Rózsa Iván: Szentségtörés, avagy a hírnév ára
Ugyanannyi
A tiszavirág élete és nyolcmillió év a végtelenhez képest ugyanannyi…
Összetartó család
Az én családom tényleg ragyogó: vannak köztünk baloldali és jobboldali gondolkodó emberek is, hívők és nem hívők, de az ideológiai különbségektől függetlenül mindannyian utáljuk a Fideszt!
A nyugalom
A nyugalom; igen, a nyugalom… A megalkuvók, a hamisan kiegyezők nyugalma egy nagy trágyadomb…
Most már…
Most már holló hollónak vájja ki a szemét; a keselyűknek nem marad más: csak resztli szemét…
Sas és kígyó
A sas más perspektívából látja a világot, mint a kígyó…
A hírnév ára
Mindenki gyanús, aki ma híres Magyarországon!
Kritika
Én Isten és önmagam előtt bizonyítottam! Más véleménye meg nem igazán érdekel…
Tisztelet a kivételeknek!
Általában a közismert dolgok a lopottak. Hatalmi helyzetből lopták a kisebb nyilvánosságot kapottaktól…
Szentségtörés
Szentségtörés például az, ha valaki levizeli egy templom falát. De nem az: a katolikus vagy református egyház bizonyos lépéseit kulturáltan kritizálni. Ez még előbbre is viheti a dolgokat. Szentségtörés például az, hogy Wagner műveit Bayreuthban gyakran parodizálják, kigúnyolják. És ebben szerepet játszik a mester dédunokája is. Megjegyzem, az úgynevezett „modern” rendezők önmagukat teszik nevetségessé, s nem Richard mestert. Persze, tabu témák nincsenek: nyugodtan lehet viccelődni egy-egy Wagner-zenedrámán vagy témán, de ezt ne a mester művészetének szentélyében tegyék!
Ha másképp nem megy…
Ha másképp nem megy: valaki úgy lesz híres vagy hírhedt, hogy valami megbotránkoztató dolgot cselekszik. Például levizeli egy templom falát. Persze, az sem véletlen, hogy erről tudósít egy éppen arra járó tévés stáb… Ez a senkik diadala, másodpercnyi diadala az örökkévalóság felett… Vagy éppen pillanatnyi üzemzavar az idő megszokott menetében…
Az első éjszaka joga
A „jus primae noctis” tulajdonképpen legalizált nemi erőszak volt annak idején. A házasság szentségének megtörése…
A legnagyobb szentségtörés
A legnagyobb szentségtörés az, hogy ősi országunknak most -illetve már jó pár (hét) évtizede- ilyen „vezetői” vannak! Szégyen, hogy kik ülnek a Parlamentben, ebben a csodálatos épületben…
Törvények
Nem működik az emberek közötti felebaráti szeretet. Más rendező elv kell tehát az élet szabályozására: törvények kellenek. Ám ha a törvényeket hamis emberek hozzák, vagy maguk a törvényhozók sem tartják be azokat, akkor előbb-utóbb elszabadulnak az állatias indulatok, s eljön a szabad rablás időszaka…
Budakalász, 2018. augusztus 7-8.
Author: Rózsa Iván
Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harmincnégy éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió, a Maradok#Vers#Dal Háló és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok...