ŐRZŐ
Minden titok én előttem –
szemem jár csak néha máson.
Ölbe hajtott tér-időkkel
vegyül néhány látomásom:
nyitott kapuk, égig érők
ülnek csöndben járdaszélen;
gazdag terek, bőven mérők
gyarapodnak létigéken.
Karnyújtásnyi távolságra
pereg minden, tárul pőrén,
csoda pattan, szívvirágra:
hull, virul e világ őrén.
Szekeres Nóra
2018.06.03.

Author: Szekeres Nóra
Szekeres Nóra az Irodalmi Rádió szerzője. „Ki szeretni, és lelkesedni képes, az csalódik, ám akkor is megy, minden fájdalmon, s bajon át, a verset csak ő érti meg, ki a szívével néz, s a lelkével lát.” (Sepsi Sándor: A verset ő érti meg… -részlet-) A magyar irodalom és költészet szeretete számomra gimnáziumban kezdődött – remek magyartanárom volt. Reálszakos diákként is mindig nagyon vártam az óráit. Imádtam a verseket, a verselemzéseket: általuk teljesen más világba csöppentem. Rájöttem, hogy a magyar nyelv mennyire árnyalt, kifejező és hogy a költői képekkel, eszközökkel a „hétköznapi” nyelven el nem mondható érzések, hangulatok, megélések is milyen szemléletesen érzékeltethetőek. Akkor indultak az első szárnypróbálgatások: amíg a kamasz lányok többsége naplót írt, én verseket. A gimnázium végeztével elmaradtak a magyar órák erőteljes impulzusai. A közgazdaságtudományi egyetemen eltöltött évek elején még írtam pár verset, de ez lassan háttérbe szorult, és átvette helyét a sok-sok tanulás, munka és a magánélet. Ha valami mélyen megérintett, akkor abból a későbbiekben is született vers, de csak elvétve. Komolyabban – közel 15 év kihagyás után – 2017 nyarán kezdtem újra az írással foglalkozni. Ehhez egyértelműen kellettek az elmúlt évek sokszor nehéz vagy épp lélekemelő tapasztalásai, önismereti munkái. Új csatornát nyitott bennem minden vers, segített...