(F)éltél

Féltél vagy éltél?

– Mit követtem el? – kérdezi a lélek a köztes létben.
– Túlságosan féltél – válaszol egy fénylő entitás.
– A pokolra kerülök?
– Meg kell, hogy büntesselek érte!
– Lehet alkudni belőle?
– Ezúttal nem. Menj, de most nem lehetsz szerelmes!
– Hallottam már ilyenről, de még sosem találkoztam vele. Nincs előttem példa. Így ezt is el fogom rontani.
– Nem. Ezt nem tudod.

 

– Miért jött? – kérdezi negyven év múlva a pszichológus a Föld nevű bolygón.
– Azért jöttem, mert nem tudok kérdezni – válaszolja a lélek.
– Szóval soha nem kíváncsi?
– Nem tudom, mi az.
– Nem hiszem én azt! Gyerünk, gyakoroljunk egy rövid kérdő mondatot! Ismételje utánam! Kérdezze! Miért?
– …
– Na, gyerünk! Kérdezze meg! MIÉRT?
– Miért.
– Ez nem jó! Úgy mondta, mint aki azt mondja, csak. Kérdezze újra!
– Miért.
– Ugyanaz. Kicsit énekelje, miközben kimondja!
– Miért!
– Ez meg úgy hangzott, mint aki azt kiáltja, vigyázz!
– Nem megy. Nem hallom a dallamot. Nem tudok táncolni. Nincs semmilyen ritmusérzékem.
– Na, ne vicceljen!
– Nem szoktam.
– Mit csinál, amikor zenét hallgat?
– Semmit. Ülök. Rendszerint nem értem a szöveget.
– Tessék?
– Nem értem a dalok, filmek, könyvek kilencven százalékát. Nem logikusak.
– Mi nem logikus bennük?
– Ott van például az a Rómeó gyerek azzal a Júliával. Abból semmi sem az!
– Rendben van, hogy nem érti, de mit érez közben?
– Azt érzem, hogy nem értem.
– Az nem egy érzés! Érzés lenne, ha dühös lenne, ami miatt nem érti! Vagy ha félne ilyen együgyű kritikát mondani egy klasszikusról! De az, hogy maga szimplán csak nem érti, az nem érzés!
– Ha maga mondja!
– Nem idegesítő?
– Nem értem.
– Akkor beszéljünk arról, mit reggelizett ma!
– Tojást sonkával.
– Milyen volt?
– Mint a tojás sonkával.
– És az íze? Na, az milyen volt?
– Mint az előbb.
– Jó étvággyal ette?
– Nem tudom, mi az az étvágytalanság és degeszre sem tudom enni magam.
– Mikor szokott enni?
– Amikor korog a gyomrom.
– Olyankor gyenge?
– Csak eszem.
– Ajj! Azt mondja meg, miért ezt a barna pulóvert vette meg, amit most visel! Azért, mert megy a szeme színéhez?
– Azért vettem meg, mert pulóver.
– De miért nem vett inkább kéket?
– Ez volt az első a polcon.
– Önnek mik a céljai az életében?
– Szaladgálnak itt az emberek mindenféle célokra hivatkozva, hogy pénzt gyűjtsenek, azt elköltsék, majd újabbakat gyűjtsenek.
– De nem érzi, hogy nem mindegy, mire költi a pénzét?
– Megveszem, amit kell.
– Amit kíván?
– Csak ami kell.
– Barátai vannak?
– Válaszolok azoknak, akik kérdeznek.
– Hát az emberekről mi a véleménye?
– Sokat kérdeznek.
– Ön miben hisz?
– Az szerintem mindegy. Ha hiszem, ha nem, meglesz a hitem nélkül is.
– Volt közeli hozzátartozója, akit elveszített?
– Volt.
– Mit érzett?
– Hogy meglett.
– De mi lett meg? Az Isten áldja meg! Talán elveszett valami?
– A józan eszem biztosan, amikor ide jöttem!
– Most azt sem tudom megmondani, hogy maga a mindenség-e, vagy az abszolút semmi. De hogy isteni csoda, az biztos! Olyan unalmas, hogy már érdekel!
– Nem értem miket beszél! De most megyek!
– Miért megy? Rossz érzései vannak? Kínos önnek a szituáció? Mérges? Vagy netán máris utál?
– Azért megyek, mert az abszolút semmi és a minden ugyanaz. Maga pedig nem tud nekem segíteni…
– Szóval elbizonytalanodott a szakértelmemet illetően?
– Nem gondolom, hogy van magának olyan!
– Ez jó! Tudja miért jó? Mert ön nem tud választani a legalapvetőbb dolgok között, nem motiválható a boldogság által, nem élvez szinte semmit, ön, úgy ahogyan van, életképtelen és rólam most mégis véleményt alkot! Ez már a szakértelmem hatása!
– Maga dilis!
– Ismét egy vélemény!
– Engedjen menni!
– Különben? Dühös lesz?
– Csak megőrülök!

Harangi Emese
Author: Harangi Emese

Harangi Emese az Irodalmi Rádió szerzője. Saját weboldal: www.nememind1.hu Irodalmian spirituális online interaktív folyóirat. Hús-vér emberek. Igaz történetek. Közösségi háló. A születési nevem Harangi Emese. Fogolyán Szellő az egyik kedves novellám (Halálosan Szerelmesék) főszereplője, aki első színrelépésén és legelső fellépése közben meg is hal. Mindezt pedig teszi azért, hogy halhatatlanná váljon. Fogolyán Szellő valaki, aki szeretnék lenni, ahogyan szeretnék élni, aki olykor vagyok, amikor csakis legbelülre figyelek. Fogolyán Szellő valaki, aki érzi, hogy mindenki egy, hogy elválaszthatatanok vagyunk, hogy együtt létezünk. Mindannyian, minden egymással létesített interakcióban, szellők vagyunk egy fogoly életében. Szellő, mert: Ha belegondolunk, az élet legnagyobb misztériumai ihletik nem csak a művészeket, de a sokkal hétköznapibb hősöket is. Minden embert visznek előre. Megélésük, megbeszélésük, megfejtésre való törekvésük, mozgatnak bennünket. Ők a lendület. Hány dalt, verset, regényt, festményt, fotót stb. köszönhetünk annak, hogy mérhetetlen milliárdnyi megközelítésből próbáltunk mi, emberek, olyan megmagyarázhatatlan jelenségeket megfogalmazni, mint a szerelem, a szeretet, a halál, a születés, a hit? A talány, a sejtelem és az, hogy mindenkinek megvannak a saját történetei ezekről, a létezés motorja. Megpróbáljuk megfogalmazni, mindenki a maga módján (idetartozik a szomszédasszonnyal való pletyizés is), melyek során új találkozásokra kerül sor, amik új érzelmeket szülnek, és minden kezdődik elölről. Szeretünk, gyűlölünk, félünk, végül gyászolunk...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Versek
Veress Zita

Barlang nélküli ember

Hál’ Istennek nincs sár! A keményre fagyott keréknyomokat a hó is belepte már. Úgyhogy félni nem kell! Van takaró. Finom, puha, ragyogóan tiszta. Nem túl

Teljes bejegyzés »

Vadrózsa

Bájos virágát nem kötheted csokorba. Nyurga száron szirmait a szél fodrozza. Nehézkes megfogni a virágkelyheket, mert átkozott tettéért tüskéssé lettek.   A szentcsaládot egykor ölébe

Teljes bejegyzés »

Tavaszi álom

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Ősrégi torony

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Nyár a réten

Tikkasztó hőség volt, perzselt napsugara, valós nyári idill a táj hangulata . Csendesség takarja a fullasztó határt, úgy áll a lég, mint ahol még szél

Teljes bejegyzés »

Kikeletre várva

Ám a tavasz közelsége lelket fűt, töri szirmát az érzés, léte megnyűtt. Kint kopasz ágak közt köd a hódító, jeges illatárra szólhat meghívó.   A

Teljes bejegyzés »