Nádasi Katalin:
Csillagláma
Utolsó mesémet rólad mondom Yakana (Jakana), ki a déli éjszakák tündérszép tüneménye vagy, s nekem legkedvesebb az inkák meséi és csillagai közt. Bocsánatodat kell kérnem, de oly régóta őrizlek szívem melegében, hogy már csak magyar mesét tudok mondani rólad. Úgy jártál, mint az igazi népmese hősök: aki csak beszél róluk, mind beleszövi mondandójába önnön magát, ezért oly változékonyak, illanók, sokszínűek a mesék hősei.
Úgy mondják, egyszer réges-régen egy fiatal indián pásztor, fönn az Altiplano (Altipláno) tágas legelőinek egyikén, egy siető kis folyó partján legeltette nyáját. Amikor leszállt az éjszaka és egymás után gyújtotta meg fényeit az égbolton, a pásztor halk furulyaszóval elbúcsúztatta a napot s maga is elnyújtózott pihenő nyája mellett a fűben. Már majdnem elszenderedett, mikor hirtelen ragyogó fény árasztotta el a tágas folyóvölgyet, élénken fütyülni kezdtek a bokrok kis kék madarai és az égről méltóságteljesen ereszkedett alá Yakana, a gyémántosszőrű csodálatos csillagláma. Mögötte, mint az orgonasípok, sorban érkeztek fiai nagyság szerint, legutolsónak a legkisebb.
Az indián lélegzetvisszafojtva nézte amint a gyönyörű csillaglények a folyóhoz mentek és inni kezdtek. Mintha csak valahonnan megsúgták volna neki, tudta, hogy nem szabad megzavarni őket, mert segítséget hoznak az embereknek. Minden éjszaka lejönnek az égről, hogy kiigyák a folyók fölösleges vizét. Hiszen ez a sok víz, ha mind az óceánokba ömlene, úgy földuzzasztaná őket, hogy elárasztanák a földet és az emberek lakóhelyét. De Yakana és fiai vigyáznak, hogy özönvíz többé ne legyen a földön, s amint a Nap folytonosan kerüli a földet, hogy lássa, fényével-melegével hol kell segíteni, úgy a csillaglámák is oda mennek, ahol legnagyobb a veszély. A fiút egészen kifárasztotta ez a káprázat, kezdte úgy érezni, mintha puha, meleg, bolyhos gyapjú szálldogálna rá és betakargatná, s e jó melegben hamarosan mély álomba bódult.
Hajnalban, amikor fölriadt, már nyoma sem volt a csillaglámáknak, de körülötte a rét telis-tele volt a szivárvány színeiben pompázó gyapjúgombolyagokkal. Olyan mesebeli színek voltak, amilyet még senki emberfia nem látott addig, s a legközelebbi faluban az utolsó szálig megvásárolták tőle a bámuló emberek. Ő pedig a gyapjú árából – Yakana emlékére – vett egy lámapárt, s láss csodát! E két lámának minden évben kétezer fia született, s a szegény pásztorfiút egy életre gazdaggá tették.
Így jutalmazta meg a legényt Yakana, amiért nem zavarta meg őket munkájukban. A fiú ezután számtalanszor visszatért abba a folyóvölgybe, hogy köszönetet mondjon a csillaglámának, de soha többé nem látta őt, csak a szél fütyült úgy a folyó fölött, mint a kis kék madarak. Ő pedig ilyenkor bánatos furulyaszóval kísérte a szél dalát.
Aki eléggé figyel az Andok folyói mentén éjszaka, még ma is hallhatja a furulya szomorú és szépséges, távoli hangjait.
***
Kérlek Yakana, bocsánatod jeléül add nekem egyik fiadat! Éppen amikor rólad meséltem, itt nálunk is hatalmasra híztak, elszabadultak és falvakat öntöttek el a folyók! Nagy szükség lenne rá, hogy legyen a mi országunkban is egy csodatevő lény, aki a bajban megsegít és kiissza az áradó folyók vízét! Az én kicsi hazám kicsike égboltjára elég lenne a leges-legkisebb fiacskád! Ha elküldöd hozzám, légyszíves mondd meg neki, hogy este, amikor a mi kis égboltunkon kigyúlnak a csillagok, kuporodjon le a Cassiopeia jobboldali V betűjének ölében és így majd fölismerem! Mostantól minden este fölnézek az égre, s attól a naptól, amikor a Cassiopeia ölében ott lesz a legkisebb csillagláma, minden éjszaka várni fogom. Az indián pásztortól megtanultam, hogy nem szabad zavarni, ezért csak elképzelem majd, ahogy kékfényű apró teste leereszkedik és a csillagok sziporkázó ezüstjével hinti be a kertet. Én pedig minden este a bodzabokor tövébe – tudod, a madáretető lábához! – a Buksi kutya edénye mellé kikészítek egy nagy tál kristálytiszta vizet, hogy legyen mivel oltania szomját a hosszú út után. S reggel, amikor kinézek, tudni fogom, hogy itt járt, mert üres lesz a tál és mindenütt látom még a csillagfény nyomait. Olyan lesz, mint a harmat a bodzán, a füvön, sőt még a Buksi kutya fekete orra hegyén is az a kis csillogás, s csak én tudom majd, hogy nem harmat az, hanem a legkisebb Yakana kirázta bundájából a csillagút fénylő porát.
És azt is tudom, hogy fiad úgy tesz majd, ahogyan tanulta tőled: zabolátlan folyóinkat megszelidíti, s engedi kibomlani a színes, puha és meleg gombolyagokat, hogy takaróvá szövődjenek azok fölött, akik még álmukban is fáznak és éhesek. Itt éppen úgy, mint otthon nálatok, az Andok völgyeiben.
Képzeld el milyen szép lesz! A világ távol eső két felén a szegény emberek álmát fénnyel és meleggel borítja be az indián mesék csillaglámája Yakana, és legkisebb fia.
Vége
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn
Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket és galériáinkat. Szerzőinknek segítünk kötetük kiadásában, a teljes kiadási folyamatot elvégezzük nyomdai és értékesítő partnereink segítségével. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezzük felolvasóestjeinket, nyári táborunkat, születésnapi rendezvényünket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését és lebonyolítását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók (írók, költők, képzőművészek, előadók) jelentkezését is. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 2019-ben a Médiapiac című szakmai lapban jelent meg rólunk egy cikk Sárközi László tollából: Méltóképpen és minőségben English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 22 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.
