Hazudságok

Hazudni nem bűn. Nem, ha az ember az életét félti. Erre pedig minden oka megvan annak, akit olyan felmenőkkel áldott meg az Úr, mint például az én jó atyám. Soha nem fukarkodott az ütlegekkel, hajnalonként a kocsmából hazatérve szorgalmasan osztogatta az áldást a furkósbottal.

Édesanyámat korán magához szólította a Teremtő, ketten maradtunk hát atyámmal, aki attól a naptól fogva mind gyakrabban nyúlt a boroskorsóhoz és soha semmi cselekedetem nem volt eléggé ildomos neki. Bármit tettem, akárhogyan is igyekeztem, mindig talált valami csorbát abban és ezt rögvest buzgólkodott is furkósbotjával tudtomra adni. A többi magamkorú legénykével sem nyílt sok alkalmam kint játszani a poros stradfordi utcákon, az igazat megvallva tartottam is tőlük. Csak néha állt össze bennem elegendő kurázsi, hogy lopva kisettenkedjek a sikátorba, olyankor, mikor atyámat egészen elnyomta a borízű buzgóság vagy a söntés mélye nyelte el újfent. Ha ilyenkor mégis rajtakapott, hát bizony kénytelen voltam mindenféle álságokat és hazudságokat kieszelni, hogy az ütlegeket megússzam. Általában hasztalan. Sokszor csupán sántikálva voltam képes járni, csontom is repedt párszor, jó atyám oly alapos munkát végzett a hátammal. Sokat sírtam, de csak a szolgálóknál és meséikben leltem vigasztalásra, atyám kérlelhetetlen volt és állhatatos.

Így hát félelmemben inkább bent, az alkóv mélyén bújtam meg naphosszat, hazudságaimat történetekké fabrikálva át: regékké régmúlt időkről, komédiákká, tragikus históriákká. Később titkon pennát és papírt is szereztem, imígyen irkálva itáliai szerelmespárokról, északi királyfiakról, borult elméjű királyokról, szerelemféltő rettenetes fekete mórokról és még mindenről, amit csak akartok. Néha eltöprengtem, hogy mutassam-e másoknak is, de igazság szerint túlzottan kicsiny voltam hitben hozzá. Bizony, szégyellem is, de túlontúl rettegtem atyámtól és a többi legényke csúfolódásaitól. Így hát egy szép napon abbéli félelmemben, hogy atyám megtalálja, a tűzre vetettem az egész paksamétát. Mindet.

Amúgy sem voltak valami jók.

Komor Levente
Author: Komor Levente

Komor Levente az Irodalmi Rádió szerzője. Komor Leventét nem is így hívják. Született. Végezte. Jelenleg él. Történetek dörömbölnek a fejében. Néha kiengedi őket. Ez többnyire az olvasóközönség értő ignoranciájával találkozik. Szeretné kijelenteni, hogy elhatárolódik magától. “A különbség köztem és egy őrült között, hogy én nem vagyok őrült.” (Salvador Dali) “A különbség köztem és egy őrült között, hogy én nem vagyok köztem.” (Komor Levente)

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hinned kell

Hinned kell­­ „Valaki jár a fák hegyén*”: az életünknek őre ő, nincs nála nagyobb erő. Megfordít sorsot, életet: csak kegyelméből élhetek. Vírussal büntet hitszegőt, hatalmi

Teljes bejegyzés »

November

Edit Szabó : November November,nem szeretlek, holnapjaim elvetted, első nap temetőben, erősen fogom őt meg. . Fejfán mosolygós arca, egykor régit mutatja, itt hagytalak titeket,

Teljes bejegyzés »

Tigris Tamás és Benjámin

Tigris Tamás a dzsungelben Fütyörészve ballagott, Néha széles jókedvében Ordított is egy nagyot.   A felhőtlen boldogsága Egy picikét hibádzott, Belefáradt a magányba, Keresett egy

Teljes bejegyzés »

A káposztalepke csodája

Élt egy fehér pillangócska A virágos szép mezőn, A szivárványt figyelgette, Nézegette ő merőn.   Csodálta a sokféle színt, Közben pedig kesergett, Egyszínű fehérsége miatt

Teljes bejegyzés »

Genezáreti tó / Biblia Lukács 8:22-25

A Genezáreti tó Author: Mahler-Fürj Katalin Mahler-Fürj Katalin vagyok, Gyomán születtem 1976-ban. Versek írásával 15 éves korom óta foglalkozom, mely számomra nemcsak önkifejeződés, hanem varázslat

Teljes bejegyzés »