AZ UTOLSÓ ERETNEK
Fojtó füstöt köp a máglya,
révült táncot lejt a lángja,
égett húsnak édes szaga
az orrokat megcsavarja.
Kéjtől élvez a csőcselék:
– Nagyobb tüzet, ez nem elég!
Keresztények, muzulmánok
égig érjenek a lángok!
Máma vajon kit égetnek,
s ki mond búcsút az életnek?
Parázs izzál talpa alatt,
ameddig a szava tagad! –
Nincsen sikoly, nincsen rinya,
átkot szór a néma ima:
– Hittem benned, mégis égek,
igazságos az ítélet?
Ennek így hol az értelme,
– ágaskodik az ép elme –
Hiszen, olyan lettem, mint Te,
mindezt egy agy teremtette.
Boldogan vagyok eretnek,
ezért egyszer majd szeretnek.
Ne reméld, hogy megalkuszom,
maradok a köves úton.
Hogy hogy mertem ezt csinálni,
és „a szél ellen pisálni”?
Bár megtépázták a tollam,
de mondhatom azt, hogy voltam.
Halálos vétkem csak egy volt:
Nekem nem kellett a mennybolt.
Szándékod lassan megértem:
magadért büntetsz, s nem értem.
Author: Bárdosi Attila
Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni.De úgy gondolom (inkább remélem), a verselés tudományában – hisz minden tudomány klasszikus értelemben művészet is (ez fordítva is érvényes) – nem a mennyiség a meghatározó tényező, jól lehet korunk „fejlődése“ sajnos ebbe az irányba mutat.Hogy hány éves vagyok? – Nem jelent semmit! Már elég öreg ahhoz, hogy komolyan gondoljam azt, amit leírok, de még elég fiatal ahhoz, hogy azt gondoljam, van értelme leírnom, amit gondolok.Hogy mi a foglalkozásom? – Nem költő, patológus.Hogy mikor kezdtem el verseket írni? – Nem fontos, a lényeg az, hogy írok!Hogy miért? – Mert nem tehettem mást!Hogy miről írok? – Nem a madárcsicsergésről, nem az illatozó virágról, nem a kikeletről, nem a napsütésről és a kék égről, nem a felhőtlen boldogságról, nem a beteljesült vagy reménytelen szerelemről, a szép szemekről (bár erről írtam már egy verset), nem az önzetlen barátságról, nem a halott vagy még élő hősökről, nem a hazaszeretetről, a dicsőséges múltról és hogy miért volt jobb vagy rosszabb a tegnap, nem az eszmékről, a bronzba vagy gondolatba öntött emlékművekről. Az istenről? Hát néha-néha, de nem úgy, ahogy szokás.Egy mondattal: nem arról, ami nem zavar! Egy rövid jellemzés...
