A nyakkendő

Már ujjai elzsibbadtak, görcsösen dugta hol az egyik végét lefele, hol az alsó keskenyebb végét felfelé, mégsem akarta az igazat. Homloka izzadt, ideges volt, hiszen már csak tíz perce van az indulásig. Miért is nem figyelte meg jobban apját, hogyan kell megkötni. Soha nem gondolta volna, hogy valamikor idáig süllyed, hogy nyakkendős inget, öltönyt vesz fel. Már lelki szemeivel látta barátait, milyen grimaszokat vágnak felé, mikor meglátják ebben a majom öltözetben. Nem elég, hogy engedett apjának, hogy a hajából vágjanak le. Valósággal magával cipelte a borbélyhoz. Most ez a nyakkendő is!
Anyja kopogott az ajtón.
_ Kisfiam mi lesz már? Én is szeretnék bemenni a fürdőszobába, elkésünk, és Apád is türelmetlen, tudod, hogy nővéredet, neki kell az oltár elé vezetni, időben ott kell lennie._
Fogta a nyakkendőt, összehajtotta, és betette a zakója zsebébe. Mosolyt erőltetett arcára, és beengedte anyját.
_ Még mindig nem készültél el? Kérdezte.
_De látod, készen vagyok, igaz még kenek az arcomra egy kis borotválkozás utáni krémet, (próbálta zavarát palástolni.)
Ekkor ránézett anyja, és már észre is vette, a nyakkendő hiányát.
_Nem úgy néz ki, hogy elkészültél, nyakkendő nélkül esküvőre nem jöhetsz! Eddig nem szóltam bele az öltözködésedbe, még akkor sem, mikor apád éjnek idején akarta a hosszú hajadat levágni, de most nincs farmer, öltönyhöz nyakkendő kötelező.
_ Jól van már Anya, ne kezd te is, elég, ha Apától hallgatom állandóan a prédikációt. Különben, épp akkor akartam megkötni, mikor rám kopogtál, itt van a zsebemben, mielőtt bemegyünk a templomba, felteszem. Ne félj, rajtam lesz. Már húzta is a csíkot ki, nehogy más hibát is találjon még anyja rajta. De mikor a nappaliba kiért, egyenesen nagyanyjába ütközött.
_ Ez igen, szólalt meg az öregasszony. Látod Bandikám, tudsz te ilyen elegáns is lenni! Nem mindig a ronda farmer, kitaposott sportcipő, és a vállig érő hajadról, nem is beszélve! Így most nagyon szeretlek._
Hírtelen megállt, kimeresztette a szemét, és visítva szólalt meg:_Ez nem lehet igaz, mégis mit képzelsz? Elegáns úri ember nem jelenik meg nyakkendő nélkül!_
Mindenkit félre lökve, rohant át a nappalin, ki az előszobába, ahol fia, az örömapa, éppen a vendégeket fogadta. Magából kikelve, a vendégekkel nem törődve hangosan kiabálva, hogy mindenki őrá figyelt, mondta, és mondta szusszanás nélkül:
_ Ha ez a kölyök, mármint a drágalátos fiacskád nem ismeri az etikett szabályait, legalább te figyelnél oda, hogy milyen illetlenül akar a nővére esküvőjére menni!_
Azt már nem vette észre, hogy unokája észrevétlenül kiosont a háta mögött az utcára. Jövendőbeli sógorának a húga, éppen akkor érkezett meg két barátnőjével. Ez kapóra jött neki. Pillanatok alatt feltalálta magát, belekarolt az új rokonba, és már húzta is magával, a két lánynak pedig oda kiáltotta: _Gyertek ti is velünk, menjünk gyalog a templomba. _
A templomba érve, körbevette magát a lányokkal, és a nyakkendőről megfelejtkezve, a leghátsó padba leülve, végig udvarolta az esküvőt. Természetesen senkinek nem hiányzott egész szertartás alatt.

Benedek Erzsébet
Author: Benedek Erzsébet

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Egy válasz

  1. Nagyon érdekfeszítő ez a rövid részlet!
    Erzsikém,hol a folytatás?
    Képzeld a gép nem fogadja a jelszavam.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Versek
Veress Zita

Barlang nélküli ember

Hál’ Istennek nincs sár! A keményre fagyott keréknyomokat a hó is belepte már. Úgyhogy félni nem kell! Van takaró. Finom, puha, ragyogóan tiszta. Nem túl

Teljes bejegyzés »

Vadrózsa

Bájos virágát nem kötheted csokorba. Nyurga száron szirmait a szél fodrozza. Nehézkes megfogni a virágkelyheket, mert átkozott tettéért tüskéssé lettek.   A szentcsaládot egykor ölébe

Teljes bejegyzés »

Tavaszi álom

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Ősrégi torony

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Nyár a réten

Tikkasztó hőség volt, perzselt napsugara, valós nyári idill a táj hangulata . Csendesség takarja a fullasztó határt, úgy áll a lég, mint ahol még szél

Teljes bejegyzés »

Kikeletre várva

Ám a tavasz közelsége lelket fűt, töri szirmát az érzés, léte megnyűtt. Kint kopasz ágak közt köd a hódító, jeges illatárra szólhat meghívó.   A

Teljes bejegyzés »