Rózsa Iván: “Isten” hozott Mocsárországban!

Rózsa Iván: „Isten” hozott Mocsárországban!

A világok végén
A világok végén vége a világoknak, s nyomban kezdődik egy új világ… Egy harcok nélküli, játékos világ: az örök lebegés…

Dinasztiák
Az egykoron kalóz Grimaldi család az évszázadok során kikupálódott és úriemberré vált. De ti ötszáz év múlva is bunkók maradtok! Kár belétek a pénz, a hatalom – csak a kosz ragad rátok!

Mit akartok?
Mit akartok? Királyságot? Bárókká, grófokká válni?! Kutyabőr is kell, nem elég a harácsolt vagyon?! Hiába laktok kastélyokban, soha nem lesztek nemesek! Mert nem nemes a lelketek…

Titeket is…
Ti, belső határon kívüli, külső határon belüli nemzettestvéreink! A ti szavazataitokat is meg lehetett venni?!

Mi nem…
Mi, akik belül rekedtünk, nem szólunk bele, mi legyen Rozsnyón vagy Csíkszeredában?! Vagy Ungváron vagy Szabadkán…stb. A kettős állampolgárság más, jogos dolog! Elvi és gyakorlati kérdés…

Még ti?!
Még ti sajnálkoztok, hogy nektek is jó lenne egy erős, tökös ellenzék?! Ti, akik mindenki mást ledaráltok, a lecsóba küldtök! Mit akartok? Vegye fel az ellenzék a kesztyűt, s ugyanúgy tépkedje le a plakátjaitokat, ahogy ti tettétek velük szemben?! Ez a kemény, nemes harc?! Ha megütik őket, üssenek vissza?! Az utcai verekedés elég férfias? Esetleg ugráljunk tömegesen golyók elől?! Legyen itt, nálunk Vadnyugat vagy Vadkelet?!

A kis gömböc
A kis gömböc újfent felfalt valakiket… De mikor pukkad végre szét?

Rövidítés…
Fiatal Autokraták SZövetsége: rövidítve annyit tesz, mint… Mármint a vezetője… Meg az összes többi…

Bitte, etwas!
„Etwas Kultur muß sein…” De nektek nincs… A kultúra úgy hull le rólatok, mint….

Mi van itt?
Ki a bolha? Hol van cirkusz? Az utcán vagy a Parlamentben? Mi ez itt, kérem: ordító egér vagy bolhacirkusz? Vagy mindkettő…

„Oszd meg és uralkodj!”
Magyart magyarral ugrasztanak össze: gúnyhatáron túlit a belülivel, fővárosit a vidékivel… Ősi trükk: „divide et impera!”

Állóvíz
A történelem ismétli önmagát. Ugyanabba a folyóba lépünk, csak másképp. De lehet, hogy ez nem is folyó, hanem állóvíz…

Mocsár
Állóvízen belül is láp, azaz mocsár…

Immár középkorú „demokraták”
Gyerekkorukban gyerekes csínyeket követtek el; most már felnőttek, hát államcsínyt…

Birkák
Nem láttak még migránst, legfeljebb az ovi tévékben, hát féltek tőlük… Jobb nekik a biztos rossz, mint a bizonytalan, ki tudja mi?! Szabad akaratból, önként megválasztották a birkák a hentesüket: eldöntötték, ki vágja le őket?!

Jobb? Bal?
A bolsevik módszerekkel működő „jobboldali” párt maga is bolsevikká válik, akármi is a cél. Netán a lopás? Náluk még a kommunisták is jobbak voltak, pedig ők sem voltak semmik…

„Isten” hozott…
Isten hozott, fiam, Mocsárországban! Igen, atyám, meg egy nagy, fekete autó…

„Választások”
A kékcédulás választást követte a félcédulás választás… Meg is nyerte egy félcédulás!

Gyanús!
Már-már maga az a tény is gyanús, ha valaki elismert, netán tévés, személyiség lesz a mai világban. Ki ismeri el, és mit miért, milyen „teljesítményét”?

Béka-menet
Béka békával párzik… Mi lesz belőle? Sok-sok kis ebihal! Akikből sok-sok kis béka újfent, akik jobb híján ismét párzanak egymással…

Az „éltető” közeg
Békáknak jó a mocsár! Delfineknek nem… Szabad tengerekben honosak!

Militarista szellem
Több lesz lassan a lőtér, mint a kórház…

Gyűjtőhelyek…
A stadionokról már ne is beszéljünk! És sok-sok kis-nagy börtön is épült hazánkban az elmúlt években…

Miből lesz a cserebogár?
Még hogy Magyarországon hátrányos helyzetben van a cigányság?! Putriból jött is viheti sokra! Akár miniszterelnökségig!

Demokrácia?
Ami most van: demokrácia vagy kleptokrácia? Netán viktorácia? Melynek élén maga a viktátor áll?!

Demokratúra
Egy élmény itt túrázni, főleg egy diktatúrába hajazó félig demokráciában…

Diktaturha
Valahogy eltérünk az európai átlagtól, a fősodortól. Kiközösödni látszódunk Nyugattól… A nyugati parlamentekben valahogy nem írják ki a folyosóra: „köpködni tilos”! Annyira természetes, hogy nem teszik ezt…

Nevelés kérdése
Azt viszont ki kéne táblázni Brüsszelben egyes Keletről jött vezető politikusoknak, ha már nem nevelték meg őket, hogy például: „ zsebre dugott kézzel tárgyalni bunkóság!” „Ha jobb kézzel kezet fogsz, bal kezed ne legyen zsebben!” „Hazudni, csalni csúnya dolog!” Vagy: „ahonnan eszünk, oda nem ürítünk!” „A madár sem piszkít saját fészkébe!” stb.

„Legjobb a Nyugat!”
„The West is the best!” – énekelte egykoron a kábítószeres Jim Morrison. Keleten tán még rövidebb lett volna az élete… Bár Vlagyimir Viszockij vagy Latinovits Zoltán kicsit tovább húzta, mint ő…

József Attila példája
Követte őt a síneken, négy évtizeddel később egy másik túlérzékeny zseni; a szomszédos, balatoni pályaudvarnál…

Fekete bárányok
Fekete bárányok vagyunk most Európában vagy szinte a világ nagyobbik felében: minden közös nyilatkozatot megvétózunk, megtorpedózunk. Ellenkezősdi játékot játszik most a gyerek…

Saját farkába harap a kígyó…
Őrült világoknak adekvát módon elmebetegek a vezetői. Mivel elmebetegek vannak most hatalmon, még betegebbé teszik az amúgy is beteg világot. Saját farkába harap a kígyó…

Nincs hova?
„Nincs hova futni, a világ utolér.” Ha a problémáinkat magunkkal visszük, ha bennünk vannak a gondok, külföldön sem oldódnak meg, esetleg enyhülnek. Főleg az anyagi gondok…

És hát…
És hát külhonban is megvannak az ottani embereknek, az őslakosoknak a maguk problémái. Nem akarnak újabb gondokat…

Vakok közt…
Vakok közt félszemű a király, aki megvakíttatja az igazán látókat, hogy meghosszabbítsa az uralmát…
Budakalász, 2018. április 21-30.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Magány a padon

Edit Szabó : Magány a padon Nem is tudom,hány éve vagyok magas fák alatt egymagamban, régen én is szép fa lehettem, hatalmasra nőve ég alatt.

Teljes bejegyzés »

Köszönet

Nektek, kik nem kérdeztétek honnan jöttem s mi tett olyanná, amilyen ma vagyok. Nektek, kik megadtátok nékem szusszanó létemben a fény-pillanatot. Vesszen, mi múlt, háborgás

Teljes bejegyzés »

Lesz-e még holnap?

  Bíborfekete felhők hada a földet lábával tapossa, hörög az égbolt veszetten, tombol annak pusztító ereje.   Keringő villámok hada cikázik, a pokol kovácsa odacsap

Teljes bejegyzés »

A térkép

    Az arc a múlt térképe, megtapossa az élet lehelete, mint a papírt megrágja az idő foga, s a tinta már nem fog rajta.

Teljes bejegyzés »

A bűn

  Soha nem öltöd újra, nincs az a tű, az a cérna, ami összefércelhetné azt a lyukat, amelynek létrejöttét te akartad.   Elveszítetted az esszenciáját,

Teljes bejegyzés »

A felszín

  Ha minden ember a tenger fenekére látna, s nemcsak a víztükrén megcsillanó tükörképre várna, talán megtanulna a szívével érezni, s az igazságot nem a

Teljes bejegyzés »