Sír az ég

Úgy pereg az ég könnye, a zápor,
mintha öntenék hatalmas dézsából,
s úgy hallom a zúgását a szélnek,
mintha lenne farkas üvöltése.
Sírnak ma az égi angyalok,
mert üresek az égi asztalok,
nincsen már ember, aki elhiszi,
hogy az Isten őt nagyon szereti.
Zokog ma az ég, sír az Isten,
senkinek nincs szíve, kit őrizzen,
zokognak az égi tünemények,
zengik, ütik daluk ütemének
égi ritmusát az égi felhőkben,
krisztálytiszta égen hófehér felsőben.
Így sírnak, így jajonganak ma a lények.
De nem is angyalok ők, nem is égiek,
nem égi mezőkről hullanak a könnyek,
nem angyali szív, melyet elöntenek!
Hanem innen, kiknek ez a föld a börtön:
emberlelkek sírnak ma a földön!

Nagy Gizella Emese
Author: Nagy Gizella Emese

Nagy Gizella Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Edelényben születtem, 1966-ban.Az általános iskolában mindenféle dolgot csináltam, mint egy kis polihisztor diák, de a zene és az irodalom voltak a kedvenceim. Több prózamondó, szépkiejtési versenyt, valamint szavaló versenyeket is nyertem.Középiskolámat a miskolci Zrínyi Ilona Gimnáziumban végeztem, angol tagozaton. (Első verseimet itt írtam, 16 éves koromban.) Itt is a versek szeretetéről voltam ismert és ahol lehetett, mindenhol szavaltam. Több verseny győztese lehettem, s közben beiratkoztam egy zeneiskolába magánének szakra, s próbáltam a kétféle iskolai követelménynek eleget tenni.Érettségi után Szegeden a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán folytattam tanulmányaimat, közben férjhez mentem, s gyermekeim születettek. Próbáltam anya lenni, de dolgoztam is, s így sok időre a versírás abbamaradt.Tanítottam általános iskolákban, majd fogyatékkal élő emberekkel foglalkoztam.Elég sokáig voltam otthon a négy gyermekkel, s közben több szakmát és kitűnő teológiai és pasztoral pszichológusi diplomát szereztem.Verseim először a Magyar Alkotók Internetes Társulása Közhasznú Egyesület Szavakba szőtt idő című antológiájában jelentek meg. Folyamatosan írok a facebook alkotói oldalamon, valamint a Poet.hu-n, de van egy blogom és egy honlapom is.A MAIT idei Földről nézve pályázatán 2. helyezést értem el, Ezüst-toll díjat kaptam. Azóta már publikáltam a Glória keresztény magazinban, a Holnap magazinban, és a Halló Magyar évkönyvben is, valamint internetes portálokon...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

  1. Nekem először a vízözön jutott eszembe. És talán lehet is éppen az, a bibliai özönvíz. Az ég könnye: mintha Isten siratná az elpusztításra ítélt emberiséget.
    Az utolsó sorok némileg ellentmondani látszanak annak, hogy ez az a bizonyos vízözön.
    De…-az ilyen kezdetű sorban a szerzői önkényt láthatjuk-vagy a szerzői mindentudást. Honnan tudja az alkotó, ki sír? Nem árulja el-ő a szerző, a teremtő, mindent tud. Ha pedig szerzői önkényre gondolunk: meglehet, hogy nem is az emberlelkek sírása ez, nemcsak az övék lehetne, ám a szerzői így dönt(ött).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

EUGÉNIA

Az ódon pesti házak legendákat őriznek. A zárt kapuk mögött soha meg nem írt regények születnek, az öreg falak meséket suttognak régi, letűnt korokról és

Teljes bejegyzés »

Vihar után

Edit Szabó : Vihar után Eső után bodor felhők az égen, gomolyognak szürkén és még fehéren, leány arcát haragosan formálják, “Iris,kinek a mosolya szivárvány.” Félkörívben

Teljes bejegyzés »

Tomboló nyárharag

Tomboló nyárharag Az előző részek tartalmából: Elballagott a sok vén diák, megkezdődött Félcitrom és társaik próbaidőszaka. Az érettségik árnyékában egy-két pillantást vetünk időnként a Blokkra.

Teljes bejegyzés »

VÁLTOZÓ IDŐK

      Változó idők   Hegy tetején állok, s bámulom a várost, Táncot jár és mulat a teremtés szele, Alattam van minden mi egészségre káros, Vajon

Teljes bejegyzés »

Csilingel a szánkó

Edit Szabó : Csilingel a szánkó Itt jár már az év utolsó hava, decembert írunk a naptárakban, nagyszakállú nézi csomagolást, “Mikulás ment a hátsó gangon

Teljes bejegyzés »

Fehér tornacipő

    Anyám zavarban van. ­ –  Egy szelet dobostortát kérek, egy kis ásványvizet,­ – szünetet tart­ – és egy kis kávét kérnék még ­–

Teljes bejegyzés »