Író, ki a boldogsággal jegyben jár
Az örök élet kezedben! – csak tollat fogj vele! Ki majd szerencséssé tesz, ő vezeti soraidat, ő osztja el a pontot és vesszőt, majd abban is segít, mit közé kell írnod. A fáradt régiségeket megbabonázza, és kelendővé teszi időköntösük; mert szín és forma a jelenből beléjük szivárog, tarkítja és pezsdíti. Az örömteli visszaúton, melyről a feledés lesöpri az ürmöt, és az újbóli átélés díszkövezi, gyaloghintón, limuzinon, vagy mámorba örömödve – keseredve (?) érdemes közlekedni.
Author: Turi Török Tibor
Fotó: Ambruzs-Szabó József Turi Török Tibor az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem, majd Keszthelyre kerültem múzeumosként (Népviseletes Babamúzeum, Magyar Történelmi Panoptikum, Játék és Nosztalgia Múzeum). Középiskolai nevelőtanárként novellákat írtam, MUOSZ pályázaton döntőbe került egy írásom. Aztán „jött szembe az élet”, és fel kellett hagynom legkedveltebb időtöltésemmel. Rajzszakköröket tartottam középiskolákban, majd hogy „megritkult” vagy tíz év előtt az életem, szobrászkodni kezdtem. Közel két tucatnyi köztéri szobrom van a Kárpát-medencében. Az önkifejezés legigazabbja számomra a novella. Nappal műterem, éjjel ánégy és ceruza… Emlékeim legjobb társaságom. „Izgalmasak” a vele töltött esték, ő mesél nekem, én kiigazítom, és papírra vetem. Messzire utaztat térben és időben. Néha „megfűszerezem” hamisságokkal, amitől határozottan fogyaszthatóbb, olvasmányosabb lesz. Végül is, ami nem történt meg, az is velünk van. Korábban a Látóhatárban jelentek meg írásaim (Andrásfalvy Bertalan szerkesztése alatt). Egyik novellám a Corn and Soda pályázaton 2. helyezést ért el 2017-ben. A 100 Mini Történet c. antológiába (Trivium Egyesület) két írásomat, a Szó-kincs 2018 antológiába egy írásomat választották be idén.
