Folytatásos regény 5. rész

2. fejezet

A csapda

 Alexia, bárónő tudta, hogy az első bállal lezárult Irén kisasszony gondtalan gyermekkora. Új életszakasz kezdődött egyik pillanatról a másikra, szinte egy csapásra. Félt, hogy bájos és naiv kislányát felkészületlenül éri ez a hirtelen változás. Eddig szerető családja körében,  lelki  biztonságban, mindentől óvva, védve teltek a napjai. Nem ismert más szándékot, más embert csak magát és közvetlen környezetét. Most, hogy kilépett a világ színpadára, vajon hogyan boldogul majd? Sejtette, hogy lánya nincs felkészülve az életre, nem ismeri az emberek szándékait, mozgatórugóit és saját magát sem. De, hogyan is válhatott volna egy nap leforgása alatt gyerekből felnőtté? Pedig azzá vált, legalábbis a világ szemében, ha lélekben nem is. Ez a tény pedig nagyon aggasztotta. Szerető szíve felismerte a leselkedő veszélyt, de tanácstalan volt.

Irén kisasszony élete valóban fenekestül felfordult, egymást követték a tárasasági események, szinte minden napra jutott egy.  Kocsikázás, lóverseny, színház, teadélután, felolvasó est, táncmulatság vagy bál. Minden program új és csábító volt. Kíváncsisággal tele szinte habzsolta a lehetőségeket. Mindent megakart ismerni, minden érdekelte, mindenhol ott akart lenni, pezsgett körülötte az élet. A rendezvényeken többnyire ugyanazok a fiatalok vettek részt Irén korosztályából. A leggyakrabban Zichy gróf unokaöccsével beszélgetett. Gyula nagyon jó társalgó volt, szinte bármilyen témához hozzá tudott szólni. Vele együtt sokkal otthonosabban mozgott a társaságban. A fiú figyelme mindig körülölelte és észrevétlenül is óvta. Irén azonban csak barátjának tekintette Gyulát. Bár nagyon szórakoztatónak találta, egyáltalán nem tetszett neki. Fehér bőre és vékony szálú, színtelen haja annyira taszította, hogy úgy gondolta ennél csúnyábbat még nem is látott. Az ő szíve még mindig a csodálatos zöld szempár foglya volt. Gyula azonban egyre jobban belehabarodott a bájos lányba, de mindennél jobban félt a  visszautasítástól. Büszkeségén már így is elég mély sebet ejtett, hogy látta Irén nem érez úgy, mint ő. A barátság viszont egyre szorosabb lett, ahogy telt az idő. Már a többiek is észrevették a szövődő románcot, így még nagyobb lett volna a blamázs, ha visszautasítják. Úgy érezte ezt a szégyent nem bírná elviselni. A gőg most már a szerelemnél is nagyobbra nőtt benne. Elvakította és gátlástalanná tette. Egyre kevésbé érdekelték a lány érzései, meg akarta szerezni mindenáron. És az a tény, hogy Irén már nélküle is egész jól feltalálja és jól érzi magát a többiek között, végképp felkorbácsolta és elvakította.

Kulacsné Fekete Éva
Author: Kulacsné Fekete Éva

Kulacsné Fekete Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Magyar-történelem szakos tanárként dolgozom egy általános iskolában. A világ dolgait a saját szemüvegemen keresztül, érzékenyen szemlélem. Gondolataimat először verses formában vetettem papírra kamaszkoromban. Manapság inkább prózát írok. Írásaim fő témája az emberi sorsok, élettörténetek és a történelem találkozása. Az írás számomra hobbi. Törekszem arra, hogy az olvasó számára hasznos és kellemes kikapcsolódást, jó szórakozást jelentsenek alkotásaim. Jó olvasást, vidám perceket!

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

mindhalálig

  a magányosság hasonlatos az elmúláshoz minden azt súgja: reménytelen bár biztos az út a végleges hazáig mégis dacol valamiféle erő a halódó lélekkel az

Teljes bejegyzés »

Hinned kell

Hinned kell­­ „Valaki jár a fák hegyén*”: az életünknek őre ő, nincs nála nagyobb erő. Megfordít sorsot, életet: csak kegyelméből élhetek. Vírussal büntet hitszegőt, hatalmi

Teljes bejegyzés »

November

Edit Szabó : November November,nem szeretlek, holnapjaim elvetted, első nap temetőben, erősen fogom őt meg. . Fejfán mosolygós arca, egykor régit mutatja, itt hagytalak titeket,

Teljes bejegyzés »

Tigris Tamás és Benjámin

Tigris Tamás a dzsungelben Fütyörészve ballagott, Néha széles jókedvében Ordított is egy nagyot.   A felhőtlen boldogsága Egy picikét hibádzott, Belefáradt a magányba, Keresett egy

Teljes bejegyzés »

A káposztalepke csodája

Élt egy fehér pillangócska A virágos szép mezőn, A szivárványt figyelgette, Nézegette ő merőn.   Csodálta a sokféle színt, Közben pedig kesergett, Egyszínű fehérsége miatt

Teljes bejegyzés »