Egy nagy grafikus életmargójára

Egy nagy grafikus életmargójára

Negyed évszázada találkoztunk Tusnádon, szülőfalujában. Küküllő-mentit ittunk, közös barátunknál, Virág Jóskánál.

Első látásra kis ember, majd egyre nagyobb… Az Olt partján élt kutyájával, ki, mikor Elemér hazafelé ment a Csángó csűrből (kocsma) és rózsaszínnek látta a Nyergestető ölelte csillagos eget, előrefutott, jelezve: gyere gazdám, nincs medve a közelben! Rendben mindig bevárta, majd újra nekibátorodott a virrasztó lámpák homályában. Oldalán mackó ejtette sebekkel tudatta, hogy mindent-mindent Molnár Elemérért. – Hát, igaza is van!

A századunk ilyen művészt már nem vajúdik. Utolsó nagy alakja, a múlt életre kelt transzszilvanizmusának. Sajátos, Erdélyben napvilágot látott kifejezésmódnak, ábrázolási egyediségnek örömteli kedves egyénisége.

Rajzai nem csak ábrázolják, de panaszolják népe fátumát. Hangosak a síkra vetett szereplők, hiszen élnek, elmondják hogyan féltek a diktatúrában, hogyan nélkülöztek a múltban, a mában.

Ábrázolása archaikus, múltat, hagyományt tisztelő, az emberek szépségigényének áldozó odaadás, csíki szép himnusz.

Festményei üdék, mint ő. Mondtam:

– „Öreg vagy már, féltem, nem találkozunk!” – hiszen tíz éve nem láttam, akkor is már a hetven felé közelgett.

– Micsoda! Te halsz meg, nem én! – nevetett, és a folytatás a szemében volt: „sok dolgom van még, nem állhatok szóba jöttment kaszásokkal!

A Szépmíves Céh, Kós Károly, a Nyugat lehelete párállott a kicsiny műterem ablakán. Taglejtései szélesen magyarázták lényét, mert szavaival nem elégedett meg. Isten az élet spirituszával részegítette, mert józanul nem tehetett volna szert erre az emelkedettségére.

– Nem tudok eleget festeni, mert olvasnom, olvasnom kell! – mondta.

– Tehát, ha nem olvasnál, elég volna a nap huszonnégy órája?

– Hogyan, ne beszélj ilyet! Az élet rövid mindkettőhöz, ezért csak úgy lökdösődnek bennem a teendők, és csak űrt érzek azáltal, hogy még nem érhettem el a hitem szerinti igazit.

– Öreg vagy már, mit akarsz! – élcelődtem.

– Mit-mit! A java még hátra van!

Maradt kis pálinka. Fiam körbeadta, kit íróként imádott, engem mint régi barátot és szobrászt.

Kicsi háza két világító ablaka messziről kémlelt utánunk, nehogy medvébe fussunk. Mackóval nem találkoztunk, de Elemérrel majd még igen…

Turi Török Tibor
Author: Turi Török Tibor

Fotó: Ambruzs-Szabó József Turi Török Tibor az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem, majd Keszthelyre kerültem múzeumosként (Népviseletes Babamúzeum, Magyar Történelmi Panoptikum, Játék és Nosztalgia Múzeum). Középiskolai nevelőtanárként novellákat írtam, MUOSZ pályázaton döntőbe került egy írásom. Aztán „jött szembe az élet”, és fel kellett hagynom legkedveltebb időtöltésemmel. Rajzszakköröket tartottam középiskolákban, majd hogy „megritkult” vagy tíz év előtt az életem, szobrászkodni kezdtem. Közel két tucatnyi köztéri szobrom van a Kárpát-medencében. Az önkifejezés legigazabbja számomra a novella. Nappal műterem, éjjel ánégy és ceruza… Emlékeim legjobb társaságom. „Izgalmasak” a vele töltött esték, ő mesél nekem, én kiigazítom, és papírra vetem. Messzire utaztat térben és időben. Néha „megfűszerezem” hamisságokkal, amitől határozottan fogyaszthatóbb, olvasmányosabb lesz. Végül is, ami nem történt meg, az is velünk van. Korábban a Látóhatárban jelentek meg írásaim (Andrásfalvy Bertalan szerkesztése alatt). Egyik novellám a Corn and Soda pályázaton 2. helyezést ért el 2017-ben. A 100 Mini Történet c. antológiába (Trivium Egyesület) két írásomat, a Szó-kincs 2018 antológiába egy írásomat választották be idén.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Virágok

Edit Szabó : Virágok “Virágok, szép virágaim, Be kedvesek vagytok nekem !” mikor kinyíltok, álmaim kertjében ragyog színetek. Kora tavasz hoz indulót, melyet követ minden

Teljes bejegyzés »

kártékony

szeretett engem mamám onnan tudom hogy bár csak a hasznosat kedvelte mégis sütött-főzött rám ha nála nyaraltam kecske nyulak tyúkok veteményes voltak a büszkeségei a

Teljes bejegyzés »

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »