Költő a magasban – In memoriam Kányádi Sándor

 

A költő magányosan a folyóparton áll,
földig hajló lomb hűvöse homlokára száll.
Amíg ír, a szél hang nélkül repül,
madár ül az ágon szótlan, tétlenül.


A vidéken most különös csend honol,
a költő fűre dől fényben álmodón.

Este jön, halkan pereg a ég harmatja,
messze világlik egy szentjánosbogár lámpa.
A tücsök húrjain most dicséretet penget,
minden zsoltárok között a legszebbet,
mert a magasságba új csillag költözött,
hogy ragyogjon nekünk a többiek között.

Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. Bármely költőember emlékére szólhatna. A végén kissé hirtelen jön a költő elmúltsága. Ennek ellenére én nem érzem tragikusnak, nem érzem úgy, hogy az olvasóba belecsapódik a fájdalom.

  2. Ha az olvasó megfigyeli, már az első szakasz végén van utalás a költő halálára: „a költő fűre dől fényben álmodón.”
    Amúgy egyáltalán nem szeretem meghatni verseimmel az olvasót, inkább elgondolkodtatni. Kányádi Sandort nem siratni kell, hanem örülni, hogy Ő létezett a magyar nemzetnek, és olvasni a verseit, s ha az ő szellemi nagysága könnyet csal szemünkbe, akkor megérdemli, hogy hullassuk.

  3. „a költő fűre dől fényben álmodón.”-ez talán nemcsak halálként értelmezhető. Lehet az ihlet, az ihlet hatására a külvilágból kiszakadás állapota is. Az olvasót el kell gondolkodtatni-igen és engem ez erősen elgondolkodtatott.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mit látsz ha nézel?

Edit Szabó : Mit látsz ha nézel ? Mit látsz,ha engem nézel odafent ? „Látod-e ami elvakít,ha fény burkolja be, ” a hegy tetején ,magasban

Teljes bejegyzés »

Üdvözölve

Üdvözölve Üdvözölve légy Klára asszony, Neved a magyar nők álma maradjon Melletted áll férjed egy ország bálványa, Sokáig élj Ferkó, mind ezt kiáltja Te vagy

Teljes bejegyzés »

Jó, éjszakát!

A háttérben halk zene szólt, talán Mozart, Bartók, Liszt, vagy Kodály lehetett, nem is tudom, de kétségkívül megérintett. Lehet, hogy azért, mert ma különösen sokat

Teljes bejegyzés »

Zamatos június

De zamatos ez a június, sugarat szór, tündököl fénye, forrón csókolgatja bőrömet, légben sistereg egész lénye. Sóhajtva tárom felé karom, számomra édes lélekbalzsam, illata tüdőmet

Teljes bejegyzés »

Szedte a lábát a nyár

Úgy szedte a lábát a nyár, mint az őz, s nézd, most nálunk vendégeskedik az ősz. Arany, vörös, sőt rőt színekben ropja, hűs szél pörgeti,

Teljes bejegyzés »