Mit viszel csőrödben, kismadár? –,
kérdi, s míg válaszra vár,
az apró teremtmény vállára száll,
és torkából a dal az ő lelkébe hull.
Az ember tudta már, a madarat ki küldte,
lelkébe a derű magját elültesse,
ott meggyökerezzen, szépen növekedjen,
virága teremjen nemes gyümölcsöt,
mellyel borús lelke éljen, s övendezve
nyíljon a teremtett világra,
szépsége legyen örömök forrása.

Author: M. Simon Katalin
Megtekintés: 10