Rózsa Iván: Fogyasztói társadalom

Rózsa Iván: Fogyasztói társadalom

Vakáció
Egész évben másoknak szolgálsz, hogy szabadságra mehess, amikor is végre téged szolgálnak ki…

Szabadidő
Szabadidődben kikapcsolódsz, pihensz, és erőt gyűjtesz a túlélésre, hogy kibírd a munkád, a kollégáid, a stresszt. De mikor van időd az alkotásra? Van rá egyáltalán igényed?

Fogyassz!
Dolgozz, hogy ehess és vehess! Fogyassz, hogy másnak is legyen munkája, hogy ő is vehessen valamit… De mit? Általában felesleges dolgokat, sok felesleges vackot is…

Fejlődés…
Egy szempontból tényleg fejlődött az emberiség: egyre jobban tökéletesítette saját maga kiirtási lehetőségének eszközeit… Egy következő világháború esetén: tuti, hogy mindenki megkrepál…

Jó, jó…
Jó, jó… De azért mindig is éltek alkotó művészek: költők, írók, festők, szobrászok, építészek, zenészek, akik minden korban aktívan tevékenykedtek, s maradandót alkottak. És hát a tudomány eredményeit, vívmányait sem csupán rossz célra használta a hatalom.

Civilizáció!
Már nem az utca közepére ürítünk, nem vagyunk már büdösek, s tetűvakaró sem kell már, mint egykoron a francia királyok udvarában. Hurrá! Van fejlődés!

Higiénia
A fejlődés olyan higiénikus…

Bűz
Ha nem lett volna motorizáció: félméteres lótrágyától bűzlene minden nagyváros… Most benzingőztől bűzlik… Lehet válogatni! Kinek, mitől fájduljon meg a feje?!

Kényelem
Egy kattintás: és van villany! Meg gáz, meg fűtés stb.! Este nem kuksolunk a sötétben vagy lámpafénynél, nem kell fát vágnunk, mosógép mossa ruhánk, az asszonyoknak nem kell kijárniuk a patakra… Még sincs semmire sem ideje a modern embernek! Másrészt: milyen romantikus lehetett egykoron a patakpart… Netán ismerkedni is lehetett ott?!

Kütyük világa
Ha jövök haza a HÉV-en: látom, mindenki kütyüt nyomogat. Mindenkinek saját kütyüje van: mamának, papának, gyereknek, barátnak, barátnőnek is. Legalább közös lenne! Akkor együtt nyomogatnák, ha már nem beszélgetnek egymással…

Internet
Mégis, leginkább te is a netből tájékozódsz! Jószerével ide nagyjából mindenki azt tesz fel, amit akar. Igaz, így sok hülyeség is felkerül, de a legkevésbé manipulált az internet. Tudni kell eldönteni: melyik információ értékes és melyik nem!

Bolondok?
Bolondok az őszinték, a tiszta érzésűek? Ha igen: hát én szeretem a „bolondokat”! Bolondok a szabad emberek, már amennyire függetlenek lehetünk a mai világban, akik harmóniában akarnak élni az e- és másvilággal, és nem építenek karriert?! Élete végén mindenki megtudja a választ…

Mai vazallusok
Felfelé nyalnak és lefelé rúgnak… Emberek vagy csak gyűjtögető félállatok?

Macskák és emberek
A macska is hízeleg, de megtartja közben személyiségét, büszkeségét. Ez egészen más, mint az elvtelen nyalizás egyes „emberek” részéről!

Gazdik és ölebek
A gazdi óvó fennhatósága nélkül az ölebek órák, percek alatt elpusztulnának az utcán…

Szabad piac
Működnek nálunk a szabad piaci mechanizmusok? De miért is jutott eszembe ez a kérdés; az életképtelen és mégis életképes, nyalizó ölebekről?!

Ceterum censeo…
Nekem is mindenről ugyanaz jut eszembe, csak más, mint Cato római szenátornak Karthágó kapcsán: közös cellába a néphülyítőkkel! Ott hülyítsék egymást, minket hagyjanak békén!

Carpe diem!
Meg persze máson is jár az eszem… „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad! Sziszegve se szolgálok aljas, nyomorító hatalmakat.” Ebben is fejlődött az emberiség: egyre fejlettebb a népességszabályozás, egyre kifinomultabb a népirtás módszere… Igaz, egyre sunyibb is…

Párbaj
Régebben olykor párbajjal is eldöntötték a csatákat, megkímélvén a harcosok életét. Lásd Dávid és Góliát esetét! Most is vissza kéne térni ehhez a szokáshoz! Ha az egyik ország vezetőjének valami baja van egy másik állam fejével: intézzék el így, egymás közt a dolgot!

Fagyasztói társadalom
Bárhol is helyezkedtél el a fogyasztói társadalom ranglétráján: a sorsod a végén neked is a fagyasztó! Itt, a hullaházban nincs különbség szegény és gazdag között…

Budakalász, 2018. július 27.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincnégy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

59 − = 53

Az Úr napját szenteld meg

Az Úr napját szenteld meg A szivességért mindig köszönet jár Hogy megszülettél, s Isten gyermeke lettél hálád legkisebb kifejezése, hogy róla megemlékezzél A megemlékezés legyen

Teljes bejegyzés »

Gon-dolkodó-Vers

Gon-dolkodó-Vers Épp itt van előttem Életem nagy könyve És már készülök is belelapozni Mikor hirtelen Feleszmél Előtte a következő vers Mi lenne, ha kinyitnám Mi

Teljes bejegyzés »

Csönd

Csönd Elmentél. Nem sírtál. Csak fogtad a kezem. S utána a csönd maradt mellettem.   Elmentél. Némán, csöndesen. Nem panaszkodtál, hogy fáj. Sose szoktál. Mindig

Teljes bejegyzés »

A csodák palotája

Mintha csak tegnap történt volna, úgy él emlékezetemben, mikor először látogattam meg a József Attila Könyvtárat szeretett szülővárosomban, Dunaújvárosban. Alig múltam csupán nyolc éves. Az

Teljes bejegyzés »

Láthatatlanul

Legbelül van egy hely, amely  Bizonytalansággal tölt el.  Kétkedően ócsárolgat.  Állandóan csak becsmérel.    Ez egy olyan rút szégyenfolt,  Melyet eltitkolnom kéne.  Mégis ott van

Teljes bejegyzés »

Egy percem levegővel

Egy percem levegővel   Nézek jobbra, Majd balra; Csend van nyugalom; Most van erőm, Bátorságom. Körbetekintek újra, És senki sem zavar; Egy felvázolt pillanat, Ami

Teljes bejegyzés »