MINDIG UGYANAZ(T) TESZI!
(Parafrázis Radnóti Miklós Razglednica (4) című versére)
Most ezt is fogjam egyedül a sorsomra,
mintha a felelős mindenért ő volna,
hogy rányomta homlokomra a bélyeget,
mint marhára, mit izzó vassal égetett?
Rajtam van az első születésem óta
elrejtve mondatba, a kiejtett szóba;
ami most, az már megtörtént százszor velem.
A sárba vért bugyog számból a türelem,
ürülék és nyál, csontszilánk és agyvelő
szakadt szövet repedésén bukkan elő.
Hóhérom csizmája zsigerembe tapos,
a munkája – mint mindig – most is alapos.
Remélem, rám talál a várva-várt csoda,
s már nem én leszek minden bajnak az oka,
ami elmúlt, s ami még meg sem megtörtént.
De én csak gyártom, továbbgyártom a töltényt,
amivel a fegyvert csőre töltik újra,
hogy átlőhessék jelenemet a múltba,
és kezdődjön minden elejétől fogva;
az időnek így leszek örökre foglya.
De most sárral keveredik húgy és a vér,
a gyűlölet most is tarkómban célba ér,
nedveim másokéval vegyülnek egybe;
amit eddig mindig, azt most is megtette.
De én akkor sem tudok más lenni, csak az,
kit dísznek letéphetsz, s nem egy kikapált gaz,
hisz a felhő sem havazik forró nyáron,
ki hóra vágyik, az télre kell hogy várjon.
Mi szerves, elbomlik, de a kimondott szó marad,
ha emlékszel rájuk, egyre igazabb lesz szavad;
A hóhér megölheti százszor is a testemet,
de vállalom, ha benned újra megszülethetek.
Author: Bárdosi Attila
Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni.De úgy gondolom (inkább remélem), a verselés tudományában – hisz minden tudomány klasszikus értelemben művészet is (ez fordítva is érvényes) – nem a mennyiség a meghatározó tényező, jól lehet korunk „fejlődése“ sajnos ebbe az irányba mutat.Hogy hány éves vagyok? – Nem jelent semmit! Már elég öreg ahhoz, hogy komolyan gondoljam azt, amit leírok, de még elég fiatal ahhoz, hogy azt gondoljam, van értelme leírnom, amit gondolok.Hogy mi a foglalkozásom? – Nem költő, patológus.Hogy mikor kezdtem el verseket írni? – Nem fontos, a lényeg az, hogy írok!Hogy miért? – Mert nem tehettem mást!Hogy miről írok? – Nem a madárcsicsergésről, nem az illatozó virágról, nem a kikeletről, nem a napsütésről és a kék égről, nem a felhőtlen boldogságról, nem a beteljesült vagy reménytelen szerelemről, a szép szemekről (bár erről írtam már egy verset), nem az önzetlen barátságról, nem a halott vagy még élő hősökről, nem a hazaszeretetről, a dicsőséges múltról és hogy miért volt jobb vagy rosszabb a tegnap, nem az eszmékről, a bronzba vagy gondolatba öntött emlékművekről. Az istenről? Hát néha-néha, de nem úgy, ahogy szokás.Egy mondattal: nem arról, ami nem zavar! Egy rövid jellemzés...
