AZ UTOLSÓ ERETNEK

AZ UTOLSÓ ERETNEK

 

Fojtó füstöt köp a máglya,

révült táncot lejt a lángja,

égett húsnak édes szaga

az orrokat megcsavarja.

 

Kéjtől élvez a csőcselék:

– Nagyobb tüzet, ez nem elég!

Keresztények, muzulmánok

égig érjenek a lángok!

 

Máma vajon kit égetnek,

s ki mond búcsút az életnek?

Parázs izzál talpa alatt,

ameddig a szava tagad! –

 

Nincsen sikoly, nincsen rinya,

átkot szór a néma ima:

– Hittem benned, mégis égek,

igazságos az ítélet?

 

Ennek így hol az értelme,

– ágaskodik az ép elme –

Hiszen, olyan lettem, mint Te,

mindezt egy agy teremtette.

 

Boldogan vagyok eretnek,

ezért egyszer majd szeretnek.

Ne reméld, hogy megalkuszom,

maradok a köves úton.

 

Hogy hogy mertem ezt csinálni,

és „a szél ellen pisálni”?

Bár megtépázták a tollam,

de mondhatom azt, hogy voltam.

 

Halálos vétkem csak egy volt:

Nekem nem kellett a mennybolt.

Szándékod lassan megértem:

magadért büntetsz, s nem értem.

Bárdosi Attila
Author: Bárdosi Attila

Prof. Dr. Bárdosi Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Statisztikailag nézve, elég későn kezdtem el költészettel aktívan foglalkozni.De úgy gondolom (inkább remélem), a verselés tudományában – hisz minden tudomány klasszikus értelemben művészet is (ez fordítva is érvényes) – nem a mennyiség a meghatározó tényező, jól lehet korunk „fejlődése“ sajnos ebbe az irányba mutat.Hogy hány éves vagyok? – Nem jelent semmit! Már elég öreg ahhoz, hogy komolyan gondoljam azt, amit leírok, de még elég fiatal ahhoz, hogy azt gondoljam, van értelme leírnom, amit gondolok.Hogy mi a foglalkozásom? – Nem költő, patológus.Hogy mikor kezdtem el verseket írni? – Nem fontos, a lényeg az, hogy írok!Hogy miért? – Mert nem tehettem mást!Hogy miről írok? – Nem a madárcsicsergésről, nem az illatozó virágról, nem a kikeletről, nem a napsütésről és a kék égről, nem a felhőtlen boldogságról, nem a beteljesült vagy reménytelen szerelemről, a szép szemekről (bár erről írtam már egy verset), nem az önzetlen barátságról, nem a halott vagy még élő hősökről, nem a hazaszeretetről, a dicsőséges múltról és hogy miért volt jobb vagy rosszabb a tegnap, nem az eszmékről, a bronzba vagy gondolatba öntött emlékművekről. Az istenről? Hát néha-néha, de nem úgy, ahogy szokás.Egy mondattal: nem arról, ami nem zavar! Egy rövid jellemzés...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Égbolt

Égbolt: mikor kék, s mikor szürke, Néha olyan, akár egy ürge, Ki ugrál, és folyton lármázik, S az egész Föld fölött pásztázik. Égbolt: mikor csend,

Teljes bejegyzés »

Kelt bukta

Már akkor elhatároztam, hogy sütök neki, amikor híre jött, hogy a bátyját megoperálták a szomszéd város kórházában. Szegény Papa! Izgult is a testvéréért, de az

Teljes bejegyzés »

Szereposztás

Enikő éppen színházi próbára sietett, amikor összefutott egykori osztálytársával, Áronnal. Legalább hat éve nem találkoztak, így kölcsönösen megörültek egymásnak. Szeretett volna beszélgetni a fiúval, de

Teljes bejegyzés »

Ha teknős lehetnék

Ha teknős módjára páncélt viselnék, az megvédene talán tőled is. Lassú léptekkel tovább araszolnék s megkeményíteném a szívem is.   Tudod, a teknősök sokáig élnek,

Teljes bejegyzés »