Trocheusok a fáradt szívről
Balga az, ki vágy a szépre,
Szíve hogyha mindig égne,
Mint, ki érzi: sorsa véges,
El ne hagyja álma, édes,
Múltja hátha visszatérne,
Kéjt a kínra nem cserélne,
Ósdi szíve újra szólna,
Mintha égi hárfa volna.
Daktilusok az elmúlásra
Lankad a szív heve, készül
távoli útra, a bátor,
roskad a szív sebe, mélyül,
védi a kék ege: sátor.
Édes a titka a szívnek,
ássa a vágyai sírját,
méreg a sors keze, mindnek
múlik a napja, ne bízz hát.
Jambusok a fáradt szívről
Ne csapj be, délibáb, a szív helyén ma folt,
Megőrzi titkomat, mi földi volt, ma holt,
Sötét veremben él, kiből kihalt a vágy,
Te játssz csak, égi fény, sebem, ha újra fáj,
Lehunyt szemembe’ volt kacér erény, ledér,
Kopott a régi vágy, ma már nem ég, ne kérd.
Author: Dudás Éva
Dudás Éva az Irodalmi Rádió szerzője. Régen, 1963-ban születtem. Nyelvszakos tanár vagyok, egész életem a tanítással és tanulással telik. Szerencsére a nyelv és az irodalom szorosan összekapcsolódik, így a two in one csomagban nem csak a nyelvtan, a kiejtés, a szókincs stb. van jelen, hanem a tanított/tanult nyelvek gyönyörűséges irodalma is. Így aztán ott figyelnek a polcomon a komoly, ám kedves, örökéletű zsenik: Csehov, Tolsztoj, Thomas Mann, Heinrich Böll, Dickens, Golding, természetesen, a felsorolás nem teljes. Bár a prózát jobban kedvelem a líránál, mégis versírásba kezdtem néhány évvel ezelőtt. Kedvenc témáim az emberi érzések, a természet. Egyelőre maradok a hagyományos versformáknál. Szívesen fordítok verseket, nagyon izgalmas terület ez is. Kedvenc hobbim még a komolyzene-hallgatás. Erre inspirálnak a gyermekeim is, akik zeneművészek és magas színvonalon, kifinomult ízléssel zenélnek. Életem egyik tartópillére a művészetek élvezete, erről álljon itt egy idézet: „Összes ideg- s agysejtem remegő vágytól szomjaz, s boldogan összerezzenek, mikor szépet látok.”
