Fekete

FEKETE

Ma olyan sötét az éj.
Koromsötét.
Álmodni se merek – se szikrát, se fényt.

Ma nagyon sötét az éj.
Szénfekete.
A szem kiált, s a lélek vakul bele.

Gyorsan! Gyújtsatok nékem
világosságot!
Látnom kell ezt a fekete világot.

Szekeres Nóra
2018.07.17.

Szekeres Nóra
Author: Szekeres Nóra

Szekeres Nóra az Irodalmi Rádió szerzője. „Ki szeretni, és lelkesedni képes, az csalódik, ám akkor is megy, minden fájdalmon, s bajon át, a verset csak ő érti meg, ki a szívével néz, s a lelkével lát.” (Sepsi Sándor: A verset ő érti meg… -részlet-) A magyar irodalom és költészet szeretete számomra gimnáziumban kezdődött – remek magyartanárom volt. Reálszakos diákként is mindig nagyon vártam az óráit. Imádtam a verseket, a verselemzéseket: általuk teljesen más világba csöppentem. Rájöttem, hogy a magyar nyelv mennyire árnyalt, kifejező és hogy a költői képekkel, eszközökkel a „hétköznapi” nyelven el nem mondható érzések, hangulatok, megélések is milyen szemléletesen érzékeltethetőek. Akkor indultak az első szárnypróbálgatások: amíg a kamasz lányok többsége naplót írt, én verseket. A gimnázium végeztével elmaradtak a magyar órák erőteljes impulzusai. A közgazdaságtudományi egyetemen eltöltött évek elején még írtam pár verset, de ez lassan háttérbe szorult, és átvette helyét a sok-sok tanulás, munka és a magánélet. Ha valami mélyen megérintett, akkor abból a későbbiekben is született vers, de csak elvétve. Komolyabban – közel 15 év kihagyás után – 2017 nyarán kezdtem újra az írással foglalkozni. Ehhez egyértelműen kellettek az elmúlt évek sokszor nehéz vagy épp lélekemelő tapasztalásai, önismereti munkái. Új csatornát nyitott bennem minden vers, segített...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

2 válasz

  1. Kedves Nóri!

    Azért is ragadom meg a virtuális tollat egyrészt, mert nekem is jelentek meg verseim a Partium folyóirat 2022 tavaszi számában, és ott olvastam Szabadság és Zápor című versedet. Fantasztikus dolognak tartom, hogy ilyen fiatalon (fotód alapján) már ezeket a nagyon mély gondolatokat meg tudod jeleníteni műveidben. Ez a költemény gyönyörű, bár mi a fényre születtünk, de a lelke legmélyén ott van mindenkinek ez a feketeség, a sötét gondolatok, a vágyódás az éjszakára. “Látnom kell ezt a fekete világot”. Persze lehet egyszerűen csak a mindenre való rácsodálkozás verse, így is értelmezhető. Az, hogy mi volt a szerzői intenció, hogyan dekódoljuk az információkat, olvasótól függ. Én az itt leírt mindkét lehetőséget el tudom képzelni. Köszönöm Neked, hogy olvashattalak. Annyira megtetszett ez a szöveg, hogy még a saját facebook felületemen is közöltem. További sikereket!

    Szép napot!
    András

  2. Kedves András! Igazán köszönöm! Jól esnek a szavaid. Kíváncsivá tettél, megkeresem a verseid a Partiumban. Barátsággal, Szekeres Nóra

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük