Borongós mesék 2. – A kis hableány

Attól az éjszakától fogva Kicsiny Tommyt nem lehetett eltántorítani. Hiába próbáltuk elmondani neki, hogy valószínűleg csak álmodta az egészet, vagy csak a sok rum okozta érzékcsalódás játszott vele, ő hajthatatlan volt. Szép lassan mindenkit az őrületbe kergetett a sellőlányos meséivel. Hogy éjszakánként azóta is kiül a hajó farára és addig figyeli a csillagok tükröződését a tenger mélykék fodraiban, míg a sellő egyszer csak meg nem jelenik a hullámok között, integet és énekel neki, beszél hozzá. Kicsiny Tommy történetei szerint eleinte csak nézték egymást, majd, amikor a hajósinas félénken megszólította, ő maga lepődött meg legjobban, amikor a sellőlány válaszolt. Azt ígérte, elviszi a tenger alatti palotájába, a párja lesz és együtt fognak élni a víz alatt.

Persze mi tudtuk, hogy mese az egész. Az egy dolog, hogy mit regélnek egymás között a tengerészek a rumgőzös szállásaikon, hogy milyen történekkel szórakoztatják magukat a füstös kocsmák mélyén, de azért azt mindenki tudja, hogy sellők nem léteznek. És ha léteznének is, épp egy olyan kis zöldfülű taknyosnak jelennének meg, mint Tommy? Pont neki? Amikor a hajó tele van érett, erős férfival? Persze Tommy szegény nemrég árvult el, nem csoda, hogy képzeletbeli barátnőkről fantáziál.

Az öreg Brown eleinte még ugratta is, vaskos tréfálkozásai érthetetlen dühöt váltottak ki az ifjú hajósinasból. Hamarosan mindenki ráunt Kicsiny Tommy zagyvaságaira, fárasztotta őket a vég nélküli bizonygatás. Tommy egyszer mégis rávette őket, hogy pár matróz üljön ki vele a hajó farára, de sellőlány természetesen nem jött. Ahogy sejtették, a magyarázat sem maradt el, miszerint a lány csak megijedt a marcona alakoktól. Öreg Jim egyébként egyszer meg is leste amint Tommy az egyik holdnélküli éjszakán kiül a korlátra, de nem látott és nem is hallott semmit a hullámverésben. Mondjuk Jim látása és hallása már nem a régi, de azért, ha valóban lett volna ott valami, és főként, ha valóban történt volna valami, azt azért észrevette volna.

Nem tudni, hogy Tommy haragította-e magára az óceánt a hazugságaival, de az emlékezetes vihar nem volt mindennapi, az biztos. Öreg Jim is megmondta egyébként, hogy a szoknya nem hajóra való, csak felbőszíti a tengert. De nem volt mit tennünk, a kapitány ragaszkodott hozzá, hogy vegyék fel a kis Thomasitát – elárvult unokahúgát – hajósinasnak. Mindenesetre Thomasita, vagy ahogy a matrózok hívták, Kicsiny Tommy abban a viharban tűnt el. Reggelre nem találtuk a lányt sehol. Az öreg matrózok úgy tartják, hogy a hullámok lesodorták a fedélzetről, és vízbe fulladt.

De senkinek nincs mersze megkérdezni a kapitánytól, hogy miért áll kint éjszakánként a taton, a sötét hullámokat lesve a csillagok alatt.

Komor Levente
Author: Komor Levente

Komor Levente az Irodalmi Rádió szerzője. Komor Leventét nem is így hívják. Született. Végezte. Jelenleg él. Történetek dörömbölnek a fejében. Néha kiengedi őket. Ez többnyire az olvasóközönség értő ignoranciájával találkozik. Szeretné kijelenteni, hogy elhatárolódik magától. “A különbség köztem és egy őrült között, hogy én nem vagyok őrült.” (Salvador Dali) “A különbség köztem és egy őrült között, hogy én nem vagyok köztem.” (Komor Levente)

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

mindhalálig

  a magányosság hasonlatos az elmúláshoz minden azt súgja: reménytelen bár biztos az út a végleges hazáig mégis dacol valamiféle erő a halódó lélekkel az

Teljes bejegyzés »

Hinned kell

Hinned kell­­ „Valaki jár a fák hegyén*”: az életünknek őre ő, nincs nála nagyobb erő. Megfordít sorsot, életet: csak kegyelméből élhetek. Vírussal büntet hitszegőt, hatalmi

Teljes bejegyzés »

November

Edit Szabó : November November,nem szeretlek, holnapjaim elvetted, első nap temetőben, erősen fogom őt meg. . Fejfán mosolygós arca, egykor régit mutatja, itt hagytalak titeket,

Teljes bejegyzés »

Tigris Tamás és Benjámin

Tigris Tamás a dzsungelben Fütyörészve ballagott, Néha széles jókedvében Ordított is egy nagyot.   A felhőtlen boldogsága Egy picikét hibádzott, Belefáradt a magányba, Keresett egy

Teljes bejegyzés »

A káposztalepke csodája

Élt egy fehér pillangócska A virágos szép mezőn, A szivárványt figyelgette, Nézegette ő merőn.   Csodálta a sokféle színt, Közben pedig kesergett, Egyszínű fehérsége miatt

Teljes bejegyzés »