Reggel hatkor csengett az óra. A fürdőszobába sietett és lezuhanyozott. A haját is megmosta, aztán néhány tincset hajcsavaróra tekert. Elővette az oldószert és letörölte körmeiről a kissé megkopott lakkot, majd a konyha ablakánál újra halvány barack színűre festette.
Háromajtós szekrényéből a divatos zöld kosztümöt választotta, amit kicsit átvasalt. Kávét főzött, megitta, a reggelit gyorsan bekapta, utána szendvicset készített az útra. Hajat is szárított, aztán rohant az állomásra.
A vonaton az ablak mellé ült és élvezte a beáradó napsütést. Más talán túl melegnek találta volna, de ő bírta, sőt kifejezetten szerette.
Amikor megérkezett a Keletibe, rövid tájékozódás után jó irányba indult az aluljárón át. Pesti lány volt mielőtt férjhez ment.
A hivatalban gyorsan végzett, pedig fel volt készülve a tömegre, ezért csak négy órától írta fel egy cetlire a visszafelé induló vonatokat. Az épületből kilépve, nem lett volna kedve hazaindulni akkor sem, ha tudta volna a korábbi vonatok indulási idejét. Úgy döntött, hogy egy ideig kirakatokat nézeget a napsütésben. Lehet, hogy még be is megy pár üzletbe.
Ahogy sétálgatott a forgalmas utcákon, meglátta a villamost, ami Ágiék felé jár.
Sohasem szerettem Ágit! Szívtelen teremtés! – gondolta ahogy felidézte unokatestvéréről a fiatalkori emlékeit.
Tovább sétált egészen a sarokig, de nem tudta kiverni a fejéből, hogy innen nem messze lakik Ági. Hirtelen visszafordult és a villamosmegállóba sietett.
Utazás közben az ablakból bámulta a régen látott szürke utcákat. Amikor leszállt, könnyed léptekkel indult tovább. Vékony alkata megmaradt lánykorából, pedig nem rég nyugdíjba ment.
A csöngetésre Ági férje nyitott ajtót. Látta Lajoson, hogy nagyon meglepődött. Egy pillanatra az is megfordult a fejében, hogy talán meg sem ismeri, de a nevén szólította és nyájasan betessékelte a lakásba.
– Ági még nincs itthon. Talán másfél óra múlva ér haza a munkahelyéről. Várd meg! Nagyon fog örülni neked! – mondta kedvesen.
Lajos jó ember, azért tudja elviselni Ágit. – gondolta ahogy a nappaliban lehuppant a kopott fotelbe.
Nehezen indult a társalgás közöttük. Lassan múltak a percek. Amikor Ági végre hazaérkezett, mosolyogva köszöntötte és vele szemben a kanapéra ült, kezdte jól érezni magát. Hárman már kellemes hangulatban beszélgettek tovább. Még nevetgéltek is.
Amikor az órájára pillantott látta, hogy elment vagy két hazafelé induló vonat, amit kiírt magának a cetlire, ezért felugrott a fotelból, hogy gyorsan elbúcsúzzon a házaspártól, de marasztalták:
– Ne menj még! Olyan régen láttuk egymást!
Később újra tartóztatták, amikor indulni akart.
Ekkor kényelmesen hátradőlt a fotelban, és miközben hallgatta a házaspárt, arra gondolt:
Azért kérlelnek Ágiék, hogy maradjak, mert szeretnék, ha náluk tölteném az éjszakát.
Mulattatta, hogy reggel még nem is sejtette milyen érdekesen alakul majd a napja. Otthon úgysem várja senki.
Néhány órával később Lajos elköszönt tőle és a fürdőszoba felé indult, Ági meg szótlanul mosolyogott.
Lopva a faliórára nézett és látta, hogy az utolsó vonat is elment már. Tudta, hogy hajnalban megy a következő amikor felállt, ünnepélyes mosollyal átölelte Ágit és elbúcsúzott tőle.
Ági már nem marasztalta. Az ajtóhoz kísérte és integetett egészen a lépcsőfordulóig. Egy emelettel lejjebb járt már, amikor hallotta, hogy kattan a zár. Léptei tompán koppantak az éjszakai csendben. Arcán bénult mosollyal kereste a megoldást: Hova mehetnék?
Mire leért a földszintre, elfogta a rémület. Hátát a kapunak döntötte és kétségbe esve meredt maga elé. Látta szemben az alagsorba vezető lépcsősort. Lassan elindult rajta.
Lent a sötétben halványan kivehető volt, hogy a fal mellett áll a ház két szemétgyűjtő konténere. Azt is látta, hogy egyiknek az oldalához támasztottak valamit.
Kartonpapír – érezte ujjaival ahogy megfogta. Felemelte a laposra hajtott kartondobozt és a két kukán végig fektette. Mielőtt felkuporodott rájuk, kibújt a cipőkből, hogy ne nyomja éjjel a lábát. Eligazgatta a szoknyáját, a táskáját az ölébe fektette és ráhajtotta a fejét. Hajnalig bóbiskolt. Mikor meghallotta a lakásokból kiszűrődő első zajokat, visszabújt a cipőibe és elindult a Keleti felé.
Author: Pataky Tünde
Pataky Tünde az Irodalmi Rádió szerzője. 2016-ban az United kiadó gondozásában megjelent "Pamacs mesék” című mesekönyvem. 2017-ben az Országos Mécs László Irodalmi Társaság jelentette meg "Mesélj még Mormogó" című mesém. A Magyar Irodalmi Ház "Zűrhajó” című szerkesztés alatt álló könyvében "Játéknyuszi" című mesém jelenik meg. Az Irodalmi Rádiónál "Tavaszcsalogató mese” és "Bori mókus hazamegy" című mesém került a 2018-ban kiadott antológiákba. A "100 szóban Budapest 2018" pályázatra írt "Pesti hölgyek"című írásom a legjobb 12 történet közé választották, ezért a Cafe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál rendezvényén kiállításra került illusztrálva és a legjobb 100 írásból szerkesztett zsebkönyvben is olvasható. Az írással megtaláltam legkedvesebb szabadidős tevékenységem.
