Lecsorgó nagy esőcseppek az
ablakon,
Könnyeim azok, nem férnek az
arcomon,
Minden szín kifakult, pedig még
van erőm,
Miben eddig hittem, az most mind
összedőlt.
Romokból építek magamnak
új házat,
Mert szívem elbírna életet
még százat,
Vágyból lesz teteje, s az Isten
majd benéz,
Biztatón rám mosolyog: „Tudom,
mily nehéz.”
Az új házam felépül, igaz,
hogy késve,
Ha meghívlak hozzám, eljössz
majd végre?
Fáradt vagyok, de azért, mint gyerek,
úgy várlak,
Halk zene szól, így ismered meg
a házat.
Tudom, nem ülsz le, nem maradsz majd
sokáig,
Lesz líra, meg gyertyafényes fél-
homály is,
S kezed, ha tétován elindul,
hogy hátha,
Szememben ott lesz a rét minden
virága.
Így lesz, Kedves, a romos házból
palota,
Nem baj, ha csak álmomban látogatsz
el oda,
S mint ráérős asszonyok nyári
délután,
Kiülök én is a ház elé, s
várok rád.
Author: Dudás Éva
Dudás Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Régen, 1963-ban születtem. Nyelvszakos tanár vagyok, egész életem a tanítással és tanulással telik. Szerencsére a nyelv és az irodalom szorosan összekapcsolódik, így a two in one csomagban nem csak a nyelvtan, a kiejtés, a szókincs stb. van jelen, hanem a tanított/tanult nyelvek gyönyörűséges irodalma is. Így aztán ott figyelnek a polcomon a komoly, ám kedves, örökéletű zsenik: Csehov, Tolsztoj, Thomas Mann, Heinrich Böll, Dickens, Golding, természetesen, a felsorolás nem teljes. Bár a prózát jobban kedvelem a líránál, mégis versírásba kezdtem néhány évvel ezelőtt. Kedvenc témáim az emberi érzések, a természet. Egyelőre maradok a hagyományos versformáknál. Szívesen fordítok verseket, nagyon izgalmas terület ez is. Kedvenc hobbim még a komolyzene-hallgatás. Erre inspirálnak a gyermekeim is, akik zeneművészek és magas színvonalon, kifinomult ízléssel zenélnek. Életem egyik tartópillére a művészetek élvezete, erről álljon itt egy idézet: „Összes ideg- s agysejtem remegő vágytól szomjaz, s boldogan összerezzenek, mikor szépet látok.”
