Mottóm édesapám, Szilágyi Ferenc után szabadon:
„tisztelet, becsület, szeretet”.
Szeretnék ennek megfelelően élni, alkotni és tenni.
1967. szeptember 16-án, Pápán születtem. Édesanyám: Székely Jolán. Édesapám: Szilágyi Ferenc. Egy húgom van, Anitának hívják. Szüleimmel és húgommal boldog, családias gyermekkorom volt Pápán. Sajnos szüleim már nem élnek, édesapám kilenc, édesanyám hét éve hunyt el. Felmenőim Erdélyből származnak. Húgommal nagyon jó kapcsolatban vagyunk.
Általános iskolai tanulmányaimat a Jókai Mór Testnevelés tagozatos iskolában kezdtem. Alsósként szertornáztam a Pápai Sportegyesületben. Ötödik évfolyamos voltam, amikor iskolát váltottam, így kerültem az Erkel Ferenc Ének-Zenei Tagozatos Általános Iskolába. Itt tagja lettem az intézmény országosan ismert népi tánccsoportjának és az énekkarának. Mindkettővel részt vettünk megmérettetéseken, országos versenyeken. Magyarországot képviseltük 1979-ben a nemzetközi gyermekévben Franciaországban megrendezett népitánc-találkozón. Általános iskolai éveimben példaképem volt, valamint személyiség fejlődésemet nagyban meghatározták: Gerencsér Attila magyar-történelem szakos, Lendvai Ernőné (Mária néni) osztályfőnök és néptáncoktató, Dévay Géza énekkarvezető és Szentkirályi István földrajz-rajz szakos tanár. Már ötödikesként elhatároztam, hogy földrajz-rajz szakos tanár leszek. Szüleim mellett tőlük kaptam meg a szeretet, a tisztelet és a becsület emberi magatartásforma alapjait.
Középiskolai éveimet a pápai Petőfi Sándor Gimnáziumban töltöttem. Itt folytattam a szertornát, de tagja voltam a színjátszószakkörnek és a pápai Várkastélyban jártam rajzszakkörbe.
Szalai László rajztanár és Horváth Lajos festőművész nagyon segített abban, hogy alaposan felkészüljek a főiskolai felvételire. Földrajz OKTV versenyen elért eredményemért miniszteri dicséretben részesültem. Gimnáziumi éveim alatt megmaradt e két tantárgy mellett az irodalom iránti érdeklődésem is. Már próbálkoztam versírással, melyek első szárnypróbálgatásaim voltak. Sajnos ezek a versek nem maradtak meg. Gimnazista éveimben Nagy László költő versei hatottak rám a legintenzívebben. Volt szerencsém a szülőfalujában, Iszkázon petőfis diákokkal 1984-ben a szülőházának múzeumi avatási ünnepségén szerepelnem. Sok híresség között itt találkoztam Rutkai Éva művésznővel, a mai napig őrizgetem aláírását.
Pécsre kerültem a Janus Pannonius Tudományegyetemre, ahol földrajz-rajz szakos tanárként végeztem. Főiskolás éveim alatt sokat utaztam, rengeteg élménnyel lettem gazdagabb. Csoportunk vezető tanára Morvay László grafikus művésztanár nagy hatással volt rám. Tanított még Keserű Ilona, Bencsik István, Rétfalvy Sándor, Pandúr József. Főiskolás éveim alatt ismerkedtem meg gyermekeim édesapjával, Fekete Gáborral. 1989-ben Pécsett született Borbála, majd Nemesszalókra boldog családként költöztünk. Itt egy régi birtokot vettünk, építkeztünk, majd 1992-ben megszületett Dorottya nevű lányunk. Kiegyensúlyozott felnőtté válásom még be sem fejeződött, amikor belecsöppentem egy harminc év alatti két gyerekkel egyedül maradt anyuka szerepkörbe.
Sajnos házasságom nem sikerült. Nemesszalókon maradtam a gyerekeimmel. Mérhetetlen csalódásom elindított egy íráskényszert, melyben jó pár évig elidőztem. Ekkor még nem gondoltam arra, hogy a versírás életem meghatározó részévé fog válni a későbbiekben. Láthatatlanul, csendesen, szótlanul vetettem oly nagy hirtelenséggel papírra érzéseimet, gondolataimat, hogy az akkori eredeti kézírásomat, amelyek évtizedekig porosodtak, a begépelés során alig tudtam elolvasni. Ezeket a verseket a „Lótuszvirágok világa” címmel gyűjtöttem kötetbe.
Nagy örömömre 1999 októberében a Cegléden kiadott Fény – Híd című kiadványban megjelent egy versem: Mosogatás éjfél után. Ezután hosszú hallgatás következett. Majd a csendet egy váratlan e-mail törte meg, amely „Az év pedagógus költője-írója 2015.” pályázatra invitált. Ezt a miskolci Irodalmi Rádió hirdette meg. Erre az alkalomra elővettem az 1996-2002 között született írásaimat, s ezek közül tízet elküldtem. Ebből kettő megjelent az „Ünnepi csend” antológiában és a Tisztelet című versemért elismerő oklevelet kaptam. Az a megtiszteltetés ért, hogy a díjátadón egy miskolci előadóművész elszavalta ezt a versemet. Akkor gondolkodtam el azon, hogy ezek mégis versek voltak? Ezek mást is érdekelhetnek? Talán próbálkozzak tovább? És a válasz: igen.
Az újabb verseim közül is több versem megmérettetésen vett részt. 2017-ben az Irodalmi Rádió húsvéti pályázatára beküldött írásaim közül az „Apám ébresztője” című versemet szavalták el a húsvéti műsorban. „Az év pedagógus költője-írója 2017.” pályázatra is beküldtem tíz versemet. Az írás számomra érzelmi alapú indíttatásból fakad. Akkor még nem sejtettem, de a Nagy László Emlékház átadásán, sok híres emberekkel való találkozás egy felemelkedett hangulatú napot adott nekem. „Egy kivételes nap”, már akkor, ott megállapítottam, és ennek a napnak a hangulata sejtjeimben megtapadtak.
Az új verseimet leginkább az útkeresés és az érzelmi, lelki harmónia, a szeretet-szerelem megélése utáni vágy jellemzi. A verseim hajnalban találnak meg és ugyanolyan intenzitással érkeznek, mint a kezdeti időszakban. Önálló kötetem még nem jelent meg. Jelenleg három kötetbe rendezem írásaimat.
Részben a pedagógus munkámnak köszönhetem, hogy a költészettel kapcsolatos pályázati felhívás eljutott hozzám, s újra „rám találnak a versek”. Igaz, hogy jelenlegi munkahelyemen, a Nemesszalóki Általános Iskolában földrajzot, rajzot és testnevelést tanítok (a testnevelés szakot elvégeztem Pécsett, 2004-ben diplomáztam), de úgy érzem az egyéniségemet, a személyiségemet a verseim tükrözik a legjobban. (Megjegyzés: az előző munkahelyemen, hét évig a közeli szomszédos községben, Külsővaton a Zrínyi Miklós Általános Iskolában tanítottam 1994-2001. Az akkori verseimet az ott élő emberek, az emberi szeretet is inspirálta. Az egyszerű emberi élet szépségét nap mint nap szemrevételezhettem. Az iskolát azóta megszüntették.) Gondolkodásmódomat, érdeklődésemet meghatározták a következő írások (sok másik mellett):
– Lao-Ce: Tao te King
– Márai Sándor: Füves könyv
– Weöres Sándor: A teljesség felé
– Hermész Triszmegisztosz összegyűjtött tanításai
– Őszentsége a Dalai Láma és Dr. Howard C. Cutler: A boldogság művészete
– Müller Péter: Titkos tanítások
– Dan Brown: A Da Vinci kód
Ma is igyekszem a szépre, a jóra, törekedni, jót cselekedni, embernek lenni. Keresem a földi létem értelmét, lassan 50 évesként is. (Nemrég a lányomtól tudtam meg, utána is néztem a neten, hogy a legtöbb ember szeptember 16-án született) Szeretnék még kb. ennyit élni, közben tanulni, fejlődni, tanítani, szeretni és verselgetni.
Érdekesség még számomra, hogy Nagy László ugyan azon a napon született, mint a kisebbik lányom, július 17. Orwell 1984 regénye, én 1984-ben voltam Iszkázon. Véletlenek vannak? Úgy gondolom, vannak. Hiszem, hogy ezek mozgatják létünket. Figyelni kell a jelekre és okosan dönteni. James Redfield írásai, legfőképp A mennyei prófécia című regénye inspirálóan hatott rám.
Egyik kedves barátom mondta a verseimről: „Verseid mélyek. Tetszik, hogy hanyag eleganciával kezelsz taktusokat és rímeket. Nem korlátoznak írói szabályok és koreográfia. Szárnyal a költői szabadság ámokfutása.”
Válogatás a műsorban elhangzott alkotásokból
szeretve lenni
szeretni, szenvedni, széthullani,
hívni, hinni, hidegre tenni.
szavakat feledni,
szavakat keresni,
szavakat mormolni,
szavakat suttogni.
remegő ráncos kézzel még valakit szeretni,
lemenő napnak sugarát együtt megfigyelni,
horizont mögötti világot veled felfedni,
szép dolgokat örömmel, vígalommal kedvelni.
a vacsorát reggelinek enni,
a virágot hajban viselni,
a rosszat jóval fizetni,
az árnyékot fénnyel ölelni.
a vitát vitaminnal szedni,
nevetni, nevetni,
együtt szeretkezni,
öledből ölembe beleveszni.
mindig, mindig,
szeretve lenni,
mosolygó szívemet
tenyeredbe tenni.
Nemesszalók, 2017. május 19.
Birkapörkölt
békülhetnénk?
békülhetnékem van…
de kivel?
a vágy testet ölt
a háború harcot dönt
békülhetnékem van…
de kivel?
birkapörkölt illatot hoz a szél…
alföldi emlék,
képlékeny, fogékony emlékkép
folyékony tudattánc
harcolhatnékom van…
de kivel?
bontott kompót
konyhai bort lop
egész üveggel
a pultos kisasszony
harcolhatnéka van…
feszengve, félszegen
keze az üvegen
szeme a szívében
békülhetnéke van…
de kivel?
lengő ajtó
konyhai belépő
belép Ő.
Nemesszalók,2017.03.13.
málnaszörp
csipognak a verebek,
málnaszörpöt vedelek,
vinnéd szívemet,
hoznám szemedet.
édes semmittevés,
ráksaláta ízlelgetés,
tengeri szél érintése,
cseresznye gördülése.
figyelmem a habon,
Dobó-téren landol.
folyományként jön felém,
dettót gépelsz Remény.
madarak csivitelnek,
málnaszörpöt énekelnek,
parfümöt lehelnek,
egy húron pendülnek.
Nemesszalók,2017.május 18.
Harangoznak…
tavasszal harangoznak
fiatal lábak topognak
templomi ének kihallik
halvány a szólam
templomhoz közelítem
szemem és fülem
kisjászol utáni áhítat
Feltámadt! Feltámadt!
templomi ének kihallik
halvány a szólam
szívemet lelkemhez közelítem
követem, követtem
megkövezetten állom a sarat
éveimet feszítettem
mint Őt a keresztre
mocsok és ármány keresztjére
Feltámadt! Feltámadt!
szól a dallam erősebben
énemet hangolom a dalra
csak szól hangomra hangolódva
megfeszített énem oldódni vélem
válik eggyé mindenség létem
létemet megszabottan élem
Feltámadt! Feltámadt!
hangos a dallam
bőröm alatt létemet
már majdnem megtagadtam
imára kulcsolom kezem
vénekkel együtt énekelem
Feltámadt! Feltámadt!
szívem mosolyog
most már én harangozok.
Nemesszalók, 2017. március 17.
Emlékezz!
Csodával határos módon csodálkozik,
ömleng, s ki tudja mit még
a lélek.
Lelketlenek hazájában, hányinger mocskában, kutakodva keresi
a kivezető utat.
Liliomok, játszintok
játékát játssza.
Hajladozik
a hányinger szagú
illatozó édesség
viharában.
Vihart kavar még egy porszem is.
„Isa, por és hamou vogymuk”
Hagyjuk itt porhüvelyünket.
Magaslatokban,
mélységekben keresve
a liliomok illatát.
Emlékezz!
Nemesszalók, 2016. július 11.
Author: Zsoldos Árpád és Adrienn
Zsoldos Árpád és Adrienn vagyunk, férj és feleség. Miskolci házaspárként vezetjük és szerkesztjük az Irodalmi Rádiót. Életünk és hivatásunk, hogy alkotóinknak minél több és minél színvonalasabb megszólalási, megjelenési lehetőséget teremtsünk. A cél elérése érdekében készítjük rádióműsorainkat, hangzó és nyomtatott kiadványainkat, elektronikus köteteinket és galériáinkat. Szerzőinknek segítünk kötetük kiadásában, a teljes kiadási folyamatot elvégezzük nyomdai és értékesítő partnereink segítségével. Rendszeresen írunk ki irodalmi pályázatokat és nagy hangsúlyt fektetünk a közösség személyes találkozására is, ezért szervezzük felolvasóestjeinket, nyári táborunkat, születésnapi rendezvényünket. Vállaljuk irodalmi és kulturális események, szavalóversenyek, könyvbemutatók megszervezését és lebonyolítását is. Nyitott közösségként mindig várjuk új alkotók (írók, költők, képzőművészek, előadók) jelentkezését is. Elérhetőségeink: ímélcímek: zsoldos.adrienn@irodalmiradio.hu; zsoldos.arpad@irodalmiradio.hu; telefon: 70/616-7583; 70/616-8684 2019-ben a Médiapiac című szakmai lapban jelent meg rólunk egy cikk Sárközi László tollából: Méltóképpen és minőségben English version: The editors, led by the husband-and-wife team of Árpád and Adrienn Zsoldos, have been championing contemporary Hungarian authors for 22 years. In addition to their radio programmes, they also publish audio books, e-books, anthologies and self-published works. They arrange book readings, book launches and literature workshops, and they regularly hold competitions too. It is an open community that anyone who writes literature in Hungarian can join.
