Rózsa Iván: A harmadik út
Igazán arcpirító lehet a franciáknak, hogy a muszlimok kitúrják őket a Párizzsal gyakorlatilag egybeépült Saint-Denis-ből, ahol a Franciaország védőszentjéről, a párizsi főegyházmegye első püspökéről, Szent Dénesről elnevezett székesegyház magasodik, mely egyben a francia királyok nyughelye. Illetve tulajdonképpen forognak a sírjukban, mert a francia forradalom idején feltörte a sírokat és összekeverte a csontokat a csőcselék. Ezeket most az osszáriumban őrzik, de a sírokat sem ajánlatos felkeresni, ezen északi negyedtől való távolmaradásra biztatnak az utazási irodák…
Valóban szélsőségesen liberális országgá vált Norvégia, ahol egy tömeggyilkos még ereje teljében szabadulhat, és pert nyerhet a norvég állammal szemben: az úgymond embertelen börtönviszonyok miatt… Tényleg szélsőségesen liberális Svédország: nemhogy saját állampolgárait, hanem még békésen legelésző háziállatait, rénszarvasait sem tudja megvédeni, biztonságukat garantálni; mert fűt-fát, akárkit beenged az országba…
Ez nem megoldás, s az sem, hogy lassan Alkotmányba foglalják a harmadik nem létét, s az Alkotmánybíróság kötelezi az államot, hogy a harmadik nemet is anyakönyvezzék, mint Németországban. Er. Sie. Es. Erzsiből mi lesz? És a német példát kívánja követni Norvégia és Svédország is… Persze, éljenek csak nyugodtan az interszexuálisok és a hermafroditák is, de az már tényleg túlzás, hogy külön öltözőket, illemhelyeket építenek nekik…
Ám a demokrácia vadhajtásaira a megoldás nem a diktatúra! Talán más válaszokat is találhatunk ezekre. Létezik tán egy harmadik út is, egy átmenet e két szélsőség között. De hogy fogják ezt az utat hívni? Puty vagy inkább street? One-way? Netán dead end? Esetleg visszatér a lovagok, a szamurájok szelleme? Mert az ő korukban volt még rend, és becsülete volt a tisztességnek…
De úriemberek társadalmát csak urakkal, hölgyekkel – most elnézést a „harmadik nemtől”, hogy kihagytam őket – lehet felépíteni! És csak tisztességes eszközökkel, különben olyanná válunk, amilyenek a módszereink, s az eszköz elveszejti a célt. Persze, az is kérdés: mi a cél? A keresztény Európa megmentése: vagy csupán ezt hangoztatva, ennek ürügyén a lopás?!
Budakalász, 2018. május 16.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchét éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
