Az Ősz Óbudán

Az ősz Óbudán.

Álmomban piros konflissal utaztam
Felébredve ablakomból kitekintve
Csak a megrakott kukás kocsit találtam
Napok óta Krúdi által megálmodott
Nagy tál túros csuszára vágytam
A Khéli vendéglő előtt állva
A macskakövek bágyadtan visszaköszöntek
Elvette jókedvüket a beáramló hűvösebb szelek
Egy kis rigó sirdogált az ágon
Hiába várom, elpusztult a párom
Füttyentése annyira elhaló
Hogy kedvünk feltámasztására ez már nem való
Majmonka állt a tornácon
Kalapját mélyen a fejére húzta
Mit kedvese kíván, csupán azt tehesse
Hogy szerelme minden kivánságát kilesse
Szerették az őszt,mert emlékeket idézett
Az Óbudát körbekocsikázó szerelmes éjszakát
A budai hársfák megértő összekacsintását
A macskakövek egyhangu dobogását
A borral telt kancsók összekoccintását
A szinházakban megindult az élet
Hol új meg új szerelmek szövődtek
Az Operában beindult a divatmánia
A zord időtől az énekesnek elcsuklott a hangja
Az ifjúság beragyogta az egész várost
Az aprók pedig várták a mindent legyőztő táltost
Hangjuk túlharsogta a másnaposság hangzavarát
Semmi sem változott,csak a politika dühöng
Pedig azt hittem ránk már csak a szeretet köszönt.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Mintha…

A költő, mintha tán mondana valamit… Megáll némán múltjának romjain, És hintázik a székkel… mégsem felejt. Tudja, nem álom,volt. Igenis valódi. Szólítja az ifjút, ki

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

Ki ez a gyerek?

Döbbenet! Ki itt ez a gyerek? Valaki kicserélte emberek! Az enyém még egész kicsi, szalmaszőke, enyhén pufi. Ez meg itt, aki feleselt, borotválkozik, mert szakálla

Teljes bejegyzés »
Uncategorized
Mészáros Csaba

Az öreg zsebóra

Régi zsebóra lapul a fiók mélyén, kopott fedelén már az évek csendje ül, megállt már réges-rég, de bennem ketyegvén, minden elveszett délutánon felderül. Apám kezén

Teljes bejegyzés »

Fényre várva

Csendes volt a reggel. Ott ült a város felett. A csendbe belegyalogoltak sétálni vitt kutyák: nagyméltóságúak és borzos kis ölebek.   Kis tappancsaikra felkapaszkodtak az

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Csendélet a szivarfák alatt

Szivarfák árnyán szunnyad a fény, aranyló porban csillan a mély. Két szív, mint sodródó őszi levél, megállt a szélben, egymáshoz ér. A nap perzsel, de

Teljes bejegyzés »