogy miről írok? – Nem a madárcsicsergésről, nem az illatozó virágról, nem a kikeletről, nem a napsütésről és a kék égről, nem a felhőtlen boldogságról, nem a beteljesült vagy reménytelen szerelemről, a szép szemekről (bár erről írtam már egy verset), nem az önzetlen barátságról, nem a halott vagy még élő hősökről, nem a hazaszeretetről, a dicsőséges múltról és hogy miért volt jobb vagy rosszabb a tegnap, nem az eszmékről, a bronzba vagy gondolatba öntött emlékművekről. Az istenről? Hát néha-néha, de nem úgy, ahogy szokás.Egy mondattal: nem arról, ami nem zavar! Egy rövid jellemzés...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Versek
Veress Zita

Barlang nélküli ember

Hál’ Istennek nincs sár! A keményre fagyott keréknyomokat a hó is belepte már. Úgyhogy félni nem kell! Van takaró. Finom, puha, ragyogóan tiszta. Nem túl

Teljes bejegyzés »

Vadrózsa

Bájos virágát nem kötheted csokorba. Nyurga száron szirmait a szél fodrozza. Nehézkes megfogni a virágkelyheket, mert átkozott tettéért tüskéssé lettek.   A szentcsaládot egykor ölébe

Teljes bejegyzés »

Tavaszi álom

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Ősrégi torony

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Nyár a réten

Tikkasztó hőség volt, perzselt napsugara, valós nyári idill a táj hangulata . Csendesség takarja a fullasztó határt, úgy áll a lég, mint ahol még szél

Teljes bejegyzés »

Kikeletre várva

Ám a tavasz közelsége lelket fűt, töri szirmát az érzés, léte megnyűtt. Kint kopasz ágak közt köd a hódító, jeges illatárra szólhat meghívó.   A

Teljes bejegyzés »