Hangyaboly

Az öreg, a nagy diófa alatt olvasott. Fáradt szemét pihentetve, mozgó földkupacra lett figyelmes. Hozzátéve, egyméter széles és legalább két méter hosszú mozgó föld lehetett. A hátsó kert felől haladt, az utcai kerítés felé.
Egyenletes mozgása úgy tűnt, mintha, azon a kétméteres darabon megemelkedett volna a föld. Összeolvadt szemének az egész terület. Szép lassan haladt előre a menet, egyenletesmozgással. Teljesen elmerült látványába. Már tudta, mi az! Hangyaboly.
A zöldség, répa és a többi kerti termés, nem régen lett betakarítva. Az öreg, teljesen beletemetkezett a látványba. Az idő múlásával nem törődött, csak nézte a menetet és csodálta. Amint elhaladt előtte, behatóbban kezdte tanulmányozni a csapatot. Mint egy hadsereg. Elől, hegyes nyílként, valóságos iránymutató alakot formáltak. Az egész udvart, a kerítésig, úgy harminc métert, több, mint két óra alatt tették meg.
A férfi mereven nézte, időnként felállt, ment utánuk. Az utcai kerítés alatt kissé homokos volt a talaj, itt-ott, nedves vizes tócsákkal. A kíváncsiság nem hagyta nyugodni, vajon hol mennek át rajta? Ekkor, olyat látott, hogy nem hitt a szemének. Mint a hullámzó víz, szalag szerűen kerülték ki a kisebb pocsolyát, amig az egész sereg, ugyanolyan meghatározott rendbe, át nem jutott a kerítés túlsó oldalára, az utcai részre. A járda és az úttest közötti fák alatt, szintén puha, homokos földkupac felé tartottak. Ami ezután történt, felülmúlta az emberi elmét. A csapat szétszéledt, mint egyigazi hadsereg körbe fogta a fát és elkezdtek kőrbe gödröket kialakítani. Mikor elég mélynek találták, egyenként beleszórták a szájukban vitt magot, de nem fedték be, hanem besorakoztak abba a katonás sorrendbe, ahogy jöttek, és kezdték a visszavonulást az udvar felé, ahogy jöttek.
Azt nem tudom, hányszor tették meg ezt az utat, de másnap már be volt fedve, a fa kőrül bespajzolt élelmük.
Bár az ember is ilyen hangyaszorgalmas lenne és ilyen összetartó!

2018. július

Benedek Erzsébet
Author: Benedek Erzsébet

Benedek Erzsébet az Irodalmi Rádió szerzője. Benedek Erzsébet néven születtem Miskolcon, iparos családból. Szinte egész életemet Miskolcon étem. 2018-ban költöztem Budapestre, gyermekeimhez.Az irodalom és vers szeretete mindig életem része volt. Írással csak nyugdíjas koromban kezdtem intenzíven foglalkozni. Igaz, már gyermekként is leírogattam, ami gondolataimban megfogant, de csak saját magamnak. Folyamatosan, 2014-től küldözgetek pályázatokat.Fő témáim: A család, hit és a történelem. Szeretem elemezni írásaimban, a történelem milyen hatással van az egyszerű, hétköznapi emberre, valamint, a család életére. Verseim és kisebb esszéim témája is erről szólnak általában.Már gyermekként is szerettem hallgatni szüleim, nagyszülőim élettörténeteit.Úgy, ahogyan múlt az idő felettem is, írásaim is az én korosztályomból került ki. Megihlettek gyermekeim, unokáim, dédunokáim születése is.Mivel 1956-ban voltam 18 éves, valamint átéltem az ötvenes évek diktatúráját, így sok személyes tapasztalattal is találkoztam. Így született meg, az Irodalmi Rádió kiadásában a „GÖRÖNGYÖS ÚT” c. regényem. Ezzel elnyertem az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójára Miskolc város Irodalmi különdíját.Terveim vannak még, kérem a Jóistent, szellemi képességem további megtartására.

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Versek
Veress Zita

Barlang nélküli ember

Hál’ Istennek nincs sár! A keményre fagyott keréknyomokat a hó is belepte már. Úgyhogy félni nem kell! Van takaró. Finom, puha, ragyogóan tiszta. Nem túl

Teljes bejegyzés »

Vadrózsa

Bájos virágát nem kötheted csokorba. Nyurga száron szirmait a szél fodrozza. Nehézkes megfogni a virágkelyheket, mert átkozott tettéért tüskéssé lettek.   A szentcsaládot egykor ölébe

Teljes bejegyzés »

Tavaszi álom

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Ősrégi torony

Egy ősrégi torony, régmúltból maradt ott, mágikus térben lógnak emlékfoszlányok. Bútorok ma porlepett deszkadarabok, alig-alig akadnak valós vonások.   Látogatóba csak a madarak járnak, kísértenek,

Teljes bejegyzés »

Nyár a réten

Tikkasztó hőség volt, perzselt napsugara, valós nyári idill a táj hangulata . Csendesség takarja a fullasztó határt, úgy áll a lég, mint ahol még szél

Teljes bejegyzés »

Kikeletre várva

Ám a tavasz közelsége lelket fűt, töri szirmát az érzés, léte megnyűtt. Kint kopasz ágak közt köd a hódító, jeges illatárra szólhat meghívó.   A

Teljes bejegyzés »