Az Ősz Óbudán

Az ősz Óbudán.

Álmomban piros konflissal utaztam
Felébredve ablakomból kitekintve
Csak a megrakott kukás kocsit találtam
Napok óta Krúdi által megálmodott
Nagy tál túros csuszára vágytam
A Khéli vendéglő előtt állva
A macskakövek bágyadtan visszaköszöntek
Elvette jókedvüket a beáramló hűvösebb szelek
Egy kis rigó sirdogált az ágon
Hiába várom, elpusztult a párom
Füttyentése annyira elhaló
Hogy kedvünk feltámasztására ez már nem való
Majmonka állt a tornácon
Kalapját mélyen a fejére húzta
Mit kedvese kíván, csupán azt tehesse
Hogy szerelme minden kivánságát kilesse
Szerették az őszt,mert emlékeket idézett
Az Óbudát körbekocsikázó szerelmes éjszakát
A budai hársfák megértő összekacsintását
A macskakövek egyhangu dobogását
A borral telt kancsók összekoccintását
A szinházakban megindult az élet
Hol új meg új szerelmek szövődtek
Az Operában beindult a divatmánia
A zord időtől az énekesnek elcsuklott a hangja
Az ifjúság beragyogta az egész várost
Az aprók pedig várták a mindent legyőztő táltost
Hangjuk túlharsogta a másnaposság hangzavarát
Semmi sem változott,csak a politika dühöng
Pedig azt hittem ránk már csak a szeretet köszönt.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

4 + 6 =

Albérlet

Jó ideje léteztem már. Persze megfoghatatlan voltam, mint egy illanó gondolat, hiszen fizikai testem még nem volt. Elhatároztam, hogy albérlet után nézek és belevágok az

Teljes bejegyzés »

Az Úr napját szenteld meg

Az Úr napját szenteld meg A szivességért mindig köszönet jár Hogy megszülettél, s Isten gyermeke lettél hálád legkisebb kifejezése, hogy róla megemlékezzél A megemlékezés legyen

Teljes bejegyzés »

Gon-dolkodó-Vers

Gon-dolkodó-Vers Épp itt van előttem Életem nagy könyve És már készülök is belelapozni Mikor hirtelen Feleszmél Előtte a következő vers Mi lenne, ha kinyitnám Mi

Teljes bejegyzés »

Csönd

Csönd Elmentél. Nem sírtál. Csak fogtad a kezem. S utána a csönd maradt mellettem.   Elmentél. Némán, csöndesen. Nem panaszkodtál, hogy fáj. Sose szoktál. Mindig

Teljes bejegyzés »

A csodák palotája

Mintha csak tegnap történt volna, úgy él emlékezetemben, mikor először látogattam meg a József Attila Könyvtárat szeretett szülővárosomban, Dunaújvárosban. Alig múltam csupán nyolc éves. Az

Teljes bejegyzés »

Láthatatlanul

Legbelül van egy hely, amely  Bizonytalansággal tölt el.  Kétkedően ócsárolgat.  Állandóan csak becsmérel.    Ez egy olyan rút szégyenfolt,  Melyet eltitkolnom kéne.  Mégis ott van

Teljes bejegyzés »