A szeretet mámora…

A karácsony estéről…

Kutyaugatás…
Száncsengő is hallatszik…
Szentesti séta.
Hová tűnt a szeretet,
Egész évben hol lehet?
*
Kékből, súlyos felhőkkel, feketére vált fönt az ég-tető.
Nézem, csak nem egy jó karácsonyi hóvihart készít elő?
Jó lenne egy kis hógolyózás, és nem meleg tavaszelő.

Hull
Apró
Százezer
Fénylő csillám.
Ékes Karácsony!

A tavalyi karácsonyunk tartalmas és szép volt, jó emlékezni…
Igaz, elmúlt, de nem kell mindenre marhabőr fátylat borítani…
Szenteste van, fánkon a gyertyák már kezdenek is világítani…

A
Volt már,
Szép emlék.
Újra itt van,
Fán gyúlnak fények.

Itt van már a karácsonyeste, ez lelket melenget,
A szeretet mámora, szinte mélyben lelket éget.
Észt-bontó a hóesés, kint már minden szép fehér lett.

Szív
Tellik,
Szeretet
Fokozódik.
Együtt a család.

Karácsonyi menüsor illata terjeng a lakásban,
Várjuk a rokonságot és érkeznek is szép sorjában.
*
Ma, szenteste van
Pohárköszöntő hangzik.
Nagy kristályhullás.
Karácsonyig miért vár,
Csak egyetlen nap él?… Kár.
*
Szeretetben összejöttünk a rég látott szeretteinkkel,
Kellemes ünnepi ételsort fogyasztottunk élvezettel
Majd lerohantuk fa alját… bontottunk nagy igyekezettel.

Van
Étel,
Ital és
Ajándékok.
Nincs szebb annál,
Adj, ajándékoz!

Én biz’ nagyon sajnálom, hogy évente csak egyszer találkozunk,
Szerintem ez is nekünk, embereknek a nagy képmutatásunk…
Ahogy halad az este, a fán a gyertyák lassan elfogynak,
Lent a parkettán, kis-pici halmocskákat egymásra raknak…
*
Ma van szenteste,
Köd-sűrűn esik a hó.
Csendnek… mélysége.
Együtt lenni, évente
Csak egyszer. Vétek, nemde?
*
Sűrű függönye
A hónak, szentestét tart…
Hófehéres éj!
Elég egy nap szeretni?
Képmutatás azt tenni…

Vecsés, 2015. július 19. – Szabadka, 2017. december 16. –Kustra Ferenc- a verset és a haikukat én írtam, az apevákat és a tankák versét, Jurisin Szőke Margit. A tanka vers címe: „Mért csak Karácsonykor szeretjük egymást?”

Kustra Ferenc József
Author: Kustra Ferenc József

Kustra Ferenc József az Irodalmi Rádió szerzője. ÍRÓI ADATLAPOM – KUSTRA FERENC JÓZSEF Írni 1997. -ben kezdtem egy élmény hatására. Szoktam írni: verses műveket, haikukat és a társait, különleges versformákat, aforizmát és novellákat. Végzek versforma-szerkesztői, fejlesztői munkásságot is. Eddig valamivel több, mint 3300 verses művem van, ebből még kb. 1200 verses mű, kéziratban. Novellákban is van még kb. 30 mű kéziratban. Eddig írtam haikut, cca. 3600 db. -t eredeti Basó féle stílusban, és cca. 480 db. -t európai stílusban. Az egészből cca. 350 senrjú formában íródott! (A szakirodalomban többen is utalnak rá, hogy a japán nyelvből történt eredeti lefordítások során a fordítók tévedtek, mert az 5-7-5 szótagszám nem felel meg a japán, eredeti szövegeknek… de, végül is még összehasonlítani sem lehet a két nyelvet! Meg így legalább van konkrét szótagszámuk az íróknak, és ezzel el is lett kerülve az anarchia! Bár a szabad versírók, még a szótagszámot sem tisztelik!) Én személy szerint ragaszkodok a hagyományos formákhoz és elutasítok mindenféle „szabad-liberális” versformát, mert az nem vers, hanem csak egy tördelt novella, jobb esetben! Naponta írok. A rekordom, hogy egy nap 7 óra alatt 8 versformában 9 művet írtam. Írok; haikut, zárt-, nyitott-, és fél haikuláncokat, társakkal Renga-láncverset, és Tankát is (Ebből...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Csak gyakorlás

Ilyenek voltunk   Amikor kigyúlnak az égi fények, nézem csillagodat az éj ablakán, s visszaidézem a régi meséket, akkor nem kínoz oly’ nagyon a magány.

Teljes bejegyzés »

Az új vezetők

Az új vezetők Az előző részek tartalmából: Ketyeg az óra, közeledik az Idő. Hogy áll az Akvarista Blokk szénája? Utódlás tekintetében remekül: masszív, megbízható új

Teljes bejegyzés »

Nekem a világ

Gyermekkoromban, a nagyszüleim kertjének biztonságában el sem tudtam képzelni, hogy ezenkívül is létezhet valami a világon. Bármi más, ami fontos lenne. Persze gyerekként fogalmam sem

Teljes bejegyzés »
Versek
Kovács Gergely

Kovács Gergely: Hűség

A szeme előtt megszülető, A keze alatt nevelkedő, A mindig éberen alvó, A szóra megnyugvó. A szobájába kéredzkedő, A melléje heveredő, A tenyeréből étkező, A

Teljes bejegyzés »