Hangyaboly

Az öreg, a nagy diófa alatt olvasott. Fáradt szemét pihentetve, mozgó földkupacra lett figyelmes. Hozzátéve, egyméter széles és legalább két méter hosszú mozgó föld lehetett. A hátsó kert felől haladt, az utcai kerítés felé.
Egyenletes mozgása úgy tűnt, mintha, azon a kétméteres darabon megemelkedett volna a föld. Összeolvadt szemének az egész terület. Szép lassan haladt előre a menet, egyenletesmozgással. Teljesen elmerült látványába. Már tudta, mi az! Hangyaboly.
A zöldség, répa és a többi kerti termés, nem régen lett betakarítva. Az öreg, teljesen beletemetkezett a látványba. Az idő múlásával nem törődött, csak nézte a menetet és csodálta. Amint elhaladt előtte, behatóbban kezdte tanulmányozni a csapatot. Mint egy hadsereg. Elől, hegyes nyílként, valóságos iránymutató alakot formáltak. Az egész udvart, a kerítésig, úgy harminc métert, több, mint két óra alatt tették meg.
A férfi mereven nézte, időnként felállt, ment utánuk. Az utcai kerítés alatt kissé homokos volt a talaj, itt-ott, nedves vizes tócsákkal. A kíváncsiság nem hagyta nyugodni, vajon hol mennek át rajta? Ekkor, olyat látott, hogy nem hitt a szemének. Mint a hullámzó víz, szalag szerűen kerülték ki a kisebb pocsolyát, amig az egész sereg, ugyanolyan meghatározott rendbe, át nem jutott a kerítés túlsó oldalára, az utcai részre. A járda és az úttest közötti fák alatt, szintén puha, homokos földkupac felé tartottak. Ami ezután történt, felülmúlta az emberi elmét. A csapat szétszéledt, mint egyigazi hadsereg körbe fogta a fát és elkezdtek kőrbe gödröket kialakítani. Mikor elég mélynek találták, egyenként beleszórták a szájukban vitt magot, de nem fedték be, hanem besorakoztak abba a katonás sorrendbe, ahogy jöttek, és kezdték a visszavonulást az udvar felé, ahogy jöttek.
Azt nem tudom, hányszor tették meg ezt az utat, de másnap már be volt fedve, a fa kőrül bespajzolt élelmük.
Bár az ember is ilyen hangyaszorgalmas lenne és ilyen összetartó!

2018. július

Benedek Erzsébet
Author: Benedek Erzsébet

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Csönd

Egyed-Husti Boglárka   Csönd Elmentél. Nem sírtál. Csak fogtad a kezem. S utána a csönd maradt mellettem.   Elmentél. Némán, csöndesen. Nem panaszkodtál, hogy fáj.

Teljes bejegyzés »

Gon-dolkodó-Vers

Egyed-Husti Boglárka Gon-dolkodó-Vers Épp itt van előttem Életem nagy könyve És már készülök is belelapozni Mikor hirtelen Feleszmél Előtte a következő vers Mi lenne, ha

Teljes bejegyzés »

Nulladik nap

Nulladik nap Egyed-Husti Boglárka novellája Itt azt mondják, hogy amikor újjászületik az ember nem előre számolunk, hanem vissza. Így teljesen tiszta lappal indulunk az új

Teljes bejegyzés »

Emlékek

Tegnap volt még, hogy  Gyermekmosollyal üdvözöltelek.  Ma meg már a halál marka  Szorongatja lelkedet.    Bár visszamennénk az idő-vonaton  Hogy lássam régi mosolyod.  Érezzem bőröd

Teljes bejegyzés »

Nem tudok

Én nem tudok egy haldokló ágya mellett vidám lenni.  Belenézni a szemébe és ”minden rendben” – úgy tenni.  Mosolyogva-derűsen vele elcseverészgetni  Elengedni, elfogadni azt, hogy

Teljes bejegyzés »

Felolvasóest – 2024. február 22.

2024. február 22-én Friedler Magdolna, Bencsik Attila és Rácz Katalin voltak havi rendszerességgel megrendezésre kerülő felolvasóestünk vendégei, akik értékes rövidprózákat és verseket osztottak meg a

Teljes bejegyzés »