Költő a magasban – In memoriam Kányádi Sándor

 

A költő magányosan a folyóparton áll,
földig hajló lomb hűvöse homlokára száll.
Amíg ír, a szél hang nélkül repül,
madár ül az ágon szótlan, tétlenül.


A vidéken most különös csend honol,
a költő fűre dől fényben álmodón.

Este jön, halkan pereg a ég harmatja,
messze világlik egy szentjánosbogár lámpa.
A tücsök húrjain most dicséretet penget,
minden zsoltárok között a legszebbet,
mert a magasságba új csillag költözött,
hogy ragyogjon nekünk a többiek között.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

3 válasz

  1. Bármely költőember emlékére szólhatna. A végén kissé hirtelen jön a költő elmúltsága. Ennek ellenére én nem érzem tragikusnak, nem érzem úgy, hogy az olvasóba belecsapódik a fájdalom.

  2. Ha az olvasó megfigyeli, már az első szakasz végén van utalás a költő halálára: “a költő fűre dől fényben álmodón.”
    Amúgy egyáltalán nem szeretem meghatni verseimmel az olvasót, inkább elgondolkodtatni. Kányádi Sandort nem siratni kell, hanem örülni, hogy Ő létezett a magyar nemzetnek, és olvasni a verseit, s ha az ő szellemi nagysága könnyet csal szemünkbe, akkor megérdemli, hogy hullassuk.

  3. “a költő fűre dől fényben álmodón.”-ez talán nemcsak halálként értelmezhető. Lehet az ihlet, az ihlet hatására a külvilágból kiszakadás állapota is. Az olvasót el kell gondolkodtatni-igen és engem ez erősen elgondolkodtatott.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Csak gyakorlás

Ilyenek voltunk   Amikor kigyúlnak az éji fények, nézem csillagodat az ég ablakán, s visszaidézem a régi meséket, akkor nem kínoz oly’ nagyon a magány.

Teljes bejegyzés »

Az új vezetők

Az új vezetők Az előző részek tartalmából: Ketyeg az óra, közeledik az Idő. Hogy áll az Akvarista Blokk szénája? Utódlás tekintetében remekül: masszív, megbízható új

Teljes bejegyzés »

Nekem a világ

Gyermekkoromban, a nagyszüleim kertjének biztonságában el sem tudtam képzelni, hogy ezenkívül is létezhet valami a világon. Bármi más, ami fontos lenne. Persze gyerekként fogalmam sem

Teljes bejegyzés »
Versek
Kovács Gergely

Kovács Gergely: Hűség

A szeme előtt megszülető, A keze alatt nevelkedő, A mindig éberen alvó, A szóra megnyugvó. A szobájába kéredzkedő, A melléje heveredő, A tenyeréből étkező, A

Teljes bejegyzés »