Megújulás (Fortunához)
Virágzik a mandulafa, a tél jege enged,
fagyos kedvem szétszórom a széllel,
ne szorítson ölelése engem.
Csalódásból sok gyűlt össze szívem rejtekében,
barátságból sok veszett az idő tengerében.
A barátság hiú ábránd, elveszett idő.
Jó kedvem nem szállt el, csak belepte a hó,
zordságom megtörni nem képes a tavaszi szellő;
csak az ember, ki kedves és igaz barát.
Siess tavasz, bontsd ki virágid sorban,
ne hagyd gyermeked hidegben vacogva,
foga közt a bús melankóliának.
Hozz szívünkbe fényt, örömöt, szép szeretőt,
bort, termést, asztali áldást, lassítsd az időt,
a költőt s az asszonyt tedd termékennyé.
Ceres karjában búzakalász s gyermek,
poharamban bor gyöngyözik, s vörös húsú
szilva ízét érzem a számban. Hol vagy?
Fortuna! Kell, hogy Rád találjak!
RosaMaria B. – 2018. március 25.
Author: RosaMaria B.
Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.” Versei az életről, az emberi...