Rózsa Iván: Gyíkok és kaméleonok, avagy a politika „művészei”
A jó politikus
Egy jó politikus ne két-, hanem sokszínű legyen! Legyen kiszámítható, de mégis kiismerhetetlen! Vagyis: legyen köztudott róla, hogy tisztességes szándékai vannak; kérdés, ezt hogyan viszi végbe?! Ez már a politika művészete…
Mit tehetünk?!
Most már csak a választástól való távolmaradással tiltakozhatunk… A választás eredményét úgyis elcsalják… Igaz, a választási részvétel nagyságát is hamisíthatják, ha akarják… Mit tehetünk tehát?!
Ellenfelek
Most egy elmebeteg áll szemben sok veszekedő hülyével… Jó felállás… És mindig az elmebeteg győz! Kire szavazzon legközelebb a magyar nép?
Gyíkok és kaméleonok
Ha a gyíkok farkát levágják: az újra kinő… A kaméleonoké nem! Ám ők ügyesen váltogatják a színüket, alkalmazkodnak a körülményekhez, a terepviszonyokhoz: így soha nem vesztik el a farkukat…
Csalán
Más farkával ne verd a csalánt! Csak a sajátoddal! Ha már csapásverő-úttörő vagy mazochista vagy…
Carpe diem!
Van-e kitörés a jelen helyzetből? Az agóniából, a letargiából, a kilátástalanságból, a máról holnapra élésből? Éljük meg minden napunkat pozitív hozzáállással! Carpe diem! A mindennapi örömeinket senki sem veheti el tőlünk: ez már bennünk van, ez csak a miénk. Volt és lesz! Előre úgysem lehet tervezni: minden bizonytalan…
Riogatás
A migránsokkal riogatással kifejezetten jót tesz nekünk a kormánypárti sajtó! Három éve, a horvát-magyar „határválság” idején 30 százalék kedvezményt kaptunk a dalmát utunkra. A buszunk tán két-három percet állt a határon… Tavaly tavasszal a hivatalosan „migránsoktól rettegő”, valójában rendkívül jó hangulatú Szabadkán jártunk – fél áron… Aztán telekocsival két hétre rá Eszéken. A horvátok és a szerbek is rendkívül kedvesek voltak… Csak az a k…. politika ugrasztja össze őket! Már évszázadok óta… Idén barátokkal, autóval jártuk be Bosznia-Hercegovina jó részét. Migránsokat nem láttunk, csak a szarajevói pályaudvar előtt 7-8 kicsit sötétebb bőrű suhancot. Az is lehet, hogy ők is helyiek voltak… Igaz, nem jártunk Bihács környékén, ahol állítólag kétezer migráns vár arra, hogy Horvátországba jusson, de jártunk többek között Banja Lukán, Jajcén, Travnikban, Visokóban – a piramisoknál is – Szarajevóban, Livnóban. Három éve pedig Mosztárban. Itt viszonylag sok a turista, máshol hála Istennek kevés! Bosznia olcsó, házai rendezettek, lakói kedvesek: polgárháborújuk óta sokkal bölcsebbé, toleránsabbá váltak. Nem erőszakoskodtak velünk sem muszlimok, sem mások. Azért Szarajevóban oda kell figyelni a zsebtolvajokra, s itt inkább autó nélkül közlekedjünk! Ugyanis ez utóbbit – hiába Szarajevó nagyváros, több a mellékterméke is – előszeretettel eltulajdonítják. Ami még feltűnő, a kisebb városokban sok a kóbor kutya: de ők is békések… Bosznia „háborús gyermekei” pedig többnyire hazatértek Németországból, anyanyelvi szinten beszélnek németül, s fel akarják virágoztatni hazájukat. Talán nekünk, magyaroknak nem kell ennek eléréséhez polgárháborún átesnünk, bármennyire is uszítja a magyart magyar ellen a „szeretett vezetőnk”, a „tévedhetetlen nagyvezír”… Igaz, a választásokból Boszniában is kiábrándult az emberek többsége…
Beton
Vannak hatalomba betonozott, ide beágyazott pártok, hatalmasságok? A Szovjetunió, a Kádár-rendszer sem tartott örökké! Csak hét, illetve három évtizedig… Egy életünk van, s én jövőre már hatvan éves leszek. Igaz, optimista vagyok: remélem, életemnek csak felénél járok, és elélek úgy 120-130 évig… Bár nincs sok kedvem aggastyán koromig várni a változásra…
Nepotizmus
A kis korzikai káplár dinasztiát alapított; betette rokonait, haverjait Európa különböző államainak élére. Aztán miatta mellékesen meghalt több millió ember (francia is, sőt főleg francia), s őt végül száműzték az Európától távol eső Szent Ilona szigetére, miután örökösnek hitt hatalma köddé foszlott… És ott viszonylag fiatalon, rejtélyes körülmények között el is hunyt. Bár kultusza máig él bizonyos körökben… A kis felcsúti (vagy alcsúti) most a magyarokat hülyíti… No, de nem is folytatom tovább, úgyis tudja mindenki, hogy a folytatásban mire gondolok!
Normális?
Manapság az ország egyik fele szerint az ország másik fele nem normális… Ez most normális dolog?! Normális állapot?!
Migránsok és politikusok
Egyes internetes, valószínűleg rémhírek szerint az Európába igyekvő migránsok jelentős része, mintegy fele elmebeteg… Ha igazak lennének ezek a hírek, akkor talán jó politikusok válnának belőlük, ugyanis manapság, és ez sajnos tényleg valószínűsíthető, a politikusok jó része, enyhén becsülve is, fele szintén elmebeteg…
„Halódó” Nyugat
Annak idején, a „kommunizmusban”, a vezetés tele szájjal szidta a Nyugatot. Mégis mindenki Nyugatra vágyott: nyugati munkára, vakációra… Nyugati színvonalú életre, életminőségre! Most mi van?
Svédország
A derék svédek Magyarországon szembesülnek a „valósággal”, az itteni hírekből tudják meg: milyen rosszul élnek, milyen rossz náluk a közbiztonság… Csak azt nem értem, hogy miért Svédországba, s nem hozzánk igyekeznek a migránsok és egyéb jobb életre vágyók?! Az sem világos, hogy a rénszarvas-vadász miniszterelnök-helyettes testvére ugyan miért nem költözik vissza Magyarországra, ha már – ellentétben velünk – olyan rosszul megy kint, Svédországban a sora?!
Fejétől bűzlik a hal
A fáraók kora lejárt. Egymás között házasodtak, degeneráltakká váltak. El is sorvadt idővel az egyiptomi birodalom…
Félfeudális viszonyok
Nincsenek normális piaci viszonyok ma Magyarországon: a sok haver-milliomos valószínűleg éhen döglene egy igazi versenyben, egy igazán kapitalista országban. Ahol a tehetség és az ész is számít, nem csak a kapcsolatok és az ülepnyalás…
Kicsengettek!
Át lehet írni az iskolai, vakációs szöveget: ó, ió, ció: korrupció!
ENSZ és EU
Szerintük mindenki hülye, főleg az ENSZ és az EU, csak ők nem… A hülyék ragaszkodnak leginkább a vélt igazságukhoz!
Budakalász, 2018. július 18-20.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincnégy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...
