Az egyetlen fegyver

Szükségem lenne egy fegyverre. Olyanra, ami egyszerre képes a Földet marcangoló eszméket a Pokol tüzébe taszítani, és a csodásakat az ég olyan magasságaiba emelni, ahol már angyaltollak hullanak alá.

Szükségem lenne egy fegyverre, amely nem gyilkol.

Mert valamit tenni kell. A káosz, ami közelít, nem érhet el bennünket teljesen. Valami módon akadályt kell állítani az útjába.

Csak bámulom a vízfelszínen csillogó Aranyhidat, hallgatom a köveken megtörő hullámok hangját. Ilyenkor olyan békésnek tűnik a világ.

Pedig belül már rothad.

Még a szagát is érzem. Kissé fanyar, édeskés, de leginkább cefreszagú.

Erősen szorítom ujjaim közt a tollat, amit mindig magamnál tartok, és a kis noteszt is, amibe szükség esetén a betűket véshetem. Szépen, egymás után kanyarítva őket, hogy értelmet nyerjenek, és kész kinyilatkoztatásokká álljanak össze.

Pillantásom az Aranyhídról a tollamra siklik, aminek ezüstborításán visszatükröződik a lenyugvó Nap kavarta összes szín.

A fegyver!

Az egyetlen békés fegyver!

Nem lövell golyókat, ereje mégis felér bármilyen puskával, atombombával, de még egy biológiai fegyverrel is. Mert töltények helyett magvakat vet el. Magvakat, amelyek ha termékeny táptalajba hasítanak, gyökeret eresztenek és csírát bomlasztanak. A szeretet csíráját.

Enyém a fegyver. És használni fogom.

Megtalálom a termékeny lelkeket, és veteményeskertet teremtek bennük. Olyat, ami elnyomja a cefreszagot.

Pelesz Alexandra
Author: Pelesz Alexandra

Pelesz Alexandra az Irodalmi Rádió szerzője. Tizenhat éves korom óta írok. Voltak időszakok, amikor nem ragadtam tollat, de a szívem mindig visszahúzott a papírhoz, mégpedig azért, mert írás közben a szabadság olyan fokát élhetem meg, amelyet máskor soha. Lehetek bárki, bárhol, bármennyi ideig. Belemerülhetek az emberi lelkekbe. Írás közben nincsenek korlátok, szabadon szárnyalok. És ha a soraimat olvasva sikerül néha megérintenem másokat, ha csak egy-egy ember is úgy érzi, kapott tőlem valamit, akkor az írásban lelt örömöm – amely egyébként visszacsatolás nélkül is létezik – megsokszorozódik.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

6 + 1 =

Rózsa Iván: Találós kérdések

Rózsa Iván: Találós kérdések (Négy haiku) Nemlét egyenlő Örökléttel, az örök Semmi vár reánk? A feltámadás Álom csupán? Semmibe Tartunk, babám? Találós kérdés: Öröklét és

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Az élet szép

Rózsa Iván: Az élet szép Az élet kompromisszumok kötésének láncolata. Választhatunk a nagyon és a kevésbé rossz lehetőségek közül. Jól „ki van találva” ez a

Teljes bejegyzés »
Versek
Halászné Magyar Márta

Pünkösdi Rózsa

Pünkösdi rózsa szára hajolva,  görbe a háta,  lába már sánta.    Életre hívták,  szülője nincs már.  Sima volt arca,  gond ránccal varrta.   Sápadt az

Teljes bejegyzés »
Názáreti templom kupolája, fotó: Mecséri Éva
Versek
Mecséri Éva

Ne feledd

Ne feledd, hogy nem vagy egyedül, Jóistennel minden kiderül. Kint a rétnek sok virága, nyílik néked vidámságra, míg vidámságod nem hagy egyedül. Ne feledd, hogy

Teljes bejegyzés »
Fényszívek, Fotó: Mecséri Éva
Versek
Mecséri Éva

Gazdag szegények

Gazdagok a szegények, kik az Úrban serények. Az életed drága kincs, e világon párja nincs. Gazdagok a szegények, kik az Úrban remélnek. Szeretetből megélnek, csak

Teljes bejegyzés »

Bántó szavaid

Szavaid marnak, mint tüdőt dohánypor, fájnak az igazságtalan jelek, a jókedv elillan, mint a kámfor, kár, ha szád bántó szavakat fecseg. Ne gondold azt, hogy

Teljes bejegyzés »