Csak egy szál virág az emberi élet

Csak egy szál virág az emberi élet

A jó földet az Isten adta minden teremtménynek
Ide várja vissza,ha földi útjai végetérnek
Az anya méhében ,mint egy szál a pipacstengerben
Édes álmokat szül az izgatott szülőben
Látja dicsőségben, karrier fényében
Az aranyborjú tálcáján celeb-képében
Ám alig lát benne unokáknak sorát
Inkább az életnek könnyebbik oldalát
Ritkán tudóst, néha szinészt, bitzenészt
A világot vitorlássaal körbejáró tengesrészt
De,hogy az Istent szolgálja önfeláldozással
Vagy beteg,elhagyott embertársait áldozattal
Szolgálja,már elkerüli gondolatát
Messze ivben kikerüli filozófiáját
Pedig csak egy szál virág az emberi élet
Ahogy kinyilik bimbaja ,s szirmai életre kelnek
Olyan illata lesz a virágot átölelő éternek
Ha szeretetet támaszt az emberi szivekben
Soha el nem hervad az emlékezetben
S megőrzi a jó föld majd a porhüvelyét
Hogy bevégezhesse Isten a feltámadáskor tervét

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Jó szomszéd, rossz szomszéd

Jó szomszéd, rossz szomszéd Boldog akinek jó sógor-szomszédja van együtt kóstolhatják a jó bort kinn a lugasban Ha a véletlen folytan felülnek a garatra együtt

Teljes bejegyzés »

Sötét szobámban

Sötét szobámban   Most sötét van szobámban, Hasalok közepén; Ott vagyok, s úgy, Ahogy lenni akarok én. Feketén, s búsan bámulnak rám, A szőnyeg porszemei;

Teljes bejegyzés »

Ha Te nem volnál

Ha Te nem volnál, én vajon hol lennék? Ha Te nem ölelnél, én kihez bújhatnék? Ki vigasztalna, ha szemem könnyben ég ? Nélküled-jól tudom,-nem ugyanaz

Teljes bejegyzés »

Nyomott idő

Üresen konganak e régi házfalak, Róluk tán még a gondolat is lepereg, Homályos egy őszi borulat Lepi el a teret, s lelkemet. Madár se mozdul,

Teljes bejegyzés »

Mindenszentek éjszakája

Ahogy a nap alábukik a hegyek mögött, a világ csendesebbé válik. A levelek lágyan susognak az őszi szélben, és a sírok között mécsesek sora pislákolva

Teljes bejegyzés »