FEKETE
Ma olyan sötét az éj.
Koromsötét.
Álmodni se merek – se szikrát, se fényt.
Ma nagyon sötét az éj.
Szénfekete.
A szem kiált, s a lélek vakul bele.
Gyorsan! Gyújtsatok nékem
világosságot!
Látnom kell ezt a fekete világot.
Szekeres Nóra
2018.07.17.

Author: Szekeres Nóra
Szekeres Nóra az Irodalmi Rádió szerzője. „Ki szeretni, és lelkesedni képes, az csalódik, ám akkor is megy, minden fájdalmon, s bajon át, a verset csak ő érti meg, ki a szívével néz, s a lelkével lát.” (Sepsi Sándor: A verset ő érti meg… -részlet-) A magyar irodalom és költészet szeretete számomra gimnáziumban kezdődött – remek magyartanárom volt. Reálszakos diákként is mindig nagyon vártam az óráit. Imádtam a verseket, a verselemzéseket: általuk teljesen más világba csöppentem. Rájöttem, hogy a magyar nyelv mennyire árnyalt, kifejező és hogy a költői képekkel, eszközökkel a „hétköznapi” nyelven el nem mondható érzések, hangulatok, megélések is milyen szemléletesen érzékeltethetőek. Akkor indultak az első szárnypróbálgatások: amíg a kamasz lányok többsége naplót írt, én verseket. A gimnázium végeztével elmaradtak a magyar órák erőteljes impulzusai. A közgazdaságtudományi egyetemen eltöltött évek elején még írtam pár verset, de ez lassan háttérbe szorult, és átvette helyét a sok-sok tanulás, munka és a magánélet. Ha valami mélyen megérintett, akkor abból a későbbiekben is született vers, de csak elvétve. Komolyabban – közel 15 év kihagyás után – 2017 nyarán kezdtem újra az írással foglalkozni. Ehhez egyértelműen kellettek az elmúlt évek sokszor nehéz vagy épp lélekemelő tapasztalásai, önismereti munkái. Új csatornát nyitott bennem minden vers, segített...
2 válasz
Kedves Nóri!
Azért is ragadom meg a virtuális tollat egyrészt, mert nekem is jelentek meg verseim a Partium folyóirat 2022 tavaszi számában, és ott olvastam Szabadság és Zápor című versedet. Fantasztikus dolognak tartom, hogy ilyen fiatalon (fotód alapján) már ezeket a nagyon mély gondolatokat meg tudod jeleníteni műveidben. Ez a költemény gyönyörű, bár mi a fényre születtünk, de a lelke legmélyén ott van mindenkinek ez a feketeség, a sötét gondolatok, a vágyódás az éjszakára. “Látnom kell ezt a fekete világot”. Persze lehet egyszerűen csak a mindenre való rácsodálkozás verse, így is értelmezhető. Az, hogy mi volt a szerzői intenció, hogyan dekódoljuk az információkat, olvasótól függ. Én az itt leírt mindkét lehetőséget el tudom képzelni. Köszönöm Neked, hogy olvashattalak. Annyira megtetszett ez a szöveg, hogy még a saját facebook felületemen is közöltem. További sikereket!
Szép napot!
András
Kedves András! Igazán köszönöm! Jól esnek a szavaid. Kíváncsivá tettél, megkeresem a verseid a Partiumban. Barátsággal, Szekeres Nóra