A győzelemhiányos békétlenkedő
A Rákóczi utca 47. számú lakás leégett, a Malév Airline 13. számú légijárata az Alpok felett lezuhant, a Nyíregyháza felé közlekedő 17 óra 20-as gyors kisiklott. Ha nincs tűz, légikatasztrófa és vasúti szerencsétlenség; sem a ház, sem a légibusz, de a vonat sem repülhetne a hírek szárnyán. (A Boeing megtehette volna a sajátján is…) Senki sem szerez tudomást róluk, egyek maradtak volna a sok közül, de így megtelt a világsajtó velük. A híradó sem arról szól, hogy Keszthely 5210 háza nem gyulladt meg, és a sztratoszférán unalmasan hajózó égimadarak, szám szerint 12472 célba ért, mi több, a MÁV-nál sem volt rendkívüli esemény.
– Fáj nézni a híradót, mert csak baj van benne! Csak azok kerülnek fókuszba, kikkel történik valami.
– Még jó, hogy nem a többi, mert az eseménytelenségük krónikája reggelig tartana.
– De hát a jó, a szép is esemény!
– Kit érdekel?! – kiált fel a sztenderd néző.
– Cirkuszt és kenyeret! Unalmasak már a bohókás pandamacik, csicsergő kanárik és az ennivaló kismacskák. Jobb fejek a gnúk beleit kiontó gepárdok, pállott szájú aligátorok, és az egeret szuggeráló óriáskígyók. Az Ókorban bezzeg tudták, mikor embereket tépettek széjjel az arénákban, vagy később a Gréve téren, hol a guillotine nonstop gyártotta a fej nélkülieket – Párizs nem kis örömére. Ma már hála a technika fejlődésének, mindez lakásunkba költözött. Igaz, nincs lacipecsenyés, kardnyelő és medvetáncoltató; de van chips, ropi és hűtött sör! Ha már beülök a fotelomba, nehogy épen maradjon a ház, nehogy a Boeing és a nyíregyi gyors célhoz érjen!
Emberek! Ha jól mennének dolgok, unalmas lenne világunk! Merániai Gertrudisba ha nem forgatják meg a tőrt, II. András elfelejtett hitvese marad; ha az öreg Matuska nem robbantja fel a viaduktot Biatorbágyon, egy lett volna, az akkori két milliárdból! Ha nem ígérne élveboncolást a showman, a természeti népek szintjén lévő közönségének – de mondjuk nekem is –, kutya sem volna rá kíváncsi.
– Nincs elég rossz, keresni kell? Nincs elég gyilok és nincs háború, hogy megtanuljuk szeretni a békét?
– Fején találtad a szeget! Ne késlekedjünk a lövészárkokkal! Szülessenek háborúban gyermekeink, hogy majd a békét megtanulják szeretni – nem úgy, mint a mostani hétmilliárd!
– Ez okosságra vall, de bölcsességre nem!
Válasz nem érkezett a győzelemhiányos pacifistától.
A TV-ben a zuluk és falangisták, a szobában az „énfélék” adták föl…
Author: Turi Török Tibor
Fotó: Ambruzs-Szabó József Turi Török Tibor az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem, majd Keszthelyre kerültem múzeumosként (Népviseletes Babamúzeum, Magyar Történelmi Panoptikum, Játék és Nosztalgia Múzeum). Középiskolai nevelőtanárként novellákat írtam, MUOSZ pályázaton döntőbe került egy írásom. Aztán „jött szembe az élet”, és fel kellett hagynom legkedveltebb időtöltésemmel. Rajzszakköröket tartottam középiskolákban, majd hogy „megritkult” vagy tíz év előtt az életem, szobrászkodni kezdtem. Közel két tucatnyi köztéri szobrom van a Kárpát-medencében. Az önkifejezés legigazabbja számomra a novella. Nappal műterem, éjjel ánégy és ceruza… Emlékeim legjobb társaságom. „Izgalmasak” a vele töltött esték, ő mesél nekem, én kiigazítom, és papírra vetem. Messzire utaztat térben és időben. Néha „megfűszerezem” hamisságokkal, amitől határozottan fogyaszthatóbb, olvasmányosabb lesz. Végül is, ami nem történt meg, az is velünk van. Korábban a Látóhatárban jelentek meg írásaim (Andrásfalvy Bertalan szerkesztése alatt). Egyik novellám a Corn and Soda pályázaton 2. helyezést ért el 2017-ben. A 100 Mini Történet c. antológiába (Trivium Egyesület) két írásomat, a Szó-kincs 2018 antológiába egy írásomat választották be idén.