Tavaszi ébredés

Lassan újra ébred
végre a természet
Kibújnak a virágok,
a nap ereje éled.

Magához tér megint,
álmából a rózsa.
Körbefonja gyengén,
a tavasz édes csókja

Gyenge érintéssel
simogat a szellő.
Lágy és selymes tőle
a friss illatos mező.

Ébred már az erdő
és ébred a fény is.
Csörög már az órám
és ébredek én is.

Juhos Viktor
Author: Juhos Viktor

Juhos Viktor az Irodalmi Rádió szerzője. 1967. március 23-án Budapesten láttam meg a napvilágot, melyet azóta is csodálattal szemlélek. Az irodalom és a képzőművészet mindig nagy hatással volt rám. Alkotásaimmal remélem sikerül gondolatokat ébreszteni.

Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

31 − 26 =

Április

Asszonya vagy nappalnak s éjszakának, Míg a szívek egy dobbanásba válnak.   Símogató kezed közt tart egy álom, S elkísér csókba váló valóságon.   Mandulabarna

Teljes bejegyzés »

Beforratlan sebek

Beforratlan sebek   Már nem tudott sírni. A könnyei már régen elapadtak, és hiábavaló is lett volna. Csak belülről feszítette az a tehetetlen düh, elkeseredettség,

Teljes bejegyzés »

Életszeretet

Szeretem a szivárványt – az esőillatú napsütésben. Szeretem a tenger moraját – lágyan andalító szélben. Szeretem a csicseregve üdvözlő szép napfelkeltéket, S ahogy kávéillat-meleg, hűséges

Teljes bejegyzés »

Magánylátogató

Ma ellátogatott hozzám a magány. Köszönés nélkül ült mellém a padon. Nem háborgatott, csendben elmélázott. Gondoltam: Hadd maradjon, hagyom. Láthatatlan burokba rejtőzve lógatta lábát szótlanul,

Teljes bejegyzés »

Az üres marok

Hoztál valamit? – suttogta halkan, Miközben nagy, kék szemeit rám meresztette. A zsebem üres volt. Felemeltem gyorsan. Ő apró fejét a vállamba temette. Szólni nem

Teljes bejegyzés »

Őszintén

Nem vagyok szent. Még csak jónak sem mondható. Nem vagyok szerény, áldozatkész, Sem odaadó. Az önérzetem valahol odafenn az egekben, A kritikát nem tűröm, mert

Teljes bejegyzés »