Krizantémok / Puccini emlékére/

:Krizantémok. /Puccini emlékére/

A naptárt a sarokba dobtam
Szeptembert mutatja az óra
Kertem varázsló tündérei
A krizantém mágiája
Bulya szinvilágukkal
Mint a legszebb álmok
Ringatnak, s megfiatalitanak
Mert a hosszú forró nyárból
A nap éltető sugarai ittmaradtak
S táplálják kertem legszebb virágait
Mely vetekszik a szivárvány színeivel
Mivel minden sejtem szinültig betel
Olyan, mint egy szerelmi vallomás
S lantom lágy pengetésire
Látására még a halott is életre kel
Majd hamvaimmal tápláljátok
Hogy emlékem csokorként
Hervadásig így maradjon Rátok.

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Recept a Léthez

időtlen ideje a határtalan térben, Isten egy pici molekulájaként létezni az éterben: önazonosan önvalóban, a fény részeként nem észlelni a fényt, semmin nem gondolkozni, semmit

Teljes bejegyzés »

Az Úrnak ígértem

Edit Szabó : Az Úrnak ígértem Utunkat összekötötte Ő rég, „Legyen hát célod: Istennek dicsőség”. Követlek hűen a hosszú úton, együtt megyünk, a szeretet ne

Teljes bejegyzés »

Szólamok

Libben a hang, elszáll a szó… Biztató nesz volt, már távolodó, üresen kongó ricsaj csupán. Visszhangja megtalál, de már nem rezonál! Új átirat? Fonnyadó szóvirág…

Teljes bejegyzés »

Adventi gyertya

Advent éjjelén lélekgyertyát gyújtok, Lábam nyomába hódarát fúj a szél. Jégcsipkés csúcsokra vágytam egykor rég, De poros völgyzugba taszított a sors. Szögre akasztanám a vándorbotot,

Teljes bejegyzés »

Becsapódott

Becsapódott az árnyék, és darabokra hullott, az idő tengelyét nem billentette ki, de ez csak egy kicsin múlott.   Talán mert este volt, ilyenkor kevesen

Teljes bejegyzés »