PÁL ÉS SAUL
Ameddig a Földön egy szolga él,
kinek életében csak egy a cél,
tűrni és várni a Messiásra,
míg el nem tűnik identitása,
minden marad olyan, amilyen volt,
a remény, a kifizetetlen zsold.
És ha megérkezik a Megváltó
– egy vihart jósoló szélkiáltó –,
imáért ígér örök életet,
hisz szenvedni, az dicső élvezet.
Az igazság hazugságba fajul,
és Pálból így lesz megint egy Saul.
Author: Bárdosi Attila
Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni.De úgy gondolom (inkább remélem), a verselés tudományában – hisz minden tudomány klasszikus értelemben művészet is (ez fordítva is érvényes) – nem a mennyiség a meghatározó tényező, jól lehet korunk „fejlődése“ sajnos ebbe az irányba mutat.Hogy hány éves vagyok? – Nem jelent semmit! Már elég öreg ahhoz, hogy komolyan gondoljam azt, amit leírok, de még elég fiatal ahhoz, hogy azt gondoljam, van értelme leírnom, amit gondolok.Hogy mi a foglalkozásom? – Nem költő, patológus.Hogy mikor kezdtem el verseket írni? – Nem fontos, a lényeg az, hogy írok!Hogy miért? – Mert nem tehettem mást!Hogy miről írok? – Nem a madárcsicsergésről, nem az illatozó virágról, nem a kikeletről, nem a napsütésről és a kék égről, nem a felhőtlen boldogságról, nem a beteljesült vagy reménytelen szerelemről, a szép szemekről (bár erről írtam már egy verset), nem az önzetlen barátságról, nem a halott vagy még élő hősökről, nem a hazaszeretetről, a dicsőséges múltról és hogy miért volt jobb vagy rosszabb a tegnap, nem az eszmékről, a bronzba vagy gondolatba öntött emlékművekről. Az istenről? Hát néha-néha, de nem úgy, ahogy szokás.Egy mondattal: nem arról, ami nem zavar! Egy rövid jellemzés...