Huszonnégy
Hol van a fény, mi a szemedben sugárzott rég,
kicsi szöszke lányom? Látod a távot, mit futni akartál,
de régen rájöttél már, hogy az nem a te utad, mit bejárnod
tévedés s tévelygés, a labirintus folyosói mélyén.
Ariadné fonala kivezet, ha hajt a változtatás
iránt a vágy, s ráébredsz, hogy előre ma az jut, ki változtatni tud
magán s a helyzeten, s nem hagyja magát tiporni sárba
nála hitványabb akarnoknak.
Te még fiatal vagy s választhatsz: más pályát,
új utat, s még nevethetsz sokat,
még, ha most csak a dacot látom arcodon,
s a mandula keserű ízét érzem a szádban.
Neked magyarázzam? Az élet nem mindig szép,
bár a fiatal – ki büszke és vad – az életét
csak a holnap szerint alakítja, addig lát csak előre.
Belőled lehet még minden, korod még nincsen,
s életed nyílhat még szerte, mint a mandulafa,
szárba szökkenve nyújtja ágait a végtelenbe,
s rózsaszín virágait bontva az ég felé a világnak csodát ad.
Légy Te a csoda! Légy mindig önmagad,
hisz huszonnégy év csak egy pillanat, mialatt
felnő egy gyermek, s oly kevés az idő, hogy ezt a szülő
elmondja. S mire kimondta, elszállt felette
saját élete. Mint a pegazus, szárnyakon, a Földre le nem nézett,
csak vágtatott, nyerített egy nagyot: boldog születésnapot!
Lányomnak, születésnapjára: RosaMaria B. – 2018. március 8.
Author: RosaMaria B.
Burik Mária Rozália (szerzői név: Rosamaria B.) Magyar jogász költő. Budapesttől nem messze, a Dunakanyarban, Zebegényben született. Szülei még paraszti sorból származnak, akik már állami alkalmazottként nevelték fel gyermeküket. Általános iskolába Verőcén, gimnáziumba Vácott járt. Tanulmányai során meghatározóak voltak számára az irodalom és a történelemórák, melynek következményeként előbb a nemzetközi újságírás, mint pálya kezdte érdekelni, majd egy hirtelen fordulat eredményeként a jogi pályát választotta. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogi Karán végezte tanulmányait 1985 és 1990 között. 1990-ben államvizsgázott cum laude. Diplomamunkáját kriminológiából írta. Szakmai pályafutását ügyészségen kezdte. 1992-ben szakvizsgát tett, majd a közigazgatásban folytatta pályáját, az akkor megalakult kormánymegbízotti hivatalnál, a mai kormányhivatalok jogelődénél, majd Budapestre került, központi közigazgatási szervhez. Életét mindig meghatározta a jogászi szakmája iránti elkötelezettsége, felelősségtudata. Első verseit még egyetemi évei alatt írta, mintegy szárnypróbálgatásképpen. Negyvenes éveiben folytatta az írást az emberi élet legfontosabb jelenségeinek főképpen versben történő megjelenítésével. A líra, mondhatni talán, természetes közege. Talán ez abból is következik, hogy meghatározó életében a zene. A líra számára – hasonlóképpen, mint a zene a zenét kedvelő és művelő ember számára – a ritmus, dallam és harmónia egysége. Ahogyan a Poézis című versében megfogalmazta: „Szívből jön a szó.szülője a gondolat,lelke az ihlet.” Versei az életről, az emberi...
