Örökké vagyunk!

Örökké vagyunk!

Jól belegondolva, vagy akár sehogy, örök életű vagyok. Mert:

Mozdulatomat, hanghordozásomat, elhivatottságomat, életfelfogást és tehetséget őseimtől örököltem. Mikor a kávémhoz kockacukorért nyúlok, pont úgy teszem, mint ahogy lang pakombartos porosz ősapám. Mikor megdobban a szívem Erdélyért, a székely anyai elődök üzennek. Miként a formázófa nem idegen a kezemben, sejtem, valakim már gyakorolt helyettem, és ha könnyen ráérzek valamire, tudom, előttem sokat agyalt rajta nagyapám, s szépanyám. Messzebb megyek: azért kalandosabb fáról szedni gyümölcsöt, mert mikor szőr borított minket, felmásztunk érte (ui: sehol nem volt lelhető zöldséges bolt). És ha ráadásul még lopjuk is, akkor igazán beletrafálunk a tutiba, mert félhettünk is közben (óriásmedve, tigris, mamut…). Férfiak kiálló tárgyra pisilnek, fát keresnek, bokrot, mert mint a „régi szép időkben” a territóriumukat jelölik.

A javak, ha tenni kell értük, tudjuk a mértéket; de ha ingyen van, akkor telhetetlenül habzsoljuk. Rejtjük a barlang mélyébe, gondolva az ínséges időkre, télre, fagyra.

Összefoglalva: egy helyre gereblyézett vagyok. Világlátásom, több százuk, ezrük törmeléke. Ők mixeltek össze. Léteztem előtte is, csak itt több, ott kevesebb volt belőlem.

Akkor menjünk csak előre az időben! Dédunokám négyzete, köbe sem szabadul tőlem. Több száz év múlva is élek majd bennük. Nyúzom a cipőimet. A bal talpam kívül papírvékonyra kopik, míg a mandiner szinte ép. Hány ilyen csámpás felmenőm fogja szidni valamelyik botláb ősét? Kezdő Mizantróp vagyok – baj (?) – hányan folytatják?

Sok dologra vágytam, de nem kóstolhattam bele (időszűke, gyávaság?). Bennem él, az is vagyok, mi nem lehettem. Eléri majd a – mondjuk – tizedik generációm Török Tibije, vagyis én, de nem ebben a bőrben… hanem lányom unokájának a dédunokájának szépének az ükjében. De ott leszek, mint ahogy voltam cro-magnoni is.

Halandóság? Marhaság. Előfordulás mindenhol és minden időben.

Turi Török Tibor
Author: Turi Török Tibor

Fotó: Ambruzs-Szabó József Turi Török Tibor az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten születtem, majd Keszthelyre kerültem múzeumosként (Népviseletes Babamúzeum, Magyar Történelmi Panoptikum, Játék és Nosztalgia Múzeum). Középiskolai nevelőtanárként novellákat írtam, MUOSZ pályázaton döntőbe került egy írásom. Aztán „jött szembe az élet”, és fel kellett hagynom legkedveltebb időtöltésemmel. Rajzszakköröket tartottam középiskolákban, majd hogy „megritkult” vagy tíz év előtt az életem, szobrászkodni kezdtem. Közel két tucatnyi köztéri szobrom van a Kárpát-medencében. Az önkifejezés legigazabbja számomra a novella. Nappal műterem, éjjel ánégy és ceruza… Emlékeim legjobb társaságom. „Izgalmasak” a vele töltött esték, ő mesél nekem, én kiigazítom, és papírra vetem. Messzire utaztat térben és időben. Néha „megfűszerezem” hamisságokkal, amitől határozottan fogyaszthatóbb, olvasmányosabb lesz. Végül is, ami nem történt meg, az is velünk van. Korábban a Látóhatárban jelentek meg írásaim (Andrásfalvy Bertalan szerkesztése alatt). Egyik novellám a Corn and Soda pályázaton 2. helyezést ért el 2017-ben. A 100 Mini Történet c. antológiába (Trivium Egyesület) két írásomat, a Szó-kincs 2018 antológiába egy írásomat választották be idén.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Virágok

Edit Szabó : Virágok “Virágok, szép virágaim, Be kedvesek vagytok nekem !” mikor kinyíltok, álmaim kertjében ragyog színetek. Kora tavasz hoz indulót, melyet követ minden

Teljes bejegyzés »

kártékony

szeretett engem mamám onnan tudom hogy bár csak a hasznosat kedvelte mégis sütött-főzött rám ha nála nyaraltam kecske nyulak tyúkok veteményes voltak a büszkeségei a

Teljes bejegyzés »

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »

Végső filozófiámban

Hétköznapi pszichológia… (Anaforás, 3 soros zártükrös) Esteledik már az életem, ez a vég a végső? Eszerint igaz a tétel, új gondolathoz, késő… Esteledik már az

Teljes bejegyzés »