Borongós mesék 1. – Előhang: Hófehérke

A Borongós mesék sorozat nem gyerekeknek való. Mégis, ismert meséken alapulva igyekszik egy másik képet mutatni a világról. Ez a rövid írás a sorozat nyitódarabja.

Borongós mesék 1. – Előhang: Hófehérke

Az Erdősor utcában sétálunk Apával. Újmama nincs itt. Dolgozik. A hosszú, növényillatú utcában lépdelünk, szél simogatja arcomat, a köveket rugdosom, lábaim kopognak az aszfalton. Apa fogja a kezem. Félek. Félek az ovitól, az ismeretlentől, az egyedülléttől. Apa mesél. Hófehérkét. Hófehérkéről mesél, akit elüldöztek a szülei, akinek az ismeretlen sötét erdőben kell bujkálnia éjszaka. Akinek idegen helyen, kicsi idegen emberek között kell boldogulnia, rettegve attól, hogy mostohaanyja mikor talál rá a gyűlölettől átitatott ajándékával. Apától mindig a Hófehérkét kérem oviba menet. És Apa mindennap elmeséli.

Fogalma sincs, hogy miről szól.

Komor Levente
Author: Komor Levente

Komor Levente az Irodalmi Rádió szerzője. Komor Leventét nem is így hívják. Született. Végezte. Jelenleg él. Történetek dörömbölnek a fejében. Néha kiengedi őket. Ez többnyire az olvasóközönség értő ignoranciájával találkozik. Szeretné kijelenteni, hogy elhatárolódik magától. “A különbség köztem és egy őrült között, hogy én nem vagyok őrült.” (Salvador Dali) “A különbség köztem és egy őrült között, hogy én nem vagyok köztem.” (Komor Levente)

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Konyhai idill

Betévedtem a konyhába, hol van az a kék madár: pálmaággal a csőrében szabadságot delegál.   Látomásom felszívódik, rám lehel a kürt hangja, hadba hív a

Teljes bejegyzés »

Nyárköszöntő

Már kikelt mind a fészekalja, kis felfedezők szárnyalhatnak, a kikelet integet: ellátni a messzeségbe összegyűjtve a szépséget.   S ahogy fölragyog a föld ege, aranyával

Teljes bejegyzés »

Montmartre éj

  Henri de Toulouse-Lautrec   Odakint sírt ,sírt az éjszaka Merengve dacolva hideggel, Holdfényes lehelettel, Tiszta levegőben, Ezernyi jellel.   Sötétben, a magány is fáj

Teljes bejegyzés »

Esti köd

Köd úszott a tájra fehér tejszerű pompa sejteni lehet csak amit látsz Isten a kezét leeresztette betakarta a napot.   Szellő sem suhan tova szinte

Teljes bejegyzés »

Félelmeim

Félelmeim   Félek az egyedülléttől a sehova tartozástól a jelen létbe támasztom a magányt.   Körülöttem néha gyerekzsivaj dobogás, beszéd, sikoly kacaj, merre vagy? szavak

Teljes bejegyzés »

Csend, nyugalom

Csend, Nyugalom   Vár volt itt, most kőhalom Emlékéből ez maradt. Hajnali harmat könnye, száll S a nap sugarai halkan Az égre nyújtózkodnak már.  

Teljes bejegyzés »