Egy pohár víz

A világ szétrobban. Péter halkan nyög fel, félve, nehogy a szomszédos szobák vendégei meghallják. Belemarkol a felszolgálónő vállába, becsukja a szemét és kiélvezi a pillanatot, a pumpáló érzést ágyékában. Szívverése lassan lecsillapodik és szép fokozatosan a külvilág ingerei is megérkeznek: a lecsurgó izzadtság a hátán, a nő parfümjének illata, a felhevült testén táncoló hideg légfuvallat, a csupasz ülepét érő levegő szokatlan érzése. Majd vele a szégyen. Soha nem csinált még ilyet. De amikor a rókaképű pincér félrevonta és tört németséggel, bizalmaskodó hangon közölte vele, hogy látta ahogy a nőt figyeli, és hogy a szállóban a hölgyeknél az „Extradienst” mindennapos dolog, nem tudott ellenállni. Mindössze egy pohár vizet kell kéretni a szobájába a portán és szólni, hogy melyik pincérnő hozza fel. Ez amolyan jelszóféle, tájékoztatta a vaskos szláv akcentussal beszélő férfi.

Legördül lányról. Nem mer a szemébe nézni. Pedig meg kellene szólítania. Biztosra kell mennie. De hogyan kezdje? A kínos csend másodpercei következnek, aztán a pincérnő, anélkül, hogy ránézne, felkapja a ruháit. De nem veszi fel, csak a székre dobja, inkább a kisasztalra tett holmijaihoz siet. Péter lopva figyeli, különös módon kukkolónak érzi magát. Amaz szakavatott mozdulatokkal pakol össze, a poharat és a vizeskancsót a tálcára teszi. Péter figyeli a lány haját, hátát, fenekének domborulatát, combjának ívét. Tíz éve is mennyit fantáziált erről a pillanatról! Most mégis keserű az érzés. Meggyalázta az emlékeket.

A lány sóhajt, a székhez lép és gyors mozdulatokkal felkapkodja a ruháit. Látszik, hogy nem először tesz ilyet. Egyik kezével a tálcát egyensúlyozva kinyitja az ajtót és egy „Auf Wiedersehen! Es wird als Zimmerservice auf der Rechnung angegeben.” [1] odavetésével kilép rajta. Alig érteni, úgy hadar. Nagyon rosszul beszél németül. Nem szláv akcentussal. Határozottan nem.

– Várj! – kiált utána Péter magyarul.

A lány összerezzen. Megtorpan. Kelletlenül fordul meg, a vizespohár megcsörren a tálcán.

– Bitte[2]? – kérdezi.

– Nem jártál véletlenül Székesfehérváron a Petőfi utcai általános iskolába? Nyolcadik B? – folytatja Péter magyarul.  Ha már belement, nincs visszaút.

A lány elsápad.

– Nix verstén[3]! – hebegi. Nem mer a fiú szemébe nézni.

– Izé…. Nem mond semmit az a név, hogy Kasza Péter? Petőfi utcai általános, nyolcadik B?

A lány tekintetét a szőnyegre szegezi, vöröslő fülei élesen elütnek arca fehérségétől. Így is nagyon szép. Ajka két szótagot formál hangtalanul, alig észrevehetően.

– Nix verstén! – suttogja.

 

Péter még hallja a tálcán levő edények hangos csörömpölését, ahogy a pincérnő sietős léptekkel halad végig a folyosón. Az ajtó nyitva maradt. Úgy érzi, nem bírja itt egyedül. Le kell mennie a bárba, muszáj lesz innia valamit. Felöltözik, kilép az ajtón, bezárja. Elindul, végig a folyosón.

A takarítószertárból halk sírás üti meg a fülét.

[1] Viszontlátásra! Szobapincér-szolgáltatásként fog szerepelni a számlán.

[2] Kérem?

[3] Nem értem.

Komor Levente
Author: Komor Levente

Komor Levente az Irodalmi Rádió szerzője. Komor Leventét nem is így hívják. Született. Végezte. Jelenleg él. Történetek dörömbölnek a fejében. Néha kiengedi őket. Ez többnyire az olvasóközönség értő ignoranciájával találkozik. Szeretné kijelenteni, hogy elhatárolódik magától. “A különbség köztem és egy őrült között, hogy én nem vagyok őrült.” (Salvador Dali) “A különbség köztem és egy őrült között, hogy én nem vagyok köztem.” (Komor Levente)

Share on facebook
Megosztás
Share on twitter
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Virágok

Edit Szabó : Virágok “Virágok, szép virágaim, Be kedvesek vagytok nekem !” mikor kinyíltok, álmaim kertjében ragyog színetek. Kora tavasz hoz indulót, melyet követ minden

Teljes bejegyzés »

kártékony

szeretett engem mamám onnan tudom hogy bár csak a hasznosat kedvelte mégis sütött-főzött rám ha nála nyaraltam kecske nyulak tyúkok veteményes voltak a büszkeségei a

Teljes bejegyzés »

Szól a hegedűm

Edit Szabó : Szól a hegedűm “Hegedülnek,szépen muzsikálnak,” Leány áll a fények sugarában, hosszú ruha fedi a termetét, pódiumon csak ő lesz a vendég! .

Teljes bejegyzés »

Mormolt, halk szavak…

Bánatosan mormolt, nyájas, halk szavak, Viharban is repülnek a madarak… Siránkozó lőrések vágyják a harcot, Én mikor vághatok csodálkozó arcot? Sokan várjuk, eljön az idén

Teljes bejegyzés »

Haladásban fékeződő élet

Hétköznapi pszichológia… a lét csapdájában. (Senrjon) Járvány még nem múlt végleg, De pluszban már van egy háború. Harc dúl egy hete… * (Senrjú) Lesz cudar

Teljes bejegyzés »