Biztató ölelés

Oxigénért kiált lelkem,
s a fák fölém hajolnak biztatón.
Kívánhatok-e ennél többet,
ha gyengeségem lassulni kényszerít,
s vágyaim gyáván megtorpannak,
mint érezni a változó lomb ölelését,
a mély kékségben a végtelen erőt,
s a mező enyhült sóhajtásából
mélyre szívni egy új tavasz ígéretét
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Túlélő /Zsóka története/

Túlélő /Zsóka története/ Egyed-Husti Boglárka „Sziasztok. Zsóka vagyok” -kezdi a bemutatkozást majd így folytatja-„12 áttétem volt és mind a 12 túléltem, pedig 70 éves leszek

Teljes bejegyzés »
Prózák
Oláh Tímea

Emlékek

  Az idő elszállt felette s ő még mindig várta haza az emberét. Az embert, aki megígérte neki, hogy ha visszatér a frontról az első

Teljes bejegyzés »

Meggyűrt levél

Száz meg száz szerelmes sor, Megannyi idő,ember s kor. Egy mégsem változik soha, Az ember sokszor ostoba.   S látod ember, buta vagy, Szerelmes szíved

Teljes bejegyzés »