Rózsa Iván: Nyolc érzelmi állapot

Rózsa Iván: Nyolc érzelmi állapot

Őszinteség

Az őszinte emberek általában rövid életűek… Lásd például: Jézus Krisztus 33, József Attila 32, Petőfi Sándor 26 évig élt… Latinovits Zoltán a maga 45 évével szinte matuzsálemnek számít hozzájuk képest. Őszintének lenni, kitárulkozni a világ előtt, kimondani az igazságot, nekimenni a hatalomnak – veszélyes… Ebből a tanulság természetesen nem az, hogy kétszínűek legyünk, hazudozzunk, alakoskodjunk nyakra-főre, de azért olykor diplomatikusnak is kell lennünk! Alkalmazkodsz, nem meghunyászkodsz, s túléled a viszonyokat. Felül kell ezeken emelkedned, s ekkor megteheted, amit megtehetsz. Majd’ mindent…

Várakozás

Arra vársz, hogy eljöjjön az igazi? Mindenkinek van kiegészítő lénye, mintegy negatív lenyomata e világban, csak ki kell várni az eljövetelét… Ehhez persze az is kell, hogy magadat add! Neki és önmagadnak is! Sokan nem is tudják, kik ők valójában, így nem is tudnak önmaguk lenni. Tán nincs is rá igényük… Nekem eljött magamhoz magam, tulajdonképpen visszatértem önmagamhoz; csak már magasabb szinten, a harmónia szintjén állt be az egyensúly. Tézis, antitézis, szintézis. Álmodozás, mindennek a megtagadása, az álmok megvalósulása. Persze, úgy nagyjából… Senki sem tökéletes, de ha türelmes: összejön neki a Lego-szerű, kirakós játék. Eljön az életébe önmaga ellentéte, egyben kiegészítője. És immár együtt csiszolódtok, mint kavicsok a patak vizében, medrében…

Aggodalom

Felesleges aggódni! Van egy tibeti mondás: ami be akar következni, úgyis eljön. Az nem segít senkin, ha aggódsz. Ha meg nem következik be, akkor meg végképp felesleges volt az aggodalom!

Félelem

Egy régen elhunyt keramikus barátunk egyik kedvenc mondása ez volt: „Mindenki attól fél, ami úgyis bekövetkezik!” Nem félni kell bizonyos dolgoktól vagy magától az élettől, hanem az élet csapdáit, buktatóit ki kell kerülni, illetve a dolgokat úgy kell alakítani, hogy pozitív kicsengésű legyen az életünk. Nem kell félnünk semmitől, senkitől! Főképp nem önmagunktól, önmagunk felvállalásától Isten és Ember előtt. Istent sem kell félnünk, hiszen a barátunk. Akinek valami vaj van a füle mögött, persze jogosan félhet tőle!

Hit

Én hiszek Isten létében. Egy magasabb rendű rendező elvben. Mely ebben a dimenzióban rejtőzködik, de azért meg-megnyilvánul. Akinek megnyilvánul, benne rejlik az élet minden mozzanatában, még ha rejtőzködve is. Aki nem hisz benne, annak nem mutatkozik egyáltalán. Ismét idézném öreg keramikus barátomat – Úristen, lassan olyan idős leszek, ahány évesen ő meghalt – szóval Zoli szerint: „Isten van, csak nem tudja, hogy mi létezünk…” Frappáns, nem? De nem teljesen igaz. (Szerintem…) Minden kis, két garast érő veréb számon van tartva; mi, emberek, hogy ne lennénk Istennél számon tartva?! Isten nem direkt avatkozik bele az életünkbe, nem látványosan, hanem jeleket hagy. Mintegy jószolgálati nagykövetként, a Jóhoz közvetítő közegként kínál lehetőséget, de a döntést már ránk bízza.

Döntés

Életünk döntések sorozata. Van, amikor rosszul döntünk, senki sem tökéletes. De a rossz döntést később ki lehet javítani. És van, amikor a rossznak hitt döntésünk, hosszabb távon jónak bizonyul. Csak kipróbált Isten bennünket és a társainknak hitt embereket: mik vagyunk valójában?! Barátok vagy ellenségek?

Barátság

Az igazi barátság érdek nélküli, akárcsak az igazi szerelem, szeretet is. Egyszerűen élvezzük a másik társaságát, s önzetlenül segítünk neki, ha kell. De mégis egyben érdek is. Hiszen nem az – lenne – a jól felfogott érdekünk, hogy szeressük egymást?! Hogy megférjünk egymással – egyre többen – ezen a kis-nagy bolygón?! Csak ez a felismerés nem jut el az emberek többségének agyáig. Nem működik a felebaráti szeretet makroszinten, csak mikrokörnyezetekben, kis közösségekben. Ha sikerül ilyen kis közösséget kialakítanunk, vannak társaink, s ami a legfontosabb: élet-társunk; mi vagyunk a leggazdagabbak a Földön, az anyagiaktól függetlenül.

Hatalomvágy

Ha valaki mohón, kórosan vágyik a hatalomra; ha hatalomra kerül, ki is ütközik ez a betegsége, jellemgyengesége. E dimenzióban a világi hatalom, sajnos, általában ilyen kóros, gyenge jellemű emberek kezében volt és lesz. Ahogy a pénz is náluk van, ez is hatalom. A hatalom velejárója a pénz is. Kevés az a tiszta jellemű ember, aki ember tudott maradni a hatalom csúcsán is. De aki tisztának született, tiszta is marad! Ez az igazi erő! Jóllehet a szentek hatalma általában nem e világi, de mégis e gyarló világban is az: az igazi, transzcendentális és tényleges, mert Istennek is tetsző hatalom…

Budakalász, 2018. augusztus 11-15.

Rózsa Iván
Author: Rózsa Iván

Rózsa Iván az Irodalmi Rádió szerzője. Pécsett, az ikrek jegyében születtem, 1959. május 27-én. Tehát tüke pécsi vagyok. Szülővárosomban érettségiztem, a Nagy Lajos Gimnáziumban, 1977-ben, kémia tagozaton. Igaz, általános iskolában matematika tagozatos voltam. A pesti Közgázon, külgazdaság szakon diplomáztam 1984-ben, majd 1986-ban az Újságíró Iskola külpolitika szakát fejeztem be. Az egyetem lapjánál, a Közgazdásznál dolgoztam 1991-ig, mint újságíró. De természetesen más lapoknak is írtam: megjelentem így az Interpress Magazinnál, a Magyar Ifjúságban, az ef-Lapokban vagy a Műszaki Életben. Fordítottam németből két szerelmes regényt a Harlequin Kiadónak. Majd egyéni vállalkozó lettem, s egy évtizeden keresztül az íróasztalfióknak írtam prózát, főleg esszéket, aforizmákat, és a gimnáziumi zsengék után 1995-től ismét verseket. 2001-ben tértem vissza a sajtó világába. Megjelentem újra cikkekkel, versekkel, prózákkal, német fordításokkal: főleg a Richard Wagner Társaság lapjában, a Hírmondóban, a Kapuban, a Betyárvilágban, a Magyar Világban, újdonsült városunk, Budakalász – ahol már harminchárom éve élek nejemmel, Zitával – lapjában, a Kalász Újságban és a miskolci Irodalmi Rádiónál. De előfordultam többek között a Lyukasórában, a Galaktikában, a Nemzetőrben, a Havi Magyar Fórumban vagy például a Tárogatóban is. Több kiadó számos antológiájában, főképp az Irodalmi Rádió és az Accordia Kiadó könyveiben, DVD-, CD- és egyéb kiadványaiban, valamint sok internetes portálon és...

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Szankciók, szankciók!

Szankciók, szankciók! A rikkancs kiáltja az utcán: szankciók, szankciók! Milyen csodabogár lehet, kérdezik a fontoskodók A rossz tanár szankciókkal bünteti a csínytevőket A türelmetlen szülő

Teljes bejegyzés »

Az eltévedt Élet

Nagy öröm most az élet, Romlás vörös sebének.   Eszmék köde fátylasul Múló gyásznak konokul.   Vörösek most az estek Piros arcok beestek.   Télben,

Teljes bejegyzés »

Kár,kár,kár…

Kár,kár,kár… Varju mondja: kár,kár,kár… Van akit a börtön vár Ott aztán lehet károgni Vesztegetni, hápogni Erőszakoskodni, tátogni Árnyékkormányt játszani Hamis állításokkal vádolni Szitokszóval támadni Álhírekkel

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ember és fa

Rózsa Iván: Ember és fa (Hat haiku) Ha kivágják, fa Árnyékában ember sem Hűsölhet tovább… Fa: mi mindenre Használható! Fából lesz Asztal, szék, ajtó. Fának

Teljes bejegyzés »

Éjféli sejtelem

Éjféli sejtelem Szikrázón csillog bársonyos éjben, hófehér selymén időtlen imák, Uram!- engedd, hogy újra átéljem amint az éjféli csend muzsikál. Minden esztendő új reményt ígér,

Teljes bejegyzés »