A BARMOK MEGINT HÁBORÚZNAK

A BARMOK MEGINT HÁBORÚZNAK

 

Hány éves is voltam?

Talán tizenhat, tizennyolc? –

egy lábnyom friss hóban,

üresen álló könyvespolc;

vitatkoztam megveszetten,

nem kérdeztek, de feleltem.

 

Az nem jó, ami van,

többet akarok nálatok,

ne nézz oly naivan,

nem csak magamért lázadok!

A döntésed pusztulást szült,

szőlőtőkén rohadt a fürt,

és a kipréselt must

savanyú ízt adott számnak,

hisz az örökölt jusst

odavetetted a vágynak.

Kétszer rejtetted romokba

s dicsőítő mítoszokba

önzésed kényszerét

a számadás törvényszékén;

töretlen a pecsét

hős? múltad kegyetlenségén.

Épp túlélted a műtétet,

a felejtés nagy művészet.

 

Nagy szám volt, emlékszel?

– Hogy én majd másképp csinálom,

tiédnél több ésszel;

ez már nem az én világom!

Adjatok helyet az újnak,

csak a barmok háborúznak!

 

Ötven év múltával

hol van már az egykori hév?

Ugyanazzal szájal

és küzd egymással a két név.

Megszégyenülten hallgatnak

az elmulasztott alkalmak.

 

Dobhártyán megtorpan

az ismerős szemrehányás,

hátam belerokkan,

hiszen súlya ezermázsás.

 

Örömmel helyet adnék az újnak,

de a barmok megint háborúznak!

Bárdosi Attila
Author: Bárdosi Attila

Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni.De úgy gondolom (inkább remélem), a verselés tudományában – hisz minden tudomány klasszikus értelemben művészet is (ez fordítva is érvényes) – nem a mennyiség a meghatározó tényező, jól lehet korunk „fejlődése“ sajnos ebbe az irányba mutat.Hogy hány éves vagyok? – Nem jelent semmit! Már elég öreg ahhoz, hogy komolyan gondoljam azt, amit leírok, de még elég fiatal ahhoz, hogy azt gondoljam, van értelme leírnom, amit gondolok.Hogy mi a foglalkozásom? – Nem költő, patológus.Hogy mikor kezdtem el verseket írni? – Nem fontos, a lényeg az, hogy írok!Hogy miért? – Mert nem tehettem mást!Hogy miről írok? – Nem a madárcsicsergésről, nem az illatozó virágról, nem a kikeletről, nem a napsütésről és a kék égről, nem a felhőtlen boldogságról, nem a beteljesült vagy reménytelen szerelemről, a szép szemekről (bár erről írtam már egy verset), nem az önzetlen barátságról, nem a halott vagy még élő hősökről, nem a hazaszeretetről, a dicsőséges múltról és hogy miért volt jobb vagy rosszabb a tegnap, nem az eszmékről, a bronzba vagy gondolatba öntött emlékművekről. Az istenről? Hát néha-néha, de nem úgy, ahogy szokás.Egy mondattal: nem arról, ami nem zavar! Egy rövid jellemzés...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

EUGÉNIA

Az ódon pesti házak legendákat őriznek. A zárt kapuk mögött soha meg nem írt regények születnek, az öreg falak meséket suttognak régi, letűnt korokról és

Teljes bejegyzés »

Vihar után

Edit Szabó : Vihar után Eső után bodor felhők az égen, gomolyognak szürkén és még fehéren, leány arcát haragosan formálják, “Iris,kinek a mosolya szivárvány.” Félkörívben

Teljes bejegyzés »

Tomboló nyárharag

Tomboló nyárharag Az előző részek tartalmából: Elballagott a sok vén diák, megkezdődött Félcitrom és társaik próbaidőszaka. Az érettségik árnyékában egy-két pillantást vetünk időnként a Blokkra.

Teljes bejegyzés »

VÁLTOZÓ IDŐK

      Változó idők   Hegy tetején állok, s bámulom a várost, Táncot jár és mulat a teremtés szele, Alattam van minden mi egészségre káros, Vajon

Teljes bejegyzés »

Csilingel a szánkó

Edit Szabó : Csilingel a szánkó Itt jár már az év utolsó hava, decembert írunk a naptárakban, nagyszakállú nézi csomagolást, “Mikulás ment a hátsó gangon

Teljes bejegyzés »

Fehér tornacipő

    Anyám zavarban van. ­ –  Egy szelet dobostortát kérek, egy kis ásványvizet,­ – szünetet tart­ – és egy kis kávét kérnék még ­–

Teljes bejegyzés »